A díjkitűzés fogalma rég nem ismeretlen a magyar polgári jogban. Már az 1900-as Magánjogi Törvényjavaslat IV. fejezetében is szerepelt a jogintézmény, és a korhű szóhasználattól eltekintve a szabályozás alapjaiban megegyezett a hatályos Polgári Törvénykönyvben található megfogalmazással.
A Ptk. 592. § -ában találjuk az idevonatkozó rendelkezéseket. Ezek szerint díjkitűzés alatt valamely meghatározott teljesítmény, vagy eredmény létrehozójának történő díjfizetésre tett ígéretet értünk. Nem konkrét személyeknek tett felhívásáról van itt szó, hanem bárki érintett lehet, aki a teljesítményt eléri, az eredményt létrehozza. Az is, aki a díjkitűzéstől függetlenül teszi mindezt.
A díjkitűzés nincs alakisághoz kötve.
A Ptk. 199.§ kimondja, hogy egyoldalú jognyilatkozat kizárólag jogszabály által meghatározott esetben keletkeztet jogosultságot a felajánlott szolgáltatás követelésére.
A Ptk. két ilyen esetet ismer: a díjkitűzést és a közérdekű célra tett kötelezettségvállalást.
Ennek megfelelően a díjazott jogosulttá válik a juttatás követelésére, tehát a díjat a kitűző köteles kiszolgáltatni annak, aki a követelményeknek eleget tett. A díjkitűzésre vonatkozó ígéret kivételes esetben, kizárólag akkor vonható vissza, ha az erre irányuló jogot a kitűző fenntartotta. A visszavonást a meghirdetéssel azonos nyilvánosság előtt kell „közhírré tenni”.
A gyakorlatban a díjkitűzésnek több formája is elterjedt. A legjellemzőbb – bűncselekmények esetén – a rendőrség által alkalmazott nyomravezetői díj kitűzése. A köznapi szóhasználatban csak „vérdíj” – ként emlegetett díjkitűzési forma már az ókor embere előtt is ismert volt.
Napjainkban gyakori, hogy eltűnt személyek, vagy házi kedvencek megtalálóját díjazza ily módon a kitűző.
A díjkitűzés alapformájánál a kitűző által kifizetésre kerülő díj ellentételezése legtöbbször maga a létrehozott teljesítmény, vagy eredmény. Előfordul az is, hogy a kitűző ösztönzőleg szánja az ígért díjat egy teljesítmény elérésének motiválása érdekében.
A díj lehet pénz, vagy más dolog, aminek vagyoni értéke van: ingó és ingatlan, de akár értékpapír is.
A tengerentúlon már megszokottnak mondható eljárás a díjkitűzés jogintézményének alkalmazása ingó és ingatlan vagyontárgyak tulajdonjogának átruházására.
Itt a kitűző szempontjából a lényeg nem az ösztönzés: a teljesítmény, eredmény létrehozása sem tekinthető ellentételezésnek.
A cél minél több vállalkozó szellemű versenyző összegyűjtése, és a nevezési díjakon keresztül a kitűző bevételeinek maximálása.
Nemrégiben hazánkban is megjelentek hasonló próbálkozások a jelzáloghitelek bedőlése és az ingatlanpiac befagyása miatt kilátástalan helyzetbe került adósok részéről.
A tulajdonszerzés e – számunkra elsőre talán különös – formájának lényege, hogy a tulajdonos a vagyontárgy – itthon főként ingatlan- megszerzésére egy tetszőleges „versenyt” rendez, aminek a fődíjaként funkcionál a kitűzött díj. A verseny, ezáltal a győzelemhez megkívánt eredmény pontos és részletes körülírást igényel, a későbbi esetleges jogviták elkerülése érdekében. Ingatlan esetében a díjkitűzésre irányuló jognyilatkozatot írásba kell foglalni,a tulajdonosváltozás későbbi ingatlan-nyilvántartásba bejegyzése érdekében.
A leginkább elterjedt versenykiírás lényege, hogy a résztvevők a tenyerüket az áhított „nyereményre” tapasztják, és mindaddig rajta tartják, amíg bírják, vagy ameddig az utolsó ellenfelük el nem engedi a díjat. A verseny győztese az, aki a legtovább tudja „támasztani” vágyálmai tárgyát.
Az elsőre könnyűnek tűnő megmérettetés a valóságban korántsem az: előfordult, hogy a kitartó konkurenciának köszönhetően egy teljes hétig kényszerült támasztani a nyertes a díjat.
A nevezők számától függően a kitűző tekintélyes summához is hozzájuthat, szerencsés esetben akár a díj értékének többszöröséhez. Az ingatlan ugyan veszendőbe megy, az ily módon összegyűjtött bevételből azonban kifizethető a jelzáloghitel.
A jelentkezők szempontjából fontos annak a rögzítése is, hogy az ingatlanon milyen terhek szerepelnek az ingatlan- nyilvántartásban. Amennyiben a hitelező a házat a fedezetből kiengedte és a jelzálogjoga törlésre került, a „nyertes” tehermentes tulajdonjogot szerezhet. Ha azonban ez nem történt meg, a kitűző kötelezettséget kell, hogy vállaljon arra, hogy nevezési díjakat a hitelezővel szemben fennálló tartozása rendezésére fordítja.
Érdemes a nevezőknek annak is utána érdeklődni, hogy mennyi az ingatlanon fennálló tartozás, és elegendő lesz-e a nevezési díjból összegyűlt összeg annak rendezésére. A hitel visszafizetése nélkül ugyanis a fennálló jelzálogjog nem kerülhet törlésre.
Ha tehát a hitel maradéktalanul nem fizetik vissza, a nyertes hiába jutott hozzá egy nagy értékű házhoz, abból ténylegesen nem sokat profitálhat, és hamarosan számíthat a végrehajtó jelentkezésére.
