“A hatékony és gyors eljárás mellett a tervezet célja egy költséghatékony eljárás felépítése, amelyben a szabálysértés elkövetőjének már nem fűződik érdeke az eljárási cselekmények indokolatlan elhúzásához.”
A 2011. december 22. napján elfogadott, a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló T/4/863. számú törvényjavaslat általános indokolása szerint „az új szabálysértési törvény megalkotásának célja egy olyan új szabálysértési eljárási rendszer kialakítása, amely hatékony és gyors eljárási lehetőségeket biztosít az egyes szabálysértési hatóságok számára. A hatékony és gyors eljárás mellett a tervezet célja egy költséghatékony eljárás felépítése, amelyben a szabálysértés elkövetőjének már nem fűződik érdeke az eljárási cselekmények indokolatlan elhúzásához.”
Én, a cikk írója a szabálysértési ügyekre kijelölt bírósági titkárként dolgozom. Ennek megfelelően a 2011. december 22. napján elfogadott, a Magyar Közlöny 2012. évi 2. számában megjelent, 2012. április 15. napján hatályba lépő, a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvényt a joggyakorlatban felmerülő problémák mentén tanulmányoztam át. Elsősorban arra kerestem a választ, hogy az általam, a munkám során napi rendszerességgel tapasztalt problémákat, anomáliákat sikerült-e az új törvénynek megoldania. Természetesen bírósági titkárként a bíróságra vonatkozó rendelkezések keltették fel elsődlegesen a figyelmemet.
Két jogág határán
A joggyakorlat számára az egyik legnehezebb kérdés, hogy a szabálysértési törvényben nem szabályozott eljárási problémákat milyen jogszabály figyelembevételével oldjuk meg. Mindez alapvetően abból adódik, hogy a szabálysértés – mint ismert – két jogág, a közigazgatási- és a büntetőjog határán áll. Kétfajta álláspont alakult ki ezzel kapcsolatban.
Az egyik álláspont szerint háttér joganyagként a Be-t kell alkalmazni minden olyan esetben, ami a szabálysértési törvény alapján nem oldható meg.
A másik álláspont éppen ellenkezőleg foglal állást, és nem enged háttér joganyagot használni, csak a szabálysértési törvény szabályait lehet értelmezni és használni. Mindebből következően országosan eltérő joggyakorlat alakult ki a szabálysértési jog területén.
Azt gondolom, hogy az elfogadott javaslat tovább fogja erősíteni ezt a dilemmát, mivel már a preambulumban is, valamint az 1. §-ban is egyértelműen közelíti a szabálysértés jogágát a büntetőjoghoz. Ugyanakkor nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely egyértelműen azt mondaná, hogy a nem szabályozott kérdésekben a Be. szabályai alkalmazandóak.
Szembetűnő változás a törvénytervezetben azonnal a szabálysértés fogalmának meghatározása, amelyből kikerült az a tényállási elem, hogy a szabálysértésnek jogellenes cselekménynek vagy mulasztásnak kell lennie, ehelyett a jogalkotó fogalmi elemmé emelte a társadalomra veszélyességet, amely – szemben a jogellenességgel – a bűncselekmény fogalmi eleme is. A társadalomra veszélyességet a szabálysértési jogban meg is határozza a jogalkotó. Egyúttal fogalmi elemként rögzíti azt is a jogalkotó, hogy szabálysértést csak törvény határozhat meg. Ezáltal az önkormányzatok már nem lesznek jogosultak arra, hogy rendeletben szabálysértési tényállást határozzanak meg.
A büntetőjoghoz való hasonlóságot erősíti az ártatlanság vélelmének bevezetése a szabálysértési jogba.
Büntetések, intézkedések újdonságai
Az egyik legjelentősebb, sokak által várt újítása a törvényjavaslatnak a közérdekű munka, mint büntetés bevezetése az elzárás és a pénzbírság után. Ezt álláspontom szerint jó, hogy a jogalkotó büntetésként bevezette, mivel sok esetben egyértelművé válik már a tárgyaláson, hogy az eljárás alá vont személy nem lesz képes kifizetni a pénzbírságot, de amikorra a hatályos szabályozás szerint a lakóhely szerinti önkormányzat jegyzőjétől megkapja a felhívást, hogy a közérdekű munkához hozzájárul-e, addigra már annyi idő telik el a szabálysértéstől és a felelősségre vonástól, hogy sok esetben az eljárás alá vont személy nem tudja összekapcsolni a felhívást a szabálysértéssel, amelynek következtében a pénzbírság elzárásra kerül átváltoztatása.
Mindemellett felmerül az a kérdés, hogy miközben egyre több önkormányzat nyilatkozik úgy, hogy nem tud közérdekű munkát biztosítani, vajon a tervezet hatályba lépéséig sikerül-e megoldani, hogy minden településen legalább egy olyan lehetőség legyen, ahol a kiszabott közérdekű munkát végre lehet hajtani. Az új intézményként megjelenő állami foglalkoztatási szerv feladata lesz – ha minden igaz – közérdekű munkát biztosító munkahelyeket teremteni. Szükség lesz azonban arra, hogy minden településen legyen legalább egy ilyen munkalehetőség, mivel főként a tulajdon elleni szabálysértések elkövetői sok esetben nincsenek olyan anyagi helyzetben, hogy a közérdekű munka elvégzéséért az utazás költségét is fel tudják vállalni. Ezáltal az ő számukra – amennyiben a lakóhelyükön nincs közérdekű munkát biztosító munkahely –, vagy további büntetést jelent, hogy az utazás költségét is fizetniük kell, vagy éppen az fogja meghatározni az alkalmazandó büntetést a jogalkalmazó számára, hogy az eljárás alá vont személy hol lakik, és a lakóhelyén van-e közérdekű munkára lehetőség. Hiszen amennyiben erre nincs lehetőség, nem lehet majd végrehajtani ezeket a határozatokat. Ebben az esetben viszont hiábavaló lenne az új büntetési nem alkalmazása, a bíróság vagy a szabálysértési hatóság csak a bíróság számára ad előre is látható feladatot az elzárásra történő átváltoztatással.
A jogalkotó ismételten rögzíti, hogy szabálysértési elzárást csak bíróság szabhat ki. Az elzárással is sújtható szabálysértések körét pedig kibővíti jelentősen azáltal, hogy előírja, hogy ha az eljárás alá vont személyt a szabálysértés elkövetését megelőző hat hónapon belül szabálysértés elkövetése miatt legalább két ízben jogerősen elmarasztalták, az újabb szabálysértés miatt elzárás is kiszabható. Kiveszi ebből a körből a jogalkotó a közlekedéssel kapcsolatos egyéb szabálysértéseket és a helyszíni bírságolást. Nem egyértelmű ugyanakkor a szabályozásban, hogy ezek az ügyek mikor, hogyan fognak a bíróságra érkezni.
Ez az új szabályozás, valamint a tulajdon elleni szabálysértések értékhatárának emelése várhatóan jelentős mértékben meg fogják növelni a bíróságok munkaterhét.
További újdonság, hogy a büntetési tételek növekedése mellett az eddigi mérlegelés helyett egységesen 5.000,- Ft-os átszámolási összeget vezet be az új szabály a pénzbírság átváltoztatása esetén.
Itt kell megemlítenem a különös rész újdonságát is, amely szerint az alkalmazható joghátrányt nem határozta meg a jogalkotó, csak a tényállásokat az egyes szabálysértések kapcsán. Külön fejezetben került csoportosításra azon szabálysértési tényállások köre, amelyekkel szemben elzárás büntetést is ki lehet szabni, így különítette el a jogalkotó ezeket az egyéb szabálysértésektől.
Lehetővé teszi az új szabályozás halmazati büntetés kiszabását, valamint az ismételt elkövetés esetén is különös szabályokat vezet be.
A fiatalkorú eljárás alá vont személyekkel szemben a hatályos szabályozás lényegében kizárólag az elzárás büntetést engedi alkalmazni, kivéve, amikor a fiatalkorúnak önálló jövedelme vagy vagyona van. Ennek következtében a joggyakorlat az esetek legnagyobb részében kizárólag intézkedést alkalmaz a fiatalkorúakkal szemben még abban az esetben is, amikor a tárgyaláson egyértelműen kiderül, hogy az eljárás alá vont személy vállalná a pénzbüntetés kifizetését. Az intézkedésnek azonban sokszor nincs visszatartó ereje. A törvénytervezet erre figyelemmel lehetővé teszi, hogy amennyiben a fiatalkorú eljárás alá vont személy vállalja, úgy pénzbírságot szabjon ki vele szemben a bíróság.
Az eljárási szabályok
Az idézések, értesítések során jelentős újítás, hogy az írásbeli idézés, értesítés mellett szabályszerű idézésként, értesítésként ismeri az új jogszabály a telefonon, telefaxon, elektronikus úton megküldött idézést, értesítést is. Ezáltal a szabálysértési eljárás gyorsítása sok esetben ténylegesen megvalósulhat, mivel a ma hatályos jogszabály kizárólag az írásbeli idézést, értesítést fogadta el szabályszerűnek.
A bíróság munkájának jelentős része a szabálysértések kapcsán négy nagy csoportba sorolható:
- 1. kifogás útján a bíróságra kerülő szabálysértések,
- 2. elzárással is büntethető szabálysértések,
- 3. szabálysértési elzárásra átváltoztatás,
- 4. gyorsított bírósági eljárás (az új jogszabály a büntetőjogi elnevezéssel élve bíróság elé állításnak nevezi ezt a jogintézményt).
A szabálysértési elzárásra átváltoztatás és a gyorsított bírósági eljárás szabályai nem változnak a tervezet szerint, csupán a gyorsított eljárás elnevezése változik bíróság elé állításra.
Változnak azonban a szabályai a kifogás útján a bíróságra kerülő szabálysértéseknek és az elzárással is büntethető szabálysértéseknek.
A szabálysértési tárgyalás szabályai azonban nem változnak, és a ma hatályos szabályozáshoz hasonlóan sok nyitott kérdést hagynak a joggyakorlat számára, amelyeknél ismételten felmerül majd a dilemma, hogy a szabálysértési törvényben nem szabályozott kérdésekben a Be-t, a Ket-et alkalmazza-e a bíróság háttér joganyagként, vagy a szabálysértési törvényből kiindulva alakítsa ki a joggyakorlatot. Figyelemmel arra is azonban, hogy a tervezet egyértelműen a büntetőjog irányába mozdítja el a szabálysértési jogágat, várhatóan a Be. szabályai fognak leginkább visszaköszönni a joggyakorlatban. Persze ez eddig is így volt, de az új törvény hatályba lépésével könnyebben indokolható lesz, hogy miért a Be-t alkalmazzák a bíróságok háttér jogszabályként.
A kifogás útján a bíróságra kerülő szabálysértések esetén egy rövid átmeneti időtől eltekintve várhatóan nem lesznek tárgyalás mellőzésével hozott határozatok, mivel bár a jogalkotó ennek a lehetőségét továbbra is meghagyja, csak a bíróság határidejét csökkenti, de az így meghozott határozattal szemben nem biztosítja a tárgyalás tartásának kérését az eljárás alá vont személy számára. Ebből pedig az következik, hogy mindenki már a kifogás benyújtásakor rá lesz szorítva arra, hogy kérje tárgyalás tartását, mivel új bizonyítékok beszerzésére és figyelembe vételére kizárólag ebben az esetben van lehetősége a bíróságnak. Ennek következtében a tárgyalások száma jelentősen emelkedni fog annak ellenére, hogy a tárgyalás mellőzésével meghozott határozatokat követően az ügyek jelentős hányadában nem volt tárgyalás. A tárgyalás tartásának biztosítása kérelemre a tárgyalás mellőzésével meghozott határozattal szemben talán a legnagyobb hiányossága a tervezetnek.
Az eljárások gyorsítását fogja eredményezni ugyanakkor az, hogy tárgyalás mellőzésével lehet határozatot hozni majd bizonyos esetekben az elzárással is büntethető szabálysértések esetében.
Az új szabályozás megszünteti az elzárással is büntethető szabálysértések tekintetében a tulajdon elleni szabálysértések valamint a feloszlatott társadalmi szervezet tevékenységében való részvétel szabálysértésekre vonatkozó külön szabályozást. Ez a bíróság munkáját mindenképpen jelentősen megkönnyíti, mivel valamennyi elzárással is büntethető szabálysértés tekintetében egységesen megköveteli a jogalkotó a törvénytervezetben az előkészítő eljárás lefolytatását. Ennek következtében rendezi a jogalkotó azt az eddig szabályozás hiányában kialakult, de nem szerencsés gyakorlatot, amely abból eredt, hogy a bíróság nem rendelkezik nyomozati jogkörrel, ezért amennyiben a feljelentő nem tudott érdemi információval szolgálni az elkövetővel kapcsolatban, megszüntetésre került az eljárás.
Az előkészítő eljárás lefolytatására határidőt ad a jogalkotó, ezáltal is gyorsítva az eljárást. A ma hatályos szabályozás nem tartalmaz határidőt, és sok esetben előfordul, hogy bár már akár 5 hónap is eltelt az elkövetés óta, mégis csak az eljárás alá vont személy kihallgatására került sor (néha még arra sem), és a rendőrségtől függ csak, hogy mikor kerül az ügy a bíróságra, ahol azonban a ma hatályos szabályozás értelmében is szoros határidők vannak.
Sajnálatos, hogy az előkészítő eljárás országosan mást és mást jelent. Van, ahol a rendőrség ténylegesen nyomozást végez, és a feljelentő által felvett jegyzőkönyvbe foglalt elismerő nyilatkozat ellenére meghallgatja az eljárás alá vont személyt, ezáltal gyorsítva az eljárást. Van azonban olyan is, ahol a rendőrség a feljelentő által felvett jegyzőkönyvbe foglalt elismerő nyilatkozat esetén az eljárás alá vont személy meghallgatása nélkül küldi meg az iratokat a bíróságra. Ez azért okozhat bizonyos esetekben problémát, mert a feljelentő által felvett jegyzőkönyvben a törvényes figyelmeztetések nélkül ismeri el a felelősségét az eljárás alá vont személy, így amikor a bírósági tárgyaláson az eljárás alá vont személy mégis úgy nyilatkozik, hogy nem ismeri el a szabálysértés elkövetését, vagy ekkor derül ki, hogy nem valódi személyi adatokat, címet adott meg, a bíróság kénytelen beszerezni a bizonyítékokat. Ebben azonban sok esetben maguk a feljelentők sem nyújtanak segítséget, így hosszadalmassá válik az eljárás. Mivel az elfogadott tervezet sem mondja meg egyértelműen, hogy mit tekint előkészítő eljárásnak, ezáltal ez a gyakorlat továbbra is fennmaradhat, és az eljárások gyorsítását célzó rendelkezések ellenére mégis elhúzódhatnak az eljárások. Egyetlen új elemet emel be az előkészítő eljárásba a határidőkön túl a jogalkotó, mégpedig a jelentés készítését az előkészítő eljárásról.
A bíróságra érkezéstől számított 15 napon belül lesz lehetőség arra, hogy tárgyalás mellőzésével szülessen határozat, amennyiben a tényállás tisztázott. A jogalkotó ennek a határozatnak a meghozatalához nem követeli meg az eljárás alá vont személy beismerését sem, azonban a gyakorlat vélhetően a beismerések esetén fogja alkalmazni ezt az új lehetőséget, ezáltal jelentős mértékben csökkentve a tárgyalások számát. A tárgyalás mellőzésével meghozott határozatnak a korlátja lesz, hogy közérdekű munka- és elzárás büntetést nem lehet ilyen módon kiszabni. Az így meghozott határozattal szemben tárgyalás tartása kérhető.
Nem tartalmaz ugyanakkor az elfogadott tervezet határidőt arra vonatkozóan, hogy a bíróság az első tárgyalást a bíróságra érkezéstől számítva mikorra tűzi ki. Továbbá elfogadva az ország nagy részén kialakult gyakorlatot, nem teszi kötelezővé a rendőrség előkészítő eljárást lefolytató tagjának a jelenlétét a bírósági tárgyaláson.
Fiatalkorú elkövető esetén elzárással is büntethető szabálysértés esetén kizárólag intézkedés alkalmazása esetén van lehetőség tárgyalás mellőzésével határozat meghozatalára. Ebben az esetben azonban félő, hogy a fiatalkorú elkövető még annyira sem fogja érezni cselekménye súlyát, mint ha törvényes képviselőjével együtt a bíróságon megjelenik. Álláspontom szerint fiatalkorú eljárás alá vont személy esetén minden esetben indokolt lehet tárgyalás megtartása, mivel a legtöbb esetben az igazi büntetés tulajdonképpen az a fiatalkorú elkövető számára, hogy a bíróságon meg kell jelennie, és ott törvényes képviselője jelenlétében számot kell adnia cselekedetéről. Bár a jelen jogszabály nagyobb mozgásteret ad a jogalkalmazó számára ebben az esetben, de azt gondolom, a tipikus büntetés továbbra is a figyelmeztetés alkalmazása lesz fiatalkorú elkövető esetében. Legalábbis első esetben mindenképpen. Ahhoz pedig, hogy ne legyen második alkalom a fiatalkorúak esetében főként heccből elkövetett szabálysértésből, szerintem szükség lenne tárgyalás tartására ebben az esetben is. De mivel a jogszabály nem követeli meg, az eljárás gyorsítása, és a tárgyaló-, meg az emberhiány miatt is tárgyalás mellőzésével fognak a bíróságok várhatóan a fiatalkorú eljárás alá vont személlyel szemben is határozatot hozni. Félő azonban, hogy ennek következtében növekedni fog ezen elkövetőknél a bűnismétlés, mivel következmény nélkülivé válik számukra a szabálysértés.
A végrehajtás új szabályai
A jegyző általános szabálysértési hatósági jogköre megszűnik, helyette a fővárosi, megyei kormányhivatal lesz az általános szabálysértési hatóság, amelynek jelentős szerepe lesz a végrehajtás során, amely területen az általános célt, az eljárás gyorsítását a leginkább nyomon lehet követni. Ez az új szabálysértési törvény egyik kétségtelenül nagy előnye, mivel az eljárás alá vont személyek részére nem ad olyan jelentős mértékű lehetőséget arra, hogy kibújjanak a végrehajtás alól, mint a ma hatályos szabálysértési törvény, amely alkalmazása során sok esetben előfordul, hogy amikorra a bíróságra kerül a végrehajtás során az ügy elzárásra való átváltoztatásra, már az abszolút elévülési időből néhány nap van csupán hátra. Ami ugyan jelentősen növeli a bíróságok munkaterhét, ugyanakkor az így született határozat ilyen módon sok esetben végrehajthatatlanná válik elévülés miatt. Az új szabályozás szerint azonban a kiszabott pénzbüntetés, vagy közérdekű munka önkéntes teljesítés hiányában a legtöbb esetben legkésőbb két hónapon belül szabálysértési elzárásra kerül átváltoztatásra, mivel az adók módjára történő behajtásra nem lesz lehetőség. A jogerősen kiszabott büntetés ilyen módon ténylegesen kevesebb esetben fog elévülni.
Nem rendezi egyértelműen az önkéntes teljesítés lehetőségét sem a ma hatályos szabálysértési törvény, sem a tervezet. A végrehajtás az általános jogértelmezés szerint az önkéntes teljesítés után következhet csak, és az önkéntes teljesítésre nyitva álló időt nem tekinthetjük végrehajtásnak. Ugyanakkor mindkét jogszabály a végrehajtás címszó alatt szabályozza az önkéntes teljesítés lehetőségét is, ami országosan eltérő joggyakorlatot eredményez.
Kétféle gyakorlat alakult ki ezzel kapcsolatban a helyi bíróságokon:
- 1. Az egyik álláspont szerint az önkéntes teljesítésre nyitva álló határidő nem tartozik a végrehajtás alá, ezért az iratokat a bíróságok ma 30 napra, az új szabályok szerint április 15-ét követően 15 napra nyilvántartásba teszik, és amennyiben nem történik teljesítés, akkor kerül megküldésre az általános szabálysértési hatóságnak a jogerős végzés a végrehajtás lefolytatására.
- 2. A másik álláspont szerint a jogerős határozat azonnal megküldésre kerül az általános szabálysértési hatóságnak, és már az önkéntes teljesítésre is az általános szabálysértési hatóság hívja fel az eljárás alá vont személyt.
Összegzés
Kétségtelen, hogy az eljárás alá vont személynek – ahogy a büntetőeljárások vádlottjának is – továbbra is érdeke fűződik hozzá, hogy elhúzza a szabálysértési eljárást, mivel ezáltal az időmúlásra figyelemmel kisebb büntetésre számíthat, valamint később kerül sor a végrehajtásra. Az elfogadott törvénytervezetnek álláspontom szerint az egyik, talán legnagyobb eredménye lehet ugyanakkor, hogy a jogerős határozatok végrehajtása valóban nem, vagy csak sokkal nehezebben lesz elhúzható. Miután a jogalkotó szigorú határidőket szabott a végrehajtási eljáráson belülre is, ezáltal sokkal kisebb lesz azon elkövetőknek a köre, akikkel szemben végrehajthatatlan lesz elévülés miatt a határozat.
A bíróságokon a 2012. április 15. napján hatályba lépő új szabálysértési törvény következtében várhatóan jelentősen meg fog nőni az ügyérkezés. Ez még abban az esetben is problémákat vet fel, ha figyelembe vesszük, hogy a legtöbb bíróságon bírósági titkár látja el a szabálysértési törvényből következő feladatokat. Vannak olyan bíróságok, ahol bírósági titkár nincs, vagy csak egy-két bírósági titkár dolgozik, így sok helyen bírók látják el ezeket a feladatokat is az ítélkezés mellett. Problémát fog az ügyérkezés okozni az irodákon is. Mindezek miatt kétséges, hogy milyen hatékonysággal sikerül az új jogszabályt a joggyakorlatnak alkalmaznia, még akkor is, ha összességében az új törvényi szabályozása a szabálysértési jognak álláspontom szerint jobb lett.
