Az állami vagyonnal gazdálkodó cégek a közadatokhoz való széleskörű hozzáférés miatt régóta szabadulni igyekeznek attól, hogy tevékenységük közfeladat ellátásának minősüljön, holott a jogszabályokból és a bírói gyakorlatból teljesen más következik.
A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (Adatvédelmi törvény) egyértelműen rendezi azt, hogy a közfeladatot ellátó szervek hogyan és milyen módon kötelesek nyilvánosságot biztosítani az általuk kezelt adatoknak. A törvény e szervek kötelezettségévé teszi azt, hogy elősegítsék és biztosítsák a közvélemény pontos és gyors tájékoztatását. Ennek keretében rendszeresen elektronikusan vagy más módon közzéteszik, továbbá erre irányuló igény esetén az Adatvédelmi törvény 20. § (közérdekű adatkérés) szerint hozzáférhetővé teszik a tevékenységükkel kapcsolatos legfontosabb – így különösen a hatáskörükre, illetékességükre, szervezeti felépítésükre, szakmai tevékenységükre, annak eredményességére is kiterjedő értékelésére, a birtokukban lévő adatfajtákra és a működésükről szóló jogszabályokra, valamint a gazdálkodásukra vonatkozó – adatokat. Mindez tehát egy jól átlátható keretet biztosít, legalábbis elviekben, a közadatokhoz való hozzáférés tekintetében. A helyezet azonban korántsem egyértelmű, hiszen a közfeladatot ellátó szervek – leginkább az állami vagyonnal (is) gazdálkodó társaságok – többnyire vitatják e státusukat, főként azokon a területeken (pl. energetika), ahol különösen is jelentős az adatkezelők és a társadalom közötti információs aszimmetria.
Közfeladat, vagy mégsem
Az állami vagyonnal (is) gazdálkodó gazdasági társaságok tekintetében a jogszabályok és a bírói gyakorlat meglehetősen egyértelmű. Az állami vagyonról 2007. évi CVI. törvény (Vagyontörvény) az 5. §-ban kimondja, hogy „(1) Közérdekből nyilvános minden, az állami vagyonnal való gazdálkodásra és az azzal való rendelkezésre vonatkozó, közérdekű adatnak nem minősülő adat. Külön törvény az adat megismerhetőségét korlátozhatja. (2) Az állami vagyonnal gazdálkodó vagy azzal rendelkező szerv vagy személy a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvény szerinti közfeladatot ellátó szervnek vagy személynek minősül.” A törvény melléktelte fel is sorolja az állami vagyonnal gazdálkodó, azzal rendelkező társaságokat. Vagyis a Vagyontörvény nyomán e szervek, illetve személyek az Adatvédelmi törvény hatálya esnek és közfeladatot ellátó személynek minősülnek, s mint ilyeneket terhelik a már említett adatnyilvánosságra vonatkozó kötelezettségek. A kérdést illetően a bírói gyakorlat is (többnyire) egységesnek mutatkozik. A Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.001/2009/3. számú ítélete, valamint a 2009/5/80. számú BDT kimondja a következőt: „Jogszabályban meghatározott közfeladatot ellátó szervezetek működése során keletkezett adatok közérdekű adatok. A vezető tisztségviselőik juttatásaira vonatkozó adatok pedig a feladatkörük ellátásával összefüggésben keletkezett közérdekből nyilvános adatok, amelyek megismerhetők.”
Mindezeken túl utalhatunk kedvezőtlen tendenciákra is. A Fővárosi Ítélőtábla a fenti ítéletében az állami vagyonról szóló törvény alapján állapította meg a közfeladatot ellátó szervek adatai közérdekűek. Ezt azonban az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (Áht.) 100/K.§ (6) bekezdését alapján is megtehette volna. Ez a bekezdés ugyanis a következőt egyértelmű tényt mondta ki: a „magyar állam, a helyi önkormányzat, költségvetési szerv vagy közalapítvány többségi befolyása alatt álló gazdasági társaság a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvény szerinti közfeladatot ellátó szervnek, a nevében eljáró személy pedig közfeladatot ellátó személynek minősül”. A hangsúly a múlt időn van, mert a második Orbán-kormány (előadó: Dr. Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter) az egyes gazdasági és pénzügyi tárgyú törvények megalkotásáról, illetve módosításáról szóló 2010. XC. törvénnyel hatályon kívül helyezte a szóban forgó paragrafust. A lépés ellen a TASZ is tiltakozott, veszélyes vizeknek nevezve ez a szabályozási irányt. Álláspontjuk szerint: „A fenti, most törölni tervezett szabály elősegíti a közérdekű adatok megismeréséhez fűződő alkotmányos jog érvényesülését. Ez az alapjog teszi lehetővé az állami, önkormányzati cégek gazdálkodási adatainak megismerését az állampolgárok számára. Kulcsfontosságú, hogy az adóforintokból finanszírozott gazdasági társaságok a nyilvánosság ellenőrzése alá essenek, hiszen ez segíti elő a közvagyonnal való hatékony gazdálkodást, továbbá így válik lehetővé, hogy közpénzek pazarlása és korrupciógyanús ügyletek jogszerűen nyilvánosságra kerüljenek.”
Ugyanakkor hangsúlyoznunk kell, hogy Áht. 100/K. §-ának hatályon kívül helyezése nem jelenti azt, hogy akár az állami, akár az önkormányzati cégek közfeladatot ellátó szervi jellege „veszélyben lenne”, hiszen ez a státusz pontosan levezethető a fent tárgyalt Vagyontörvény rendelkezéseiből, azonban mindenképp megerősítheti azon álláspontokat, hogy e cégek közfeladatot ellátó szervi kellege nem csupán vitatható, hanem vitatandó.
Ellenvélemény
Az állami cégek többnyire kétségbe vonják a fenti érvelést, s azt állítják, hogy a részben vagy egészben állami vagyonnal működő gazdasági társaság nem lát el közfeladatot. Példaként említhető meg az Magyar Villamos Művek Zrt. holdingcsoport. Számos civil-szakmai szervezet került már abba a helyzetbe (hangsúlyozzuk az ismertetett jogi status quo ellenére), hogy egy bíróság azt mondta ki, hogy az MVM Zrt., vagy éppen a holdinghoz tartozó cég (leányvállalat) nem lát el közfeladatot. Így járt az Energiaklub Szakpolitikai Intézet és Módszertani Központ, valamint a TASZ is. Az Energiaklub az energetikai kereskedelmi szerződések, valamint a Paksi Atomerőmű bővítése kapcsán indított adatkérések, majd perek során szembesült azzal, hogy mind az MVM Zrt., mind a Paksi Atomerőmű Zrt. is vitatta, hogy maga közfeladatot látna el. Az MVM Zrt. hivatkozás azon alapult, hogy a villamos energiáról szól 2007. évi LXXXVI. törvény (Vet.) szerint végez tevékenységet, illetve, hogy a jogi szabályozás nem alapozza meg a közfeladati minőséget, s emiatt a cég nem is tartozik az Adatvédelmi törvény hatálya alá. Az általános érv továbbá a közadatok nyilvánosságra hozásával és a közfeladatot ellátó szervi státusz elismerésével szemben, hogy az adott céget ez versenyhátrányként érné.
A probléma különösen élesen vetődik fel olyan holdingok esetében, mint az MVM, hiszen felmerülhet, hogy az anyacég (ha maga egyáltalán közfeladatot lát el) leányvállalati közfeladatot látnak-e el, s egyáltalán az anyacég köteles-e kiadni a leányvállalatok által kezelt közérdekű adatokat. Az Energiaklub a paksi bővítésre vonatkozó Teller-projekt összköltségét és a projekt keretében kötött szerződéseket szerette volna elkérni a Paksi Atomerőmű Zrt-től. A Szekszárdi Városi Bíróság azonban a következővel indokolta azt, hogy a Paksi Atomerőmű Zrt. nem lát el közfeladatot, s ilyenformán nem is kötelezhető a kért adatok kiadására: „… az uralmi szerződést kötő felek… e megállapodás ellenére önálló jogi személyiségüket megtartják és az elismert vállalatcsoport nem rendelkezik önálló jogi személyiséggel, és figyelemmel arra is, hogy az alperes és az MVM Zrt. közötti uralmi szerződés az alperes szerződéskötési szabadságát nem korlátozza, nem lehet arra következetését levonni, hogy az e keresetben kért adatok megismerhetősége során az MVM Zrt. jogi helyzetét , állami vagyonból való gazdálkodását is számba kell venni.” Részben hasonló ügyben a TASZ is pert vesztett az MVM Zrt-vel szemben a szponzorációs szerződések kapcsán, ekkor a bíróság azt mondta ki, hogy az MVM Zrt. nem kötelezhető a 16 cégből álló cégcsoport adatainak a közlésére, mert nem kezeli a kért adatokat.
A probléma tehát több szinten is nyitott: egyelőre a jogszabályokból és a mérvadó bírói judikatúrából egyértelmű az állami és önkormányzati cégek közfeladatot ellátó jellege, s persze az Adatvédelmi törvény hatálya a velük kapcsolatos adatkérések esetében. Ugyanakkor az állami vagyonnal (is) működő cégek igen sokszor mereven elutasítják ez utóbbi tényt. Némi előrelépést talán az jelenthet, ha az adatigénylők és adatkezelők folyamatos és szoros együttműködése nyomán az adatkezelők is belátják: az adatnyilvánosság mindenki, így az adatkezelők érdeke is.
