A tanulmányban Dr. Lázár-Staár Ágota felszámolási ügyeket intéző titkárként gyűjtött tapasztalatait foglalja össze a Cstv. 27. § (2) bekezdésének a). pontja alapján indult ügyekkel kapcsolatban, különös tekintettel a felek bizonyítási terhére.
Bevezetés
Tanulmányomban felszámolási ügyeket intéző titkárként gyűjtött tapasztalataimat foglaltam össze a Cstv. 27. § (2) bekezdésének a). pontja alapján indult ügyekkel kapcsolatban, különös tekintettel a felek bizonyítási terhére. Rövid bevezető után arról írtam, hogy milyen mellékleteket kell tartalmaznia a Cstv. szerint hiánytalan a). pontos kérelemnek, majd érintettem a szerződésen alapuló követelés, a fizetési felszólítás, a vitatás, valamint a számlák megküldésének kérdéseit, minden esetben megjelölve, hogy az kinek a bizonyítási terhe, kitérve azon problémákra is, melyekkel a titkári ügyintézésem során gyakran találkoztam, mely kérdésekre azonban a jogszabály nem ad egyértelmű iránymutatást.
Jogszabályi háttér
A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (továbbiakban Cstv.) 6.§ (3) bekezdése utal a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvényre (továbbiakban Pp.) mint a csőd-és felszámolási eljárások eljárásjogi szempontból releváns háttér-joganyagára azon kérdésekben, melyekről a csődtörvény maga nem tartalmazna rendelkezést.
A Pp. 3.§ (3) bekezdése az alábbiak szerint rendelkezik:
A jogvita elbírálásához szükséges bizonyítékok rendelkezésre bocsátása – ha törvény eltérően nem rendelkezik – a feleket terheli. A bizonyítás indítványozása elmulasztásának, illetve a bizonyítási indítvány elkésett voltának jogkövetkezményei, valamint a bizonyítás esetleges sikertelensége törvény eltérő rendelkezése hiányában a bizonyításra kötelezett felet terheli.
A Pp. 164. § (1) bekezdése szerint pedig a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el.
A kérelem (Cstv.27.§ (2) bekezdés a). pontja)
A felszámolási eljárásban a hitelezők leggyakrabban a Cstv. 27.§ (2) bekezdésének a). pontja alapján kérik az adós felszámolásának elrendelését. Ezen jogszabályhely rendelkezése szerint a bíróság az adós fizetésképtelenségét akkor állapítja meg, ha szerződésen alapuló nem vitatott, vagy elismert tartozását a teljesítési idő lejártát követő 15 napon belül sem egyenlítette ki, vagy nem vitatta, és az ezt követő hitelezői írásbeli fizetési felszólításra sem teljesítette. Törvényi vélelem az adós fizetésképtelenségére vonatkozóan a Cstv. 24. § (3) bekezdése alapján állítható fel.
A fentiek értelmében az alábbiakat kell tartalmaznia a hitelező felszámolási eljárást kezdeményező kérelmének, amennyiben azt a Cstv.27.§ (2) bekezdésének a). pontjára alapítja:
- Igazolnia kell, hogy a felek között szerződéses kapcsolat áll fenn.
- Igazolnia kell azt is, hogy az adós vele szemben fennálló tartozása nem vitatott. Ezt egy olyan fizetési felszólítással tudja igazolni, amelyet a követelés lejártát követő 15 nap elteltével postázott az adósnak, akkor, ha ezen fizetési felszólítás kézhezvételét megelőzően az adós a követelést igazolható módon nem vitatta, esetleg azt kifejezetten el is ismerte.
- Igazolnia kell továbbá a Cstv. 27.§ (3) bekezdésében írtak szerint tértivevénnyel, vagy ajánlott postai szelvénnyel, hogy a fenti fizetési felszólítást az adósnak megküldte, és mindezek ellenére kijelenthető, hogy az adós nem teljesített.
- A követelés alapjául szolgáló számlákkal tudja igazolni, hogy a követelés valóban lejárt, illetve, hogy az ott írt esedékességhez képest helyes a fizetési felszólítás keltezése.
- Meg kell fizetnie az eljárás illetékét, és a közzétételi díjat.
- Amennyiben jogi képviselővel jár el, csatolnia kell a jogi képviselő részére adott meghatalmazást
Szerződésen alapuló tartozás
A fent írt kritériumokat sorba véve, először is a felek közötti szerződés kérdése merül fel. A Cstv. nem kívánja meg az írásbeli szerződést, így a felek közötti szóbeli szerződésre történő hivatkozás, esetleg a szerződés ráutaló magatartással történő létrejötte (az adós megrendelést küldött a hitelezőnek, aki eleget tett a megrendelésben foglaltaknak) is elfogadható, feltéve persze, ha magának a szerződéses viszonynak a fennálltát az adós sem vitatja.
Amennyiben ugyanis az adós vitatná, hogy közöttük szerződéses jogviszony áll fenn, a hitelező bizonyítási terhe ennek ellenkezőjét bizonyítani. Ilyen esetekben nyilván sokkal problémásabb és nehézkesebb egy nem peres eljárásban a szóbeli, esetlegesen ráutaló magatartással létrejött szerződés bizonyítása, ezért összességében elmondható, hogy mindenképpen az írásbeli szerződés a legcélravezetőbb a felek között, akármi is történjen a későbbiekben.
Ha végül nem sikerülne a hitelezőnek a felek közötti szerződéses jogviszonyt igazolni, a bíróság a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasítja hivatkozva a Cstv. 25. § (1) bekezdésének c). pontjára, feltéve, hogy egy ezt megelőző hiánypótlásban a bíróság felhívta a hitelezőt ennek igazolására, aki azonban a hiánypótlásnak eleget tenni nem tudott.
E körben térek ki arra a problémára is, hogy az adós gyakran hivatkozik a köztük fennálló szerződés érvénytelenségére, melynek vizsgálata azonban a felszámolási eljárásban eljáró bíróságnak nem feladata, hiszen ez egy nem peres eljárás, melynek keretein belül rendkívül aggályos lenne egy „burkolt” szerződés érvénytelenségének megállapítása iránti pert lefolytatni. Ilyen esetben a feleknek lehetőségük van a fenti per megindítására hivatkozva és ezt igazolva, a felszámolási eljárásban az eljárás felfüggesztését kérni a Pp. 152.§ -a alapján, ha a felek kereseti kérelmének elbírálása egyértelműen a felszámolási eljárás előkérdésének tekinthető.
A hitelező bizonyítási terhe: a fizetési felszólítás
A fizetési felszólítással szemben a jelenleg hatályos jogszabály leginkább formai követelményeket támaszt. A korábban hatályos Cstv. tartalmi követelményeket is meghatározott, de a gyakorlat ennek szükségességét nem igazolta.
Ami a formai követelményeket illeti, azok az alábbiak:
- írásbeli legyen
- a teljesítés esedékességét követő 15. napon túli legyen a keltezése
- igazolható legyen az adós részére történő megküldése
Két tartalmi követelményt mégis kidolgozott a bírói gyakorlat, melyek az alábbiak:
- az ebben írt összeg ne legyen alacsonyabb a kérelemben megjelölt adósi tartozás összegénél
- amennyiben kamat megfizetésére nem hívta fel a hitelező az adóst a fizetési felszólításban, úgy a kérelemben sem követelhet kamatot, mivel a fizetési felszólításban foglaltakon a kérelem nem terjeszkedhet túl.
Más szóval, azon tartozást, melynek megfizetésére a hitelező az adóst fizetési felszólítással nem hívta fel, a kérelemben már nem követelheti.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a Pp. szabályai alapján ne lenne lehetőség a kérelem kiterjesztésére az eljárás során, esetlegesen az időközben lejárt újabb tartozásokra. Ez esetben ezekre vonatkozóan újabb fizetési felszólítást kell csatolnia a hitelezőnek.
Külön kell foglalkozni még e körben a fizetési felszólítás helyes keltezésével. Ehhez elengedhetetlen, hogy a hitelező csatolja azon számlákat, melyeket megküldött az adósnak, aki azokat átvette, azonban a számlán feltüntetett esedékesség időpontjáig nem fizette meg az abban foglalt tartozást. Amennyiben pedig számla kiállítására nem került sor, pl. (banki hitelszerződés esetén), úgy a hitelezőnek a kérelmében meg kell jelölnie a követelés pontos esedékességét.(lejártát).
A fizetési felszólítás helyes keltezése tehát minimálisan ezen számlák esedékességét, illetőleg a hitelszerződés szerinti esedékességet követő 15. napot követő nap, mivel a jogszabályalkotó egyfajta „türelmi időt” szabott az esedékességet követő 15 napban, mely időtartam alatt az adós még minden szankció nélkül teljesíthet.
Amennyiben a fentiekben részletezetteknek megfelelő fizetési felszólítást az adós nem tud csatolni, a kérelmét érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítani a Cstv. 25. § (1) bekezdésének f). pontja szerint.
Fontos még a fizetési felszólítás megfelelő kézbesítése az adós részére, mely körben a Cstv. 27.§ (3) bekezdése a tértivevénnyel igazoltan megküldött fizetési felszólítást (melyből egyértelműen kitűnik, hogy azt az adós részéről ki, és mikor vette kézhez), illetve az ajánlott postai szelvénnyel történő feladást fogadja el. Ez utóbbi esetben kézbesítési vélelmet fűz az ajánlottan megküldött levél adós általi átvételéhez a feladástól számított ötödik munkanapon.
A faxon, e-mailben történő megküldés csak abban az esetben fogadható el, ha a hitelező csatolni tud egy olyan válaszlevelet az adós részéről, melyben az adós beazonosítható módon hivatkozik ezen fax, vagy e-mail üzenet átvételére. Ellenkező esetben ui. ezek adóshoz történő megérkezése nem igazolható megfelelő módon, ezért nem is fogadható el. A Cstv. Kommentár azt is egyértelművé teszi, hogy a „nem kereste” postai jelzéssel a hitelezőhöz visszaérkezett fizetési felszólítás szintén nem tekinthető kézbesítettnek, mivel a Pp. csak a bírósági iratok kézbesítése esetében állít fel kézbesítési vélelmet, ezen postai visszajelentések alapján nem.
Az adós bizonyítási terhe: a határidőben történt vitatás igazolása
Amennyiben a hitelező a fentebb részletezettek szerinti bizonyítási terhének mindenben eleget tett, az adós két féle módon mentesülhet a felszámolása elrendelése alól: ha a felszámolási eljárás során megfizeti a tartozását és ezt igazolja is, illetve amennyiben a jogszabályban foglaltaknak megfelelő vitatást tud csatolni.
Az adós vitatásával szemben a Cstv. 27. § (3) bekezdésében írtaknak megfelelően támasztott leglényegesebb követelmény az, hogy írásban történjen, és a fizetési felszólítás kézhez vétele előtt keltezze és postázza a hitelező részére. Amennyiben a vitatás keltezése és a hitelező általi kézhez vétele közötti időpontban veszi át az adós a hitelező fizetési felszólítását, úgy a vitatása jogszabályszerű lesz, mert ez csak úgy lehetséges, ha a vitatása korábbi keltezésű, mint amelyik napon kézhez veszi a fizetési felszólítást.
A vitatás kézbesítésére ugyanazon szabályok vonatkoznak, mint a fizetési felszólítás kézbesítésére. Igaz ez a faxon, illetve e-mailben küldött vitatásokra is.
Ami a vitatással szemben támasztott tartalmi követelményeket illeti, nos ilyet a jogszabály nem határoz meg. A bírói gyakorlat pedig e tekintetben úgy alakult, hogy elegendő, ha egyértelműen kiderül a vitatásból, hogy abban az adós vitatja a követelést, nem pedig elszámolást kér a hitelezőtől, esetleg egyeztetést kezdeményez vele stb. Amennyiben azonban a hitelező kifogásolja, hogy nem azonosítható be egyértelműen, hogy mely követelést vitatja az adós, – tekintve pl., hogy több jogviszony is fennáll a felek között, – az adósnak kell bizonyítania, hogy a vitatást az eljárás tárgyát képező követelés vitatására szánta. A legjobb tehát, ha ez eleve egyértelműen kiderül a vitatásból, oly módon, hogy az adós feltünteti a számlák számát, vagy hivatkozik a felek között fennálló szerződésre.
Ha az adós sikeresen bizonyította, hogy határidőben vitatta a tartozást, az eljárást a Cstv. 27. § (6) bekezdésére, azaz arra való hivatkozással, hogy az adós fizetésképtelensége nem nyert bizonyítást, soron kívül meg kell szüntetni.
Ez természetesen nem zárja ki a hitelező azon jogát, hogy peres úton érvényesítse ugyanezen követelést, hiszen a bíróság nem a követelés sorsát dönti el a felszámolási eljárásban, hanem mindössze azt vizsgálja, hogy a fizetésképtelenségi feltételek fennállnak-e az adós tekintetében, vagy sem.
Ha viszont a vitatás elkésett, azaz az adós csak a fizetési felszólítás kézhez vételét követően küld vitatást a hitelezőnek, a tartozás kiegyenlítése nem minősül tartozás-elismerésnek, az a teljesítés polgári peres eljárásban történő visszakövetelését nem zárja ki. (Cstv. 27.§ (3) bekezdés). Ezúttal ez nyilvánvalóan az adós lehetősége.
A számla megküldése az adós részére
Igen gyakori problémát jelent a Cstv. 27. § (2) bekezdés a). pontja alapján indult felszámolási eljárásokban, hogy az adós arra hivatkozik, hogy bár valóban szerződés áll fenn köztük, a számlákat azonban nem küldte meg a hitelező a részére, ily módon a Ptk. 303.§ (3) bekezdése értelmében a jogosult (hitelező) késedelme kizárja az adós késedelmét, hiszen számla hiányában nem állt módjában teljesíteni.
Ilyen esetekben, – bár kétségkívül ezen hivatkozással gyakran visszaélnek az adósok, – a bíróságnak nincs más választása, mint felhívni a hitelezőt annak igazolására, hogy a kérelme alapjául szolgáló számlákat megküldte az adósnak. Ezt a fizetési felszólítás megküldéséhez hasonlóan a Cstv. 27. (3) bekezdésében írt módon tudja igazolni. Nem fogadható el, amennyiben azt igazolja, hogy a fizetési felszólítással egyidejűleg küldte meg a számlákat, mivel ez esetben az adósnak a fizetési felszólítás kézhez vétele előtt lehetősége sem volt teljesíteni.
Gyakran nem tudják igazolni a hitelezők a számlák tértivevénnyel, vagy ajánlott postai szelvénnyel történő megküldését, hiszen a megküldéskor nem gondolnak erre, és sima postai levélben küldik a számlákat.
Ilyen esetben az eljárást szintén soron kívül kell megszüntetni, mivel az adós fizetésképtelensége akkor, ha számlákat valóban nem kapott, (és ilyen módon megfizetni sem tudott), nem állapítható meg.
E körben is célszerű tehát a hitelezőnek legalább ajánlott szelvénnyel postázni minden dokumentumot az adós részére, hogy az szükség esetén utóbb bizonyítható legyen.
