Tényként aposztrofálható, hogy a lánctartozás folyamatosan újratermelődik, és az egyébként életképes vállalkozások likviditását hátrányosan sújtja, különösen nagy veszélyt jelent a családi- a mikro- és a kisvállalkozásokra.
Hazánkban egyre nagyobb testet ölt a lánctartozás problematikája, amellett, hogy az osztrák vagy a lengyel szomszédjaink piaca élénkül, ezzel párhuzamosan a magyar gazdaság egyre inkább csökken. Tényként aposztrofálható, hogy a lánctartozás folyamatosan újratermelődik, és az egyébként életképes vállalkozások likviditását hátrányosan sújtja, különösen nagy veszélyt jelent a családi- a mikró- és a kisvállalkozásokra. A gazdasági világválság kirobbanása óta mintegy futótűzszerű jelenségként terjed a gazdasági ág minden szektorában, és dominó-elv alapján rántja az egyik gazdasági társaság magával a másikat. A nem vagy a késedelmes fizetés jobb esetben a késedelmi kamatokat vonja maga után, rosszabb esetben viszont akár felszámolási- vagy csődeljárást ill. több éven át tartó jogorvoslati eljárásokat vonz magával. A KSH adatai egyértelműek atekintetben, hogy a felszámolási, végelszámolási eljárások ill. a csődeljárásba „menekülés” legnagyobb mértékben az építőipari vállalkozásokat sújtják, továbbá a gazdasági társaságok megszűnésének aránya tavaly, a 2010. évhez képest több, mint 7 %-kal nőtt.
De mit is jelent valójában a lánctartozás?
Magyarországon semmilyen jogi terminológiát nem találhatunk erre, a köznyelvben körbetartozás szinonimával is szokták illetni. A lényege, hogy az egymással kötelezetti és jogosulti kapcsolatban álló társaságok alkotta láncolatban, az egyik fél késedelmes és/vagy részleges teljesítése és/vagy nem teljesítése a láncolat legalább egy másik tagjánál is ilyen negatív következményeket vált ki, és így végül a – sor végén maradt – társaságok nem tudják már befizetni az adót és a járulékokat ill. a további fizetési kötelezettségeiknek sem tudnak eleget tenni.
A lánctartozást nagyon nehéz kikerülni és előre kivédeni. A nem vagy a késedelmes fizetés kockázata minden szerződés esetében fennállhat, de milyen lépéseket tudunk tenni annak érdekében, hogy felmérjük a leendő szerződő partnerünk elhelyezkedését, fizetőképességét a piacon, amennyiben nem a Magyar Államról van szó?
A gazdasági társaságok esetében különböző módszerekkel lehetőség van előre leszűrni a szerződéses partnerük korábbi életútját. Ezek az előellenőrzési módszerek ugyan bizton nem szolgálhatnak garanciául a jövőbeni tisztességes fizetés alapjául, azonban egy hiteles előképet adhatnak a társaságról, és mindenki számára ingyenesen hozzáférhetőek.
Ilyen lehet a társaság mérleg adatainak vizsgálata, melyből kiolvashatóak többek közt a társaság hiteltartozásai, kintlevőségei és a teljes nettó árbevétele is, melyet a www.e-beszamolo.kim.gov.hu honlapon találunk. Az állam felé történő rendszeres adófizetéssel kapcsolatban a http://nav.gov.hu/nav/adatbazisok honlapon keresztül kapunk hiteles információt. Továbbá érdemes még utánanéznünk a cégtörténetben annak, hogy volt-e/ van-e felszámolás vagy csődeljárás alatt a társaság a www.e-cegjegyzek.hu ill. a www.e-cegkozlony.hu weboldalon.
A fentieken túl a lánctartozás visszaszorításául szolgálhat a gyakorlatban még kevésbé elterjedt ún. HONEM rendszer használata, mely tulajdonképpen egy tartozáskiegyenlítő rendszer. A lényege, hogy a regisztrált vállalkozások feltöltött adatai alapján egy kör készül a lánctartozásról a vállalkozás számláinak egymás közötti kompenzációján keresztül (ez egy ún. számlakompenzációs eljárás). A rendszerrel részben vagy egészben megszüntethetőek/ csökkenthetőek a követelések ill. a tartozások, anélkül, hogy azok készpénz formájában beérkeznének a vállalkozásokhoz. A vállalkozás valójában követelést tud elengedni az adósával szemben. A regisztrált érintett vállalkozások a követelésük egy részét nem ingyenesen engedik el, hanem feltételesen; és azzal, hogy az ő hitelezőjük egy velük szembeni ugyanekkora mértékű követelésrészt elenged. Minden érintett vállalkozás ugyanolyan mértékű követelést enged el, amilyen összegű követelést vele szemben egy másik vállalkozás elenged, melynek a végeredménye lesz egy „O” összegű tranzakciós kör. Azonban ennek a folyamatnak csakis akkor van jogi relevanciája, ha mindenegyes érintett vállalkozás nyilatkozatot tesz a tartozás elengedéséről. Érdemes megjegyezni, hogy a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének a 143776-2/2011 számú állásfoglalása alapján nem esik a pénzkölcsön terminológia alá a számlakompenzációs eljárás, amennyiben az előírtaknak megfelelően van lebonyolítva.
Kiemelendő, hogy az EU-s támogatási időszakot tekintve jelentős azon közbeszerzési eljárások alapján megkötött szerződések száma is, mely részben vagy egészben uniós forrásból kerül(t) finanszírozásra. A nemzeti értékhatárt elérő ill. az uniós (a korábbi Kbt., vagyis a 2003. évi XXIX tv. szerint még közösségi) értékhatárt elérő eljárásokban többször találhatunk olyanra precedenst, hogy azért adnak jóval áron alul a gazdasági társaságok ajánlatot – és ezzel megnyerve az eljárást -, mert a vezetők már tisztában vannak a cég helyzetével, így akár az utolsó projektet már eleve veszteségesen vállalják. Vagy a jobbik eset az, amikor a cégvezetők azért vállalják jóval áron alul a munkát, hogy a létfenntartásukat biztosítsák, és az aktív piaci szereplők között tudjanak maradni.
De milyen megoldásokat találhatunk a közbeszerzési törvény alapján megkötött szerződések esetében egy-egy nem fizető vállalkozóval szemben, milyen jogi lehetőségeket teremtenek meg a vonatkozó jogszabályi rendelkezések az alvállalkozó védelmére? Ugye az esetek többségében a fővállalkozó megkapja az elvégzett munkáért a díjat a Magyar Államtól (ill. a Közreműködő Szervtől), azonban az alvállalkozó kifizetése sok esetben elmarad. A korábbi közbeszerzési törvény 305. § -a a piac mindenegyes alvállalkozójának biztosított védelmet a fővállalkozóval szemben a számla kifizetése során, azonban a 2012. január 1-jén életbe lépett új törvény (a 2011. CVIII. tv.) ilyen rendelkezést egyáltalán nem tartalmaz, nem ad ilyen jogi lehetőséget a probléma orvoslására. Kizárólag az építési beruházások körében, a 306/2011. (XII. 23.) Korm. rendelet 14. §-ában találunk az alvállalkozókat védő jogszabályi rendelkezéseket. Ezek szerint az ajánlattevőként szerződő félnek legkésőbb a teljesítés elismerésének időpontjáig nyilatkozatnia kell az ajánlatkérő felé, hogy az általa a teljesítésbe bevont alvállalkozók egyenként mekkora összegre jogosultak az ellenszolgáltatásból, és egyidejűleg felhívja az alvállalkozókat, hogy állítsák ki ezen számláikat a teljesítés elismerését követően. A számlában feltüntetett alvállalkozói teljesítés ellenértékét az ajánlatkérőként szerződő fél tizenöt napon belül átutalja az ajánlattevőként szerződő félnek, aki köteles haladéktalanul kiegyenlítenie az alvállalkozók számláit, azonban így is, bizonyos esetekben (ilyen lehet pl. köztartozás fennállása) jogosult azt visszatartani.
A közbeszerzési eljárások alapján megkötött építési beruházásokon kívüli egyéb esetekben az alvállalkozóknak más jogi eszközökkel kell harcolniuk a kifizetésért (fizetési felszólító levél, fizetési meghagyás, felszámolási eljárás kezdeményezése ill. polgári peres eljárás megindítása is), és amennyiben a számla kifizetetlen marad, úgy azzal a befizetett számla áfáját is elveszthetik. Magyarországon ugyanis a 2007. évi CXXVII. tv. alapján (az ún. ÁFA tv.) a számla kibocsátásával keletkezik az áfa fizetési kötelezettség. Ez alól megoldás lehet – szűk körben ugyan – a fordított adózás elve (a lehetőségek köréről az ÁFA tv. 142. § -a rendelkezik), melynek lényege, hogy a számla az ÁFA felszámítása nélkül kerül kiállításra, és az adót az Államnak közvetlen a megrendelő/megbízó ill. a vevő fizeti meg.
Érdemes kitérni továbbá arra az időszakra, mielőtt még hazánkat elérte volna ténylegesen a gazdasági világválság, melynek kezdete 2008. októberére datálható. Ugyanis az Európai Közösségek Bizottsága 2008. június 25-én közleményt adott ki Európai kisvállalkozói intézkedéscsomag, ún. „Small Business Act” néven a kis és középvállalkozói (továbbiakban: kkv) réteg növekedése céljából. A „Small Business Act” elsődleges szándéka, hogy elismerést és központi szerepet kapjon a kkv-k az EU gazdaságában, és segítse a szektor növekedését a piacon. Megállapítható, hogy az EU-ban a kis és középvállalkozók még mindig alacsonyabb termelékenységgel rendelkeznek, és lassabban növekednek, mint az USA-ban. A helyzet javítására 10 elvet fogalmaztak meg, amelyekből csak néhányat emelnék ki. Az első elv szerint olyan környezetet kell teremteni, amelyben a vállalkozók és a családi vállalkozások boldogulhatnak, és amely díjazza a vállalkozói készséget. E körben problémaként fogalmazza meg az oktatási rendszert, mivel nem „vértez” fel kellő vállalkozói készséggel az oktatási struktúra és nem ad kell hangsúlyt a vállalkozói létre. Továbbá, amennyiben a családon belül adnák át a vállalkozásokat, úgy azzal több munkahely kerülne megőrzésre. Úgy gondolom a lánctartozás témakörében azonban igazán a második elv bír nagyobb relevanciával, mely kimondja, hogy gyorsan kell lehetőséget biztosítani az újrakezdéshez a csődbe jutott becsületes vállalkozóknak. Az EU-ban sajnos az üzleti kudarc miatt általában megbélyegzik a társaságokat, az európaiak 47 %-a pedig nem szívesen rendelne olyan cégtől, amelynek akár a tulajdonosi köre egy előzőleg csődbe ment vállalkozással hozható kapcsolatba. A hosszas csődeljárások pedig megnehezítik az újrakezdést. Az EKB felkéri a tagállamokat többek közt arra, hogy biztosítsák az újrakezdő vállalkozásnak az ugyanolyan elbírálást, mint az újonnan induló kezdő vállalkozásoknak, továbbá célként fogalmazza meg, hogy nem „csalárd csőd” esetén a vállalkozás megszűntetésére irányuló valamennyi jogi eljárás egy éven belül lezáródjon.
A fenti második elvvel összefüggésben azonban érdemes elgondolkodnunk a 2006. évi IV. tv. (az ún. Gt.) 2012. március 1-jétől módosuló rendelkezéseire. A törvény ugyanis a korábbiakhoz képest szigorúbb rendelkezéseket állapít meg a társaság alapításakor, tekintettel arra, hogy a Gt. 5. § (5) bekezdése alapján az a személy nem lehet egyszemélyes társaság egyedüli tagja, kkt. tagja és bt. beltagja, illetve nem szerezhet gazdasági társaságban közvetlen vagy közvetett többségi befolyást biztosító részesedést, akinek – mint a jogutód nélkül megszűnt gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselőjének, kizárólagos vagy többségi befolyást biztosító részesedéssel rendelkező tulajdonosának – felelősségét a jogutód nélküli megszüntetést eredményező eljárás során ki nem elégített követelésekért az 1991. évi XLIX. tv. (az ún. Cstv.) vagy a Gt. alapján indított eljárásban jogerősen megállapította, és a jogerős bírósági határozat szerinti helytállási kötelezettség alapján a fizetési kötelezettségeit nem teljesítette. Továbbá a Gt. 5. § (10) bekezdése szerint a gazdasági társaság megszüntetési eljárás során való törlését követő öt évig nem lehet bt. beltagja, kkt. tagja, továbbá más gazdasági társaság kizárólagos vagy többségi befolyást biztosító részesedéssel rendelkező tagja, aki a megszüntetési eljárás megindításának időpontjában, a törlés évében, vagy a törlést megelőző évben a gazdasági társaságnál vezető tisztségviselő, kizárólagos vagy többségi befolyást biztosító részesedéssel rendelkező tag volt.
Az EU legutolsó látványosabb intézkedése – a lánctartozások felszámolása miatt – az Európai Parlament és az Európai Tanács által 2011. január 13-án tárgyalt EU-s irányelv tervezet, mely alapján minden hatósági (állami, közintézményi stb.) szerződés esetében max. 30 napra, továbbá a vállalkozások egymás közti szerződéses fizetési határidőt max. 60 napra maximalizálja, ezeket mintegy általános szabályként rögzítenék. Az előbbi 60 napon túli fizetési határidő tekintetében kivételként fogalmazták meg azt az esetet, amikor a vállalkozások az ügyfeleiknek kereskedelmi hitelt kívánnak nyújtani. A tervezet a késedelem idejére pedig a törvényes kamat kifizetését írta elő a 1182/71/EGK, Euratom tanácsi rendelet alapján. Vagyis a késedelmi kamat abban az esetben jár, amennyiben a hitelező az esedékesség napján nem rendelkezik a tartozás összegével – vagyis külön fizetési felszólítás nem kellene hozzá -, feltéve, hogy ő maga szerződésszerűen, a jogszabályokkal összhangban teljesítette a kötelezettségeit. A tervezet továbbá megfogalmazta azt is, amennyiben valamelyik vállalkozás a szerződéses szabadság jogintézményére hivatkozva köt a hitelező kárára az előbbiektől eltérő szerződést, úgy lehetőséget kell biztosítani a hivatalos érdekképviseleti szervezetek részére a nemzeti bíróságok vagy közigazgatási hatóságok számára a keresetindítás lehetőségét egy gyors és hatékony jogorvoslati eljárás keretében. Amennyiben az irányelv tervezet elfogadásra kerül – amelynek pontos időpontjáról sajnos még nincsen hiteles információ – úgy kötelező lesz a magyar jogba is átültetni.
Összességében elmondható, hogy a lánctartozás jelensége valamilyen módon minden vállalkozás életében jelen van vagy volt. Az, hogy melyik társaságnál jelenik meg nagyobb mértékben egy-egy okból kifolyólag fellépő kintlevőség, az számtalan komplex tényezőnek tudható be. A megelőző intézkedéseket mindenkinek lehetősége van megtenni, azonban éppen azért mert a szerződő partnerünk további szerződéseit mi magunk nem tudjuk kontrollálni, koordinálni ill. ellenőrizni, így álláspontom szerint nagyon könnyen lehet egy vállalkozás éppen a lánc egyik szeme.
Megfigyelhetőek ugyan konkrét EU-s intézkedések is körbetartozás felszámolására, azonban ez egy olyan globális probléma, amely összefogó, kitartó és aktív cselekvést ill. cselekvési programokat igényel hazánkban. A változás – ugyanúgy, ahogy a jövő záloga is – egyedül a mi kezünkben van. Ne feledjük Louise L. Hay szavait sem: „Ha a gyermek az első esés után felhagyna a próbálkozással, sosem tanulna meg járni.”
