A Jogi Fórum 2011. május 2. napján Budapesten megrendezésre került konferenciáján dr. Jóri András adatvédelmi biztos a személyes adatok védelmének kérdéseiről, dr. Pataki Árpád bíró pedig a személyiségi jogi perekről tartott előadást.
Dr. Jóri András adatvédelmi biztos, a Jogi Fórum adatvédelmi rovatának vezetője előadásában áttekintette az adatvédelem történetét. Az adatvédelmi jog létrejöttének indoka: a demokratikus országokban fontossá vált, hogy az állam ne birtokoljon minden adatot az állampolgárairól. Az adatvédelmi jog azon jogszabályok összessége, amelyek meghatározott (természetes) személyekkel összefüggésbe hozható adatok kezelésének rendjére adnak előírásokat, és meghatározott jogokat biztosítanak e személyeknek saját személyes adataik vonatkozásában.
Az adatvédelem humán, illetve jogi védelem. Az adatok kezelésével kapcsolatos törvényi szintű jogi szabályozás formája, amely az adatkezelés során érintett személyek jogi védelmére, és a kezelés során felmerülő eljárások jogszerűségeire vonatkozik. Az adatbiztonság viszont technikai jellegű védelem, mindenfajta adatra kiterjed. Az adatok jogosulatlan megszerzése, módosítása, tönkretétele elleni műszaki és szervezési intézkedések és eljárások együttes rendszere.
Az adatvédelmi jog léte mellett szól, hogy fontossá vált a polgárok totális ellenőrzésének megszüntetése, a magánszféra szerepének felértékelődése. Ugyanakkor ellenérveket is fel lehet sorakoztatni, mint például, hogy a magánélet tényeinek ismerete nyereség forrása (adóztatás, munkáltató-munkavállaló viszony, stb.), hogy a titkok költségeket okoznak, és hogy az adatvédelem a csalók menedéke is lehet.
Az adatvédelmi jog első generációja Németországban jelent meg a ’70-es évek elején, és 1983-ig tartott. Nem a magánszférára irányult, hanem arra, hogy az állam, a kormányzat által felállított első nagy adatbázisok a törvényhozó hatalom számára elérhetővé váljanak (hatalommegosztás). Szabályokat állapítottak meg, hogy miként lehet személyes adatokat tartalmazó adatbázisokat megalkotni, valamint létrehozták a kapcsolódó szervezeteket.
Az 1983-tól megjelenő második generáció 1997-ig tartott, de Magyarországon még ez a generáció érvényesül napjainkban is. Jellemzője, hogy mindenki maga rendelkezik személyes adatai feltárásáról (információs önrendelkezési jog). A magyar adatvédelmi törvény 3. §-a rendelkezik arról, hogy mikor lehet személyes adatot felhasználni (törvény felhatalmazása vagy az érintett hozzájárulása esetén).
A harmadik generáció 1997-ben kezdődött, és olyan kérdéseket vetett fel, mint az információs önrendelkezési jog (adatvédelem) meghaladása. A kombinált adatvédelem, az adatvédelem és a nyilvánosság közötti egyensúly megtalálása a cél. Felnőtt egy új generáció, tagjainak már nincsenek kellemetlen tapasztalataik az előző rendszerből: nekik köszönhető a közösségi oldalak népszerűsége. Egyre inkább előtérbe kerül a nyilvánosság, az átláthatóság az adatvédelemmel szemben. Az elektronikus adatkezelés térnyerése következtében a magánszféra egyébként is összeszűkül. Adatvédelmi biztos helyett információs biztosra lenne szükség, az adatnyilvánossággal kapcsolatos hatáskörök erősítése mellett.
A konferencia második részében dr. Pataki Árpád, a Fővárosi Bíróság bírája beszélt a személyiségi jogi perek tudnivalóiról, a bírói gyakorlatról. A sajtóhelyreigazítási perek kapcsán az előadó elmondta, manapság elsősorban a celebek és a politikusok indítanak ilyen eljárásokat, és egyre kevésbé szól azokról a hétköznapi emberekről, akiknek a védelmét szolgálta kezdetben. A sajtóhelyreigazítási perek vonatkozásában a 2010. évi CIV. tv. hozott változásokat. Ez időszerű volt, hiszen a sajtógyakorlat az utóbbi időben jelentősen megváltozott, a hangsúly átkerült az internetes sajtóra. Igaz, a jogszabály most kissé átesett a ló túloldalára, túlságosan is internet-központú. Ezekben a perekben a médiatartalom-szolgáltató az alperes, de nem egyértelmű, hogy ki minősül médiaszolgáltatónak. Jelenleg a gyakorlat elfogadja a kiadó és a szerkesztőség alpereskénti perlését is.
A sajtóhelyreigazítási kérelmet 30 napon belül kell írásban benyújtani, de az e-mail nem minősül ilyennek, ha nincs elektronikus aláírással ellátva. A sajtóorgánum vagy meghatározott időn belül eleget tesz a kérelemnek, vagy ha ez nem történik meg, a határidő lejártát követő 15 napon belül lehet bírósági keresetet előterjeszteni. Csak tény helyreigazítását lehet kérni, vélemény helyreigazítását nem. Az is kezdeményezheti a pert, akinek a nevét ugyan nem írják le, de a személyét annyira körülírják, hogy felismerhetővé válik mások számára. A perindításhoz személyes érintettség kell, más nevében nem lehet perelni. Az adott személy vonatkozásában a sérelemnek objektív értelemben lényegesnek kell lennie, nem a személyes sértettségérzés a mérce. A gyakorlat szerint bármely nem titkosított bírósági ügy aktuális állásáról be lehet számolni az ártatlanság vélelmének tiszteletben tartása mellett.
A sajtóhelyreigazítási perek kapcsán szólni kell a jóhírnév védelméről is. Ez nem azt jelenti, hogy mindig jót kell mondani valakiről, a lényeg, hogy a valóságot kell mondani róla. A sérelem csupán tényekre vonatkozhat: ez valótlan tények állításáról, vagy valós tények hamis színben való feltüntetéséről szól. A vélemény szent, azt nem lehet a jóhírnév sérelmének tekinteni. Gyakran alakul ki vita arról, hogy adott esetben tényállítás vagy véleménynyilvánítás történt-e.
A személyhez fűződő jogok a jogi személyekre is kiterjednek, de ennek vannak korlátai: értelemszerűen csak természetes személyre vonatkozhat például az emberi méltóság védelme. A jogsértést kizárja a sérelmet szenvedett fél beleegyezése (például egy bokszmeccsen szabályosan bevitt ütés esetében). A Ptk. 77. §-a rendelkezik a névviseléshez való jogról, amelynek manapság fokozott jelentősége lehet a gazdasági életben. E jog új hajtása a domainnevek használatához kapcsolódik: a személynek joga van a nevével azonos domainnévhez, az azonos vagy nagyon hasonló domainnév sértheti ezt.
A képmáshoz és hangfelvételhez fűződő jog is nagy jelentőséggel bír az internet, a tévé és a rádió világában. A bírói gyakorlat szerint kettős hozzájárulás kell: a felvétel elkészítéséhez és annak felhasználásához is szükséges. Az érintettnek a tudatos nyilatkozat megtételéhez tisztában kell lennie azzal, hogy a felvételt mire fogják felhasználni. Önmagában az, hogy egy fénykép fent van az interneten, nem jelenti azt, hogy szabadon felhasználható, hacsak a jogosult ezt nem deklarálja. Mindennek fényében a sztárokról készített lesifotók ugyanúgy jogszerűtlenek, mint a magáncélra készített intim felvételek interneten történő nyilvánosságra hozatala. Napjainkban egyre gyakoribb, hogy különböző konfliktusok, jogviták rögzítésére is használnak hangfelvételt. A bírói gyakorlat szerint az igazság kiderítése érdekében akár a jogszerűtlenül készített felvételek is felhasználhatók bizonyítékként a hatóság előtti eljárásban.
Védelmet kell biztosítani a magántitok számára is. Magántitoknak minősül minden olyan adat, információ, melynek titokban maradásához az érintettnek méltányolható érdeke fűződik (jövedelem, szexuális szokások, stb.). Ha például egy színművész nem kívánja a magánéletét a nyilvánosság elé tárni, akkor az ezzel kapcsolatos közlések jogsértőek. A bulvármédia világában nagyon nehéz megtalálni az egyensúlyt, nem könnyű megállapítani, hogy ki mihez járult hozzá.
A személyhez fűződő jogok megsértésének lehetséges következményei a Ptk. szerint: elsősorban a jogsértés megállapítása, illetve az eltiltás, ami a megállapított jogsértés megismétlésének tilalmát jelenti. Abbahagyásra kötelezés akkor jöhet szóba, ha a jogsértés folyamatosan érvényesül (pl. az interneten fennmarad a cikk). Elégtétel adására való kötelezésre is van lehetőség, ha a jogosult kéri azt. A bíróság azonban nincs szorosan kötve a kereseti kérelemben foglaltakhoz. Általában az ítélet rendelkező része szövegének közzétételére kötelezi a sajtószervet. Előfordulhat a jogsértő jellegtől való megfosztás is, így például bizonyos cikkrészletek törlése, ha nincs szükség a teljes cikk eltávolítására. A jogsértéssel előállított dolog megsemmisítésére is sor kerülhet (pl. filmfelvétel megsemmisítése, könyv bezúzása). A sérelmet szenvedett fél kártérítést is követelhet: igényelhet klasszikus vagyoni kártérítést (pl. keresetkiesés, munkahely elvesztése miatt), illetve kérheti nem vagyoni kárának megtérítését. Bizonyítani kell a jogsérelemmel összefüggő kár elszenvedését és az összegszerűséget is. A bírói gyakorlatban 500 ezer és 1 millió Ft közötti összeg jellemző. A kártérítés funkciója a reparáció és nem a prevenció, az tehát nem lehet cél, hogy az összeg nagysága tartsa vissza az elkövetőt az újabb jogsértés elkövetésétől.
A konferencia záróakkordjaként a hallgatóság kérdéseket tett fel. Ennek során elhangzott, hogy vajon üzleti titoknak minősül-e valamely cégről negatív fizetési tapasztalat közzététele? Az előadó válasza szerint amennyiben az információ valós és megalapozott, akkor nyilvánosságra hozható. A magántitok és a közhitelű nyilvántartások összefüggése kapcsán feltett kérdésre dr. Pataki Árpád elmondta, hogy pl. ingatlanvagyonról beszerezhetők információk a nyilvántartásból, ám attól még az adat nyilvánosságra hozatalához hozzájárulás szükséges.
