A kisértékű perekre vonatkozó speciális szabályokat a XI. Pp. novella vezette be. A Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosítása egy új, V. részt iktatott be a Pp-be a kisértékű perek címszó alatt, amely az általános szabályoktól számos kérdésben eltért.
A kisértékű perek ugyanakkor nem tekinthetőek előzmény nélkülinek figyelemmel arra, hogy már az 1893. évi 18. törvénycikk is ismerte a sommás eljárást, és az 1911. évi Polgári Perrendtartás is szabályozta a fizetési meghagyás intézményét.
2010. július 01. napján lépett hatályba a 2009. L törvény, amely alapján a közjegyzők rendelkeznek hatáskörrel a fizetési meghagyások kibocsátására. Ezen jogszabály módosításra tekintettel a fizetési meghagyásokból perré alakult eljárások ügyviteli és eljárásjogi szabályai is megváltoztak. A fizetési meghagyásból perré alakult eljárások közül azok, amelyekben az olyan kizárólag pénz fizetésére irányuló követelések, ahol a követelés összege az 1.000.000.- forintot nem haladja meg a Pp. V. része speciális rendelkezései hatálya alá tartoznak.
Ezen jogszabályváltozás gyakorlati problémákat okozott, kisértékű perek eljárási és ügyintézési rendjében kezdve a kezdő irattal kapcsolatos problémákkal, az aktanyomat tartalmával és kézbesítésével, érintve a tárgyalás kitűzésére vonatkozó szabályokat, az illeték kérdését és nem utolsó sorban a korábban már több esetben elemzett és a polgári peres eljárás „lelkét” képező tájékoztatási kötelezettséget is.
Tájékoztatási kötelezettség körében hangsúlyozni kell, hogy a bíróság feladata a perek tisztességes lefolytatása és az ésszerű időn belül történő befejezése. A hivatalbóliság elvét a VI és VIII. novella már szűk keretek közé szorította, így a polgári peres eljárás lefolytatásának alapvető feltétele az, hogy a felek a jogaikat és kötelezettségeiket ismerjék, ennek tudatában dönthessenek indítványaikról és kérelmeikről, azaz a bíróság a feleket megfelelően tájékoztassa eljárási jogaikról és kötelezettségeikről.
Tájékoztatási kötelezettség általános szabályainak az alkalmazásával kapcsolatos gyakorlat 2008. évben részletes vizsgálatra került, amelynek eredményeképpen a Legfelsőbb Bíróság megalkotta a 1/2009 (VI.24) PK véleményt, amely a polgári perrendtartás tájékoztatási kötelezettségre vonatkozó szabályainak alkalmazásával kapcsolatos egyes kérdésekről szól.
Nem megismételve a fenti PK. véleményt a tájékoztatási kötelezettség központi kérdése az, hogy az elsőfokú bíróság az eljárás mely szakaszában és milyen tartalommal, milyen módon tájékoztassa a feleket a bizonyítandó tényekről, a bizonyítási kötelezettségről és a bizonyítatlanság következményéről. Ez a kérdés kiélezetten merült fel a kisértékű perek esetén.
Függetlenül attól, hogy a peres eljárás az általános szabályok, vagy a kisértékű perek speciális szabályai szerint folyik, a polgári ügyeket tárgyaló bírák esetén két főbb álláspont, két főbb irányvonal alakult ki.
Az egyik álláspont szerint már az első tárgyalás kitűzését megelőzően vagy az első tárgyalásra történő idézéskor meg kell adni a feleknek a szükséges előzetes tájékoztatást, amely alapján a feleknek a mulasztása esetén akár az első tárgyalásnál ítélethozatalra is sor kerülhet.
Ezzel szemben a másik álláspont az, hogy mivel a Pp. 141. §. (2) és (6) bekezdésében írtak a Pp. tárgyalás szabályairól szóló fejezetében kerültek elhelyezésre, az első tárgyalás kitűzése előtt a tájékoztatási kötelezettség a peres felek részére nem adható meg, különös tekintettel arra is, hogy a bíróság nincs abban a helyzetben, hogy bizonyításra szoruló tényeket megjelölje.
A kisértékű perek gyakorlatában az általános tájékozási kötelezettséggel kapcsolatosan a Pp. 387. §. (1) bekezdése egy utaló szabályt tartalmaz, amely alapján a tájékoztatási kötelezettség általános szabályai, azaz a Pp. 3. §. (3) bekezdése, 7. §. (2) bekezdése, a 141. §. (2) és (6) bekezdése, illetve a Pp. 163- 164§-ai irányadóak.
Emellett azonban a bíróságnak tájékoztatnia kell a Pp. 388. §. (1) bekezdése értelmében a peres feleket arról is, hogy a bíróság az adott eljárást a kisértékű perekre vonatkozó eltérő eljárásjogi rendelkezések alapján bírálja el, illetve a feleknek megjelenési és nyilatkozattételi kötelezettségük is van. Ugyanakkor ezen tájékoztatást a kisértékű perekben használatos 103/B számú nyomtatvány is tartalmazza.
Amennyiben a tájékoztatási kötelezettség tekintetében elsődlegesen kialakult bírói álláspontot vizsgáljuk, kérdésként merül fel, hogy hogyan teljesíthető a tájékoztatási kötelezettség az első tárgyalás kitűzését megelőzően akkor, ha a fizetési meghagyásos eljárásban az alperes az ellentmondását nem indokolta meg.
Ekörben lehetséges-e az alperes hiánypótlásra felhívása, felhívható – e arra, hogy részletesen indokolja meg az ellentmondását. Amennyiben pedig ennek nem tesz eleget, jogkövetkezmény levonható-e.
A személyes véleményem ekörben az, hogy a fizetési meghagyás joghatályos ellentmondásának tekinthető az, ha a kötelezett kizárólag arról nyilatkozik, hogy a jogosult követelését vitatja. Ekörben hiánypótlást kibocsáthat a bíróság, azonban, amennyiben a bíróság felhívása ellenére ellenmondása részletes indokolással nem látja el a kötelezett, semmiféle jogkövetkezmény nem vonható le vele szemben. Így gyakorlatilag ha az ellentmondást a kötelezett nem indokolja meg a bíróság nincs abban a helyzetben, hogy az első tárgyalást megelőzően a tájékoztatási kötelezettségét teljesítse, nem tudja tájékoztatni a feleket arról, hogy mik a bizonyítandó tények.
Ugyanakkor a bizonyítási teherre történő tájékoztatásnak a kötelezettsége a kisértékű perek estén is terheli a bíróságot. Ekkor azonban- szemben az általános szabályokkal- a feleknek is megjelenési és nyilatkozattételi kötelezettségük. Így amennyiben erről a bíróság megfelelően tájékoztatta a feleket, és a felek ennek eleget tesznek, az első tárgyaláson mindkét fél érdemi előadását követően a bíróság már abba a helyzetbe kerül, hogy a tájékoztatási kötelezettségét teljesítheti és a tárgyaláson jelenlévő felek is előterjeszthetik bizonyítási indítványaikat kisértékű perekre vonatkozó szabályok szerint.
A probléma akkor merül fel, ha a felek nyilatkozattételi és megjelenési kötelezettségüknek nem tesznek eleget, mivel ezen két kötelezettség megszegésére a kisértékű perek szabályai külön szankciót nem tartalmaznak.
Lehet-e, illetve mi lehet a megjelenési és nyilatkozattételi kötelezettség megsértésének a szankciója, másként fogalmazva fennáll – e a bíróság tájékoztatási kötelezettsége ebben az esetben is.
Ebben a kérdésben több eltérő álláspont alakult ki, és ez markánsan, különbözőképpen jelenik meg a központi régióban, illetve a vidéki bíróságokon. A központi régióban gyakorlatként alakult az ki, hogy – a kisértékű perek nagy számára, illetve a speciális szabályok céljára, az eljárás meggyorsítására tekintettel – az alperest már az idézéssel együtt, rövid határidő tűzésével felhívja a bíróság arra, hogy nyilatkozzon arról, hogy a felperesi előadásból, követelésből mit vitat, milyen okból vitatja, és indokolja az előadását. Ekkor a felhívásban a bíróság a Pp. 141. §. (6) bekezdésére is kioktatja az alperest. Amennyiben az alperes a részére biztosított határidőn belül válaszol, úgy a bíróság a Pp. 3. §. (3) bekezdésére figyelemmel az alperesi nyilatkozat egyidejű megküldésével felhívja a felperest arra, hogy mely tényeket kell bizonyítani, egyben kioktatja a felperest bizonyítási teherről a tárgyalást megelőzően. Itt egyértelműen az az értelmezés alakult ki miszerint a bíróság a kisértékű perekben az idézéssel együtt kioktatja a feleket a bizonyítási teherről, illetve a bizonyítási kötelezettségről.
Amennyiben a felek az első tárgyaláson a személyes megjelenési és nyilatkozattételi kötelezettségükre történő figyelmezetés ellenére nem jelennek meg, és az alperes az ellentmondását felhívás ellenére nem indokolta, a bíróság már az első tárgyaláson a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján határozatot hoz. Ugyanakkor teljesíti a tájékoztatási kötelezettségét is, mert az első tárgyalási jegyzőkönyvbe belefoglalja azt, hogy a tárgyaláson meg nem jelent feleknek mit kellett volna bizonyítaniuk, és a mulasztás jogkövetkezményeit az első tárgyaláson meghozott határozatban vonja le, tájékoztatva a feleket arról, hogy mivel nem tettek eleget megjelenési és nyilatkozattételi kötelezettségüknek így a bíróság mulasztásos ítéletet hozott.
Az eljárás gyorsítását szolgálja az a megoldás is, hogy amennyiben nyilatkozattételi és megjelenési kötelezettségüknek a peres felek az első tárgyaláson nem tesznek eleget, így a bizonyítási teherről történő tájékoztatást mellőzik és az első tárgyaláson mulasztásos ítéletet hoznak. Ez az álláspont alátámasztható azzal, hogy amennyiben a fél a mulasztásos ítéletet és a tárgyalási jegyzőkönyvbe foglalt tájékoztatást egyidőben kapná meg, úgy a tájékoztatás értelmét veszítené, figyelemmel, hogy az első fokú eljárásban a tájékoztatásnak megfelelő bizonyítási indítványait már nem tudja előterjeszteni, a másodfokú eljárásban pedig szintén nincsen lehetősége a bizonyítási indítványai előterjesztésére a Pp. 235. §. (1) bekezdésében írtakra figyelemmel.
Ezzel szemben több helyen a fentiektől eltérő, a pertartamot növelő álláspont alakult ki. Le kell szögezni, hogy a kisértékű pereknél a jogalkotó az első tárgyalás időpontjának meghatározásával (negyvenöt, illetve hatvan napon belül, Pp.388.§ (2) bekezdés), a két tárgyalás közötti időköz lerövidítésével (harminc nap, Pp.391.§), a speciális bizonyítási szabályok, a megjelenési és nyilatkozatételi kötelezettség bevezetésével egyértelműen az eljárás gyorsítására törekedett, de ahogyan már utaltam erre a bíróság előzetes tájékoztatási kötelezettségét fenntartotta ezen pertípusnál is.
A szerintem követendő álláspont – amely nem hat az eljárás gyorsításának irányába- az, hogy az első tárgyaláson a bíróság a rendelkezésre álló tényelőadásokat, bizonyítékokat alapul véve tájékoztatja a távollévő felet/feleket a bizonyítási teherről, egyben arról is, hogy a bizonyítási indítványaikat a későbbiekben, a kisértékű perekre vonatkozó speciális szabályok folytán – az ellenfél hozzájárulása nélkül- már nem terjeszthetik elő, a tárgyalást elhalasztja és a következő tárgyalási határnapon határozatot hoz.
Amennyiben a következő tárgyalási határnapig bármely fél bizonyítási indítványt terjeszt elő, és a bizonyítási indítvány előterjesztésével a korábbi tárgyalás elmulasztását nem menti ki, illetve nem hivatkozik a Pp. 389. §. (6) bekezdésében írtakra, a bíróság a későbbiekben előterjesztett bizonyítási indítványokat figyelmen kívül hagyja (Pp.389.§ (7)).
Összefoglalva az eljáró bírónak a kisértékű perek tárgyalása során figyelembe kell vennie azt, hogy a tájékoztatási kötelezettség olyan általános kötelezettség, amely minden per típusra, így a kisértékű perekre is irányadó. Figyelembe kell vennie azonban azt is, hogy a jogalkotó a kisértékű perek szabályainak megalkotásával az eljárások gyorsítására törekedett, azzal azonban, hogy a fair eljárást mindig és minden körülmények között biztosítani kell a felek részére.
A bíróságnak még a távollévő felek esetében is fennáll az a kötelezettsége, hogy a jogvita eldöntése érdekében a bizonyításra szoruló tényekről, a bizonyítási teherről, illetve a bizonyítás sikertelenségének következményeiről a feleket előzetesen tájékoztassa. A tájékoztatásnak oly módon kell történnie, hogy az a jogkövetkezmények levonását megelőzze.
Amennyiben a fél az első tárgyalást elmulasztja, de az első tárgyaláson az előzetes tájékoztatás megtörténik, és az ellenfél hozzájárul a fél a jóhiszemű pervitellel összeegyeztethető módon a bizonyítási indítványait a folytatólagos tárgyalásokon is előterjesztheti, azonban az ellenfél hozzájárulása nélkül– leszámítva a Pp. 389.§ (6) bekezdésében írt eseteket- a nyilatkozattételi és megjelenési kötelezettsége elmulasztásának a következménye mulasztásos ítélet lesz.
