A Jogi Fórum által 2012. május elején megrendezett konferencián dr. Szeidl Ágnes, ügyvéd, nyelvész, egyetemi oktató, az Európai Nyelvi Díjas Precedens Nyelvstúdió oktatási igazgatója tematikusan ismertette meg a hallgatóságot az angol jogi szaknyelv alapjaival.
Dr. Szeidl Ágnes előadásában a gyakorlatra koncentrált. Mint mondta, a jogi angol szaknyelv tanításakor – különösen magánjog esetében – rendkívül nehéz definiálni, hogy mi is maga az angol szaknyelv. Először is meg kell határozni, hogy mit vegyünk alapul. Az angolszász jogrendszert, annak minden egyes jogintézményével és specialitásával együtt, vagy a kontinentális jogrendszert – melybe az európai országok nagy része beletartozik – vagy a magyar jogrendszert. Magyar jogászként az a fontos, hogy a magyar jogot tudjuk angolra átültetni, de általánosan elfogadott megoldás nincs. A jogi szaknyelv oktatásakor abból kell kiindulni, hogy van egy amerikai, egy angol verzió sőt, az európai unió az utóbbi időben egyfajta egységesítő tevékenységet végez. Mára vannak olyan egységes európai uniós kifejezések, amik szintén taníthatók.(pl a kötbér).
A szaknyelvi tudás ismérvei a szerződések jogának körében négy egységre oszthatóak. Ezek: a nyelvtan, a szókincs, a stilisztikai elemek, és a jogintézmények alapos ismerete.
1. A NYELVTAN
Az angol nyelvben 16 féle igeidő van. A szaknyelv ilyen szempontból szerencsésebb, hiszen nem igazán foglalkozik igeidőkkel. Nincs is miért. Ha szerződésről beszélünk – kötelezünk, vagy megengedünk – jelen időt használunk, és ebben az esetben ezzel ki is tudunk fejezni mindent. Ha ügyfelet kell tájékoztatnunk „simple past”- al ez is megoldható. Ha be kell mennünk a földhivatalba, vagy be kell adnunk valamit oda, vagy ha keresetet kell írnunk egyszerű jövőt használunk. Az igeidőkkel ilyen módon semmi probléma nincsen. A szaknyelvi nyelvtan másik jellegzetesség a passzív szerkezetek. Ez nagyon fontos dolog. A jogi szaknyelvben általában nem egyenes szerkezeteket használunk. A jogi szaknyelven kívül is általában stilárisan a passzív alak a formálisabb, szebb kifinomultabb. Jó példa erre, hogy vannak olyan igék, amelyeknek a hétköznapi használatban van aktív alakja és jelentése, de a jogi szaknyelvben nincsen. Ilyen a „frustrate” – ellehetetlenülés – (soha nem mondjuk hogy „the contract frustrates”, hanem azt mondjuk hogy a the contract is frustrated). Aktív alakban a kifejezés nem értelmezhető. Rendkívül jelentős a segédigék alapos ismerete. A szerződésekben általában kötelezünk, vagy lehetőséget adunk valakinek valamire. Két segédige van, amit az angol nyelv ilyen esetekben használ. Az egyik a „may” ezt a „megengedésre” a másik a „shall”, melyet a kötelezésre alkalmazunk. (ez utóbbit kifejezetten a szerződésekben alkalmazzuk egy ügyféllel való beszélgetéskor, tájékoztatáskor természetesen nem) nagyon érdekesek még a vonzatok. Ezek jelentőségére mutat, hogy egyes nemzetközi jogi angol szaknyelvi vizsgák esetében ez a pontok 20%-át is kiteheti. Vonzatok esetében az előadó azt ismertette, hogy mi is a vonzat, mi az elöljárószó, és hogy hogyan kell használni. (Példaként az „agree with”, „agree to” kifejezések használatát mutatta be)
2. A SZÓKINCS
A szókincs esetében akár a fordító, akár a szaknyelvet egyébként használó szakember komoly problémákkal találkozhat. Nem is a közjogi angolt fordítóknak nehéz dolguk, számukra segítséget nyújtanak az európai közjogi egyezmények, rendeletek, kétnyelvű rendeletek is rendelkezésükre állnak (például az „eur-lex”oldalán), ahol elég a specialistának, ha kikéri a jogszabály kétnyelvű változatát. Magánjog esetében nem ilyen egyszerű a helyzet. Az Európai Unió próbál ugyan egységesíteni, de nincs egy konkrét, egységesített forrás a meghatározott kifejezés használatára. Mivel az Európai Unióban az angol jogrendszert képviselők túlsúlyban vannak, az angol jogrendszer szókincsét próbálják belevinni az európai uniós szókincsben, amivel sok esetben mi magyarok – és nyilván a kontinentális jogot alkalmazók – nem tudunk mit kezdeni. A másik probléma, hogy az internetes források sokszor nem hitelesek és a szótárak is megbízhatatlanok. Hazánkban jelenleg hozzávetőleg 4 angol nyelvű jogi szakszótár létezik. Ezek rendkívül vegyes színvonalúak. Mivel nincs egységes polgári törvénykönyv, vagy európai mintaszabály, az előadó a Uniform Commercial Code (Egységes Kereskedelmi Törvény), és CGIS (ENSZ Bécsi Vételi Egyezmény) használatát javasolta. Mint mondta, ezek kitűnő szókincsűek, sok kontinentális jogász is részt vett a szerkesztésükben, ezáltal számunkra is nagy gyakorlati hasznuk van. A szókincsről általánosságban elmondható, hogy egy sajátságos mixtúra az egész.
Egyéb, a szókinccsel kapcsolatos nehézségek:
A rendkívül sok szó használata, és a rengeteg szinonima alkalmazása. A jogi nyelvben nem csak a jogi és a hétköznapi angol közötti különbségekre kell figyelni, hanem magán a jogi nyelven belül is előfordul, hogy ugyanazt a kifejezést más-más környezetben másra használjuk. (Példa erre az „execute” kifejezés, melynek értelme lehet végrehajtás – mint végrehajtó hatalom – a közjogban, de a magánjogban ugyanez a kifejezés a szerződés megkötését és aláírását is jelenti, míg a büntetőjogban kivégzés értelemben használjuk. A kifejezésnek tehát a jogi nyelven belül is 3 jelentése van. Hasonlóan: a „guarantee” kifejezés jelent garanciát, jótállást is, de ezt a kifejezést alkalmazhatjuk a kezességre is.)
Sokszor előfordul, két azonos jelentésű kifejezés használata. Például: „Terms and conditions”, vagy „fit and proper” stb. Ezek kialakulásának oka, hogy régen a felsorolás tagjai nem pont ugyanazt jelentették. Mára a fogalmak összevonódtak, a jelentésbeli különbség megszűnt, de a kifejezéseket meghagyták.
A szókincs jelentős hányadában teljesen mindennapos szavakat tartalmaz, melyek azonban a jogi szaknyelvben más jelentéssel bírnak. Erre példa a „consideration” – mely a hétköznapi nyelvben megfontolást, meggondolást jelent, a jogi angolban pedig ellenszolgáltatást, ellenértéket. Vagy a „party” kifejezés, mely a jogi angolban a „feleket” jelenti, míg mindennapos angolban bulit. Az „article” általános jelentése névelő, a jogi angolban cikkely.
Jellegzetes a jogi szaknyelvben az archaikus szavak használata. Ilyenek a „herein”, és a „hereto” kifejezések, melyek a mondat szerkezetétől függően visszautalnak a mondat korábbi részére. Gyakori a latin szavak használata is. (pl. „quorum”, „versus”, „ultra-vires”, „de-facto”, stb.). Rendkívül fontos a szinonímák megfelelő használata. (Erre az előadó az „entering to”, vagy „concluding a contract” kifejezéseket hozta például, valamint rávilágított az „agreement” és „contract” kifejezések közötti különbségekre). Lényeges a szaknyelv használatakor a brit és az amerikai szókincs közötti különbségtétel. A Ptk. szerkezetét alapul véve, az első részben, valamit a szerződések jogának fogalmaiban nincs nagy különbség az angol és az amerikai szóhasználatban. Ahol eltérés van az a dologi jog. Alapszabály az, hogy mindig meg kell nézni, kik a szerződő felek. Más és más kifejezést használ az angol az amerikai szaknyelv. Az előadó ezt a „penalty”, és a „liquidated damages” példáján illusztrálta. A két kifejezés mindegyike kötbért jelent. Amerikában sokszor használják a „penalty” kifejezést. Ez viszont Angliában a káron túli kártérítést (tulajdonképpen egyfajta büntető kártérítést) jelentene, így kötbér értelemben nem is használható. Az Európai Unió mostanában – igen jó megoldást találva a probléma megoldására – a „stipulated damages” kifejezést alkalmazza (tulajdonképpen kikötött kártérítést jelent).
3. STILISZTIKAI ELEMEK
A régies elemek alkalmazására szolgálnak például a „landlord” és a „tenant” kifejezések, melyek korábban a „földesúr” és „jobbágy” fogalmaknak voltak megfeleltethetőek. Ezek alakultak át mára „bérlővé” és „bérbeadóvá”. Jellemző még a „felesleges szavak” használata. Ilyenek az angol szerződésekben általánosan alkalmazott „hereby”, és „whereas” kifejezések, melyeknek a magyarban nincs funkciója és nem is fordíthatóak. A jogi szaknyelv stílusára jellemzőek a hosszú mondatok és összetett szerkezetek. Sokszor „kalandtúra” megtalálni az alanyt, állítmányt. A stílus fokozottan formalitása is szaknyelvi jellegzetesség. Ez a magyar jogi szaknyelvre is jellemző. Gyakorlati szakemberként rendkívül fontos arra odafigyelni, hogy különbséget tegyünk aközött, hogy egy szerződést fogalmazunk e, vagy egy ügyfelet tájékoztatunk. Ezek nem történhetnek azonos nyelvezeten. Az ügyfél tájékoztatása is nagy precizitást igényel, de nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy egészen más egy okiratszerkesztés, vagy egy szerződés szövegének formalitása és más a tájékoztatás.
Az előadás során az angol szerződések szerkezetét, rendelkezéseit szerződésminták és iratminták áttekintésével, részletes elemzésével ismerhettük meg. A gyakorlati feladatsorok megoldásával és számos példával interaktívvá tett előadás hiánypótlónak tekinthető. A szerződésjogi alapokkal induló sorozat, a későbbiekben a társasági jogi alapok, a szerződésen kívül okozott kárfelelősség, és a levelezési, illetve tárgyalási technikák problémakörének bemutatásával folytatódik.
