A tegnapi, éjszakába nyúló parlamenti vita és zárószavazás gyümölcse az Európai Bíróság döntésére reflektáló, uniós jognak megfelelő áfa-törvény módosítás, mely a jelenlegi kalkulációk szerint várhatóan közel 255 milliárd forintjába (!) fog kerülni a magyar költségvetésnek.
Az Európai Bíróság marasztaló döntése kapcsán, mely a hazai áfa-szabályozás egy, az uniós joggal ellentétes passzusa miatt állapította meg Magyarország tagállami kötelességszegését, nemrégiben még arról írtam, hogy a jogharmonizációs törvénymódosítás tető alá hozataláig az állami adóhatóság továbbra is a hatályos törvényi rendelkezéseknek megfelelően jár el, mindaddig, ameddig a változtatás el nem készül és az hatályba nem lép. Az EB döntésével ellentétes gyakorlat egyszer s mindenkorra való felfüggesztése és végső soron megszüntetése érdekében a javaslat elkészítése, benyújtása és szavazásra bocsátása így mostanra meglehetősen sürgetővé vált.
A gyors és gördülékeny döntéshozatal kívánalma tegnap este teljesült, a gépezet ugyanis olajozottabban ment, mint síelő lefelé a kizsírozott lejtőn. Még mondhatni meg sem száradt a tinta a pénteki napon, dr. Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter neve alatt benyújtott törvényjavaslaton, a képviselők 301 igen szavazattal, nem és tartózkodás nélkül, ritkán tapasztalható egyetértésben fogadták el a T/4124. sz. törvényjavaslatot.
Jó érzés látni ilyenkor, mekkora is tud lenni az összhang a Tisztelt Házban, marginális kérdésekben azért még akadtak így is apróbb nézeteltérések. Kinek a hibája ez, az adótörvényben bennfelejtett- vagy készakarva benne hagyott- „csontváz” és vajon mióta hever ott? Kinek a felelőssége lett volna felismerni, hogy módosításra szorul? A 255 milliárd forint után az államkasszában maradó tátongó űrt mivel lehet majd befoltozni?
A téma kapcsán a különböző politikai ideológiák mentén megannyi megközelítés kapott helyt a törvénymódosítási javaslat parlamenti vitája során. Nem titkolt örömmel fogadta például a FIDESZ részéről Babák Mihály országgyűlési képviselő a szocialista frakció képviselőjének, Göndör Istvánnak szűkszavú, rövid és velős, lényegre törő, javaslatot támogató nyilatkozatát, mivel az MSZP a számvevőszéki és költségvetési bizottság tegnapi ülésén még tartózkodott a bizottsági döntés meghozatalakor.
Vágó Gábor, az LMP képviselője „hatalmas tilalomfa”-ként aposztrofálta az esetet és „memento”-nak nevezte, amiből tanulnia kell az aktuális kormányzatnak is, hogy „mi az, amit nem szabad csinálni”. Álláspontja szerint sokan már korábban arra figyelmeztettek, hogy a törvényhelyről, melyet az uniós csatlakozáskor nem illesztettek hozzá a közösségi joghoz, tudni lehetett előre, hogy sok gondot fog még okozni. ( Igenám, de a jelenleg is hatályos 2006. november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelv csak röviddel a 2007-es új, áfa törvény megalkotása előtt lépett életbe, így nem szükséges teljesen a 2004-es bővítésig visszanyúlnunk, elegendő lett volna az előző kormányzatnak felismerni és orvosolni a problémát. )
Ha azonban időrendben gondolkodunk, a helyzet rendezését már a jelenlegi országvezetés is napirendre tűzhette volna, mivel a kétharmados fülkeforradalomtól az EB ítéletéig több, mint egy év telt el, a megannyi fontos – és lássuk be, valóban halaszthatatlan – teendő mellett azonban perifériára szorult és kívül maradt a mostani kormányzat látókörén.
A javaslat kapcsán felszólaló Volner János is erre mutatott rá. A JOBBIK képviselője emlékezetett arra, hogy 2010. június 14-én az általa benyújtott, jórészt az EB jelenlegi indokait tartalmazó és az uniós joggal ellentétes szabály módosítását kezdeményező, T/384. számot viselő indítványa nem kapott teret, még az országgyűlés elé sem jutott el az akkori javaslat. Gondolatmenete során kiemelte azt is, hogy az adóhatóság a régi, uniós jogba ütköző jogszabályhely alapján olyan pénzt tudott behajtani – illetve fizikailag visszatartani – a társaságoktól, melyek értéke csak az „áfán létezik”, azaz a teljesítés, a termékvásárlás, vagy a szolgáltatásnyújtás ellenértékének megfizetése még nem történt meg.
A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy az állam több száz milliárdos terhet hárított át az amúgy is folyamatos likviditási gondokkal, számtalan esetben csődközeli helyzettel küzdő kis-és középvállalkozásokra, az állam ezáltal „béklyót rakott” az amúgy is nehéz anyagi helyzetben lévő gazdasági társaságokra.
Ami viszont a gyakorlati megvalósítás problematikája lesz, az a honnan? és a miként? kérdése. A módosított jogszabály ugyanis az adóhatóságnak kellően szűk határidőt szabva, az egymillió forintot meghaladó visszaigényelt általános forgalmi adó kiutalására 45 napot, az egymillió forintot meg nem haladó összegek tekintetében mindössze 30 napos határidőkeretet szab.
Ez nem is tűnik olyan szigorúnak, ha azt vesszük, az uniós norma értelmében már eddig is túl sokáig tartotta ezen összegeket jogtalanul vissza az adóhatóság, ám a várhatóan nagyjából egyidőben, nagyszámban beérkező ilyen jellegű kérelmek vonatkozásában ez a határidő valóban kissé szűkösnek mondható. Erre Dr. Kiss Sándor, a JOBBIK képviselője is utalt felszólalásában. Habár a vállalkozásokat jogosan megillető pénzösszegek mielőbb történő kiutalása prioritást élvez, a gyakorlatban azonban az államnak érdeke, hogy az adóhatóságnak ne kellejen a hirtelen megnövekedett munkateher miatt a szükségesnél több kamatot kifizetnie.
Az eset-és az EB döntése- konkrétan rávilágított arra, hogy uniós tagországként a ránk szabott kötelezettségek be nem tartásának milyen komoly anyagi vonzata lehet, nem beszélve arról, hogy egy összességében sikeresnek mondható eu-s elnökséget követően mekkora presztizsveszteség egy ilyen tartalmú döntés az országra nézve.
Hogy honnan lesz kapacitása az államháztartásnak kigazdálkodni azt a jelentős hiányt, ami a – mostani becslések szerint – 255 milliárd forintnyi általános forgalmi adó visszatérítés hozadéka lesz, még nem tudjuk. Szatmáry Kristóf belgazdaságért felelős államtitkár azonban tegnap este mindenkit megnyugtatott a Parlamentben, hogy a magyar költségvetés ki fogja gazdálkodni ezt az összeget, méghozzá úgy, hogy az eddig vállalt hiánycélok se sérüljenek.
A provizórikus időszak véget értével az érintett vállalkozások fellélegezhetnek, hiszen egy olyan intézkedésre került sor, mely többek között – Szatmáry Kristóf államtitkár úr szavaival élve – „gesztus értékű” is.
Az uniós döntéshozatalt követő összesen másfél hónapnyi bizonytalanság után feltehetően mégiscsak pénz áll a házhoz a szóban forgó visszaigényléseket kérő vállalkozásoknál – méghozzá a jogosan igényelt, de egy uniós normát figyelmen kívül hagyó, régi kodifikációs maradványt új törvénybe is átemelt jogszabályhely miatt, mindeddig jogtalanul visszatartott kifizetés.
Az elfogadott módosítás jelenleg az országgyűlés elnöke aláírására vár, de mivel 301 igen, 1 nem ellenében, tartózkodás nélkül fogadták el a képviselők a sürgős kihirdetést, a hatályba lépésre valószínűleg már nem kell sokat várnunk.
