Alkotmányunk, az 1949. évi XX. törvény az alapvető jogok legfőbb garanciája. A hatályos alaptörvény szerint a Magyar Köztársaságban mindenkit megillet a jóhírnévhez, a magánlakás sérthetetlenségéhez, valamint a magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog. Ez a gyakorlatban több fontos kérdést is felvet. Dr. Darai Péter három részből álló cikksorozata az adótitok hatályos szabályozását mutatja be.
Az alapszinten rögzített jogoknak van-e korlátja; és ha igen, az mit jelent? A magántitok, illetve a személyes adatok védelmének minden körülmények között érvényre kell-e jutniuk? A titokvédelem körébe tartoznak-e az adózással is összefüggő egyes információk?
Mi az adótitok?
Adótitok az adózást érintő tény, adat, körülmény, határozat, végzés, igazolás vagy más irat. Ez utóbbit az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) az értelmező rendelkezések között külön megmagyarázza, miszerint: iratnak minősül a jogszabályban meghatározott bizonylat, a könyvvezetésről szóló jogszabályokban előírt könyvek, nyilvántartások, továbbá a tervek, szerződések, levelezések, nyilatkozatok, jegyzőkönyvek, határozatok (végzések), számlák és más kivonatok, igazolások, tanúsítványok, köz- és magánokiratok.
Számos titokfajta létezik: ügyvédi titok, orvosi titok, levéltitok, üzleti titok, banktitok, magántitok, államtitok stb. Magának a titoknak a fogalma sem határozható meg egyértelműen. Azonban általánosságban elmondható, hogy a titok olyan adat, tény, információ, amely csak korlátozott körben ismert, ezen túlmenően pedig a titok birtokosának érdeke fűződik ahhoz, hogy a titok a nyilvánosság (vagy többek elől) elzárva maradjon. Az egyes konkrét titokfajták fogalmát külön ágazati jogszabályok határozzák meg.
Az adótitok részletes és szigorú szabályozásának elsődleges indoka a magántitok és az üzleti titok védelme. Alapvető érdek fűződik ugyanis ahhoz, hogy az adózói magánszférát és üzleti érdekeket érintő, viszonylag nagyszámú adat ne juthasson illetéktelen személyek tudomására. Mivel az adózásnak (illetve elmulasztásának) különféle – akár pozitív, akár negatív értelemben vett – joghatásai vannak, joggal várható el, hogy a törvényalkotó az adótitkot ne absztrakt formában, mérlegelési jogtól függően, hanem konkrét módon definiálja. Éppen ezért az Art. meghatározza az adótitok fogalmát, a titoktartásra kötelezettek körét, az adótitoksértés eseteit, továbbá az adótitok jogszerű felhasználásának, kivételes közzétételének feltételeit is.
Fentiek értelmében adótitok mindaz, ami az adózással összefüggésben az adóhatóság (önkormányzati vagy állami), illetve más valaki tudomására jut. Ez elsősorban a kötelező adóbevallások, az egyes adatszolgáltatások, valamint az adóhatóság által lefolytatott ellenőrzések útján lehetséges. A magyar adórendszer alapvetően az önadózás elvére épül, melynek lényege, hogy az adóalany maga határozza meg az általa fizetendő adó mértékét. Ennek megfelelően ő maga szolgáltatja az adóhatóságnak azokat az információkat (értve ez alatt az adótitkot is), amelyek adókötelezettsége szempontjából lényegesnek minősülnek. Azt is mondhatjuk, hogy az adóhatóság előtt ilyen „szűk” értelemben vett adótitok nem is létezik.
Nem minősül adótitoknak a nyilvános cégadat, a céginformációs és az elektronikus cégeljárásban közreműködő szolgálattól kérhető adat, valamint az az adat, amely alanyával (adóalannyal vagy adózóval) nem hozható kapcsolatba.
Ez a rendelkezés meghatározott adatokat kivesz az adótitok köréből: a fenti információk nem minősülnek adótitoknak, ezért azoknak a védelme a törvény által nincsen fokozottan garantálva: azok egy külső megkeresés során jogsegély keretében más szervnek átadhatóak. Természetesen ezeket az adatokat sem kezelheti az adóhatóság önkényesen: mind a megkeresés, mind pedig az adatok szolgáltatása szigorú formai és tartalmi feltételekhez van kötve.
A cégadatok elsősorban a cégbírósághoz köthetők. A cégnyilvántartásról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (a továbbiakban Ctv.) 1. § (1) bekezdése értelmében a megyei (fővárosi) bíróság mint cégbíróság legfontosabb feladata a cégbejegyzési (változásbejegyzési) eljárás lefolytatása és a cégre, valamint a vezető tisztségviselőkre vonatkozó adat, jog, valamint tény cégjegyzékbe történő bejegyzése (törlése); a cégjegyzék adatairól, valamint a cégiratokról tájékoztatás nyújtása; továbbá meghatározott feltételek fennállása esetén törvényességi felügyeleti eljárás lefolytatása. A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium keretében működik ezen túlmenően a Céginformációs és az Elektronikus Cégeljárásban Közreműködő Szolgálat (rövidítve: Céginformációs Szolgálat). Ez utóbbi intézmény segítséget nyújt a cégnyilvánosság követelményének megvalósításához, a cégjegyzékben szereplő adatok és cégiratok megismeréséhez, biztosítja az elektronikus ügyintézést támogató rendszer üzemeltetését stb. A cégnyilvántartás közhitelesen tanúsítja a cégekre vonatkozó minden bejegyzett adat, jog és tény fennállását és azok változását. Az ilyen jellegű adatok szolgáltatására elsősorban a cégbíróság jogosult és egyben köteles; annak ellenére, hogy az adóhatósági törzsnyilvántartás – legalábbis a bejegyzésre kötelezett vállalkozások esetében – a cégnyilvántartáson alapul. Tehát: az adóhatóságnak is rendelkezésére állhatnak ezen adatok, azonban ez nem jelenti azt, hogy az adatszolgáltatást neki kellene teljesítenie, hiszen a cégbíróság, valamint a Céginformációs Szolgálat köteles a jogszabályban meghatározott közhiteles nyilvántartás vezetésére. Fenti tartalmú megkeresés esetén az adóhatóság azt elutasítja, egyben az információt kérő felet tájékoztatja arról, hogy az adatok kiadását a cégbíróságtól, és a Céginformációs Szolgálattól kérheti.
Az adótitok megőrzése
Az adóhatóság alkalmazottja, volt alkalmazottja, az ellenőrzésbe vagy az eljárásba bevont szakértő és minden más személy, akinek az adatszolgáltatás, -nyilvántartás, -feldolgozás, az ellenőrzés, az adómegállapítás, az adó és adóelőleg-levonás, adóbeszedés, adóvégrehajtás, illetve statisztikai célú felhasználás során feladataival összefüggésben adótitok vagy más titok jut a tudomására, köteles azt megőrizni. Az adóhatóságot a hivatali eljárása során tudomására jutott minden irat, adat, tény, körülmény tekintetében titoktartási kötelezettség terheli.
Az adótitokra vonatkozó rendelkezések elsősorban ezen adatoknak a nyilvánosság (harmadik személy) elől történő elzárását jelentik. Ez nem jelenti azt, hogy akár a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (a továbbiakban: NAV) mint állami, akár az önkormányzati adóhatóság a tudomására jutott adatokkal – saját eljárása során – korlátlanul rendelkezhet; az információk kezelésének, őrzésének, továbbításának éppen az esetleges visszaélések elkerülése végett nagyon szigorú jogszabályi feltételei vannak.
Az adótitokhoz szükségképpen az adóhatóság alkalmazottja (adóellenőr, jogász, ügykezelő, informatikus, adatrögzítő, önkormányzati adóhatóság köztisztviselője stb.) fér hozzá legkönnyebben, így a megőrzési kötelezettség elsősorban őt terheli. Előfordulhatnak azonban olyan helyzetek, amikor az ellenőrzés során más személyek is adótitok tudomására jutnak (pl. szakértő, jogsegély során az eljárásban bevont és megkeresett társszervek stb.), ebben az esetben a titoktartás értelemszerűen rájuk is kiterjed. Lehetséges, hogy előkerülnek olyan adatok is, amelyek a törvény értelmében nem minősül adótitoknak, de a titokban maradáshoz az adózónak valamilyen okból mégis érdeke fűződik (pl. üzleti titok, magántitok). Mivel ezek az adatok hivatalos eljárás során jutnak az eljáró személy tudomására, hivatali titoknak minősülnek és az adótitokhoz hasonlóan jogi védelemben részesülnek. Fontos! A titoktartási kötelezettség az adóhatóság alkalmazottjánál nemcsak a fennálló jogviszonya alatt, hanem azt követően is (pl. munkahely megváltozása, nyugdíjba vonulás) is fennáll.
Természetesen a munkaviszonnyal kapcsolatosan a munkáltató is szükségképpen hozzájut adótitoknak minősülő adatokhoz pl. az általa levont személyi jövedelemadó előleg vonatkozásában. A titoktartási kötelezettség ebben a körben a munkáltatót is terheli.
Az adatok megőrzésének kötelezettsége
Az adóhatóság a tudomására jutott adatokat nyilvántartja és megőrzi. A magánszemély adózó azonosításával, adókötelezettségének keletkezésével és teljesítésének ellenőrzésével összefüggésben személyes adatokat tart nyilván és ellenőrizhet. Más hatóság, közfeladatot ellátó adatkezelő szerv nyilvántartásában szereplő adatot az adóhatóság az adózó és az adó megfizetésére kötelezett személy azonosításához, az adókötelezettség, a költségvetési támogatáshoz való jogosultság megállapításához, ellenőrzéséhez, végrehajtási eljárás lefolytatásához, az adózó kérelmére indult adóigazgatási eljárásban a tényállás tisztázásához használhatja fel.
Természetesen az adóhatóság nemcsak a saját nyilvántartásában megtalálható adatokat használhatja fel jogszerűen az eljárása során, hanem közhatalmi jellegénél fogva több nyilvántartáshoz is hozzáfér. Ezen adatoknál is érvényesül azonban a célhoz kötöttség elve: azokat a NAV csak meghatározott célra használhatja fel (tehát nem gyűjthet adatokat informális okból, „készletre”), továbbá az adatok megőrzése és kezelése során be kell tartani az információk jellegétől függő adatkezelési és adatmegőrzési szabályokat.
Az állami adóhatóság több országos lefedettségű nyilvántartáshoz is hozzáfér, az egyes közigazgatási szervek közötti kapcsolat elektronikusan biztosított. Többek között az alábbi nyilvántartásokból kérhetők le adatok:
- személyi adat- és lakcímnyilvántartás,
- ingatlan-nyilvántartás,
- gépjármű-nyilvántartás,
- építésfelügyeleti-nyilvántartás,
- cégnyilvántartás stb.
Ezek közhiteles jelleggel bírnak, vagyis a bennük található adatokat mindenki köteles elfogadni az ellenkező bizonyításáig. Nem meglepő, hogy a NAV az eljárásai során nagymértékben támaszkodik a saját adatbázisán kívül megtalálható információkra is.
Az iratbetekintési jog korlátozása
Az adózó, továbbá az adó megfizetésére kötelezett személy jogosult az adózásra vonatkozó iratok megismerésére. Minden olyan iratba betekinthet, arról másolatot készíthet vagy kérhet, amely jogainak érvényesítéséhez, kötelezettségeinek teljesítéséhez szükséges. Nem tekinthet be azonban az adózó – többek között – az iratnak azon részébe, amelynek megismerése a más személyre vonatkozó, adótitkot érintő rendelkezésbe ütközik.
Az irat megismerési és iratbetekintési jog a közigazgatási eljárásban megtalálható egyik legfontosabb jogosultság, és ennek az adóhatóság előtt való eljárás során is érvényesülnie kell. Természetesen a személyes adatokhoz való jog miatt ez csak addig terjedhet, amíg más személyek (más adózók) adótitokhoz való jogát, jogos érdekét nem sérti: egyes esetekben ez ugyanis fontosabb lehet, mint az információkhoz való jog. Így a törvényalkotónak kell megteremtenie az összhangot, azaz: ne csorbítsa az iratok nyilvánosságához való jogot, viszont az adótitok se sérüljön. Éppen ezért 2005. november 1. napjától az Art. szigorításokat vezetett be az iratbetekintés kapcsán a fentiek szerint.
Az adótitok megsértése
Megsérti a titoktartási kötelezettséget, aki az adózás vagy bírósági eljárás során megismert adótitkot vagy más titkot alapos ok nélkül illetéktelen személy részére hozzáférhetővé teszi, felhasználja vagy közzéteszi.
A korábbiakban ismertetettek szerint tehát a titoksértést elkövetheti:
- az adóhatóság alkalmazottja (volt alkalmazottja)
- az ellenőrzésbe vagy eljárásba bevont szakértő
- más személy, akinek feladatkörének ellátásával összefüggésben adótitok jut a tudomására.
Ez megvalósulhat tevőlegesen (pl. a megismert adatoknak harmadik személy részére való átadásával) vagy akár mulasztással is (pl. az adóhatóság dolgozója a munkaidő végeztével az iratot nem zárja el a szekrénybe, az asztalán felejti és így fennáll annak a veszélye, hogy arról illetéktelen harmadik személy szerezzen tudomást). A titoksértéssel az elkövető nemcsak polgári jogi értelemben véve okoz kárt, amiért felelősséggel tartozik, hanem a hivatali visszaélés bűncselekményét is megvalósíthatja.
Természetesen az adótitokra vonatkozó megőrzési kötelezettség az egyes adóhivatali dolgozókon kívül az adóhatóságot általában is terheli. Éppen ezért a hatóság az adózással és egyes magánszemélyekkel (jogi személyekkel) összefüggő – egyes, konkrét ügyekre vonatkozó – információkat sem a nyomtatott, sem az elektronikus sajtó útján nem hozhatja nyilvánosságra.
