Az alkotmányozás egyik legújabb fejleménye a kiskorúak választójogának lehetősége: a lehetőséget nem csupán a kormánypártok, hanem a jogász szakma is ízlelgeti. A kérdés már csak azért is fontos, mert a választójog ilyen kiterjesztésével egy olyan „időzített bombát” helyeznénk a hazai választási rendszerbe, amelynek következményeit jelenleg felbecsülni sem tudjuk.
A kiskorúak választójog koncepciója, pontosabban a kiskorúaknak biztosított választójog szülők általi gyakorlása nem ismeretlen konstrukció sem itthon, sem Nyugat-Európában. Németországban is viták robbantak ki enne kapcsán, idehaza pedig a jobboldali erők dobják be időről-időre a köztudatba a választójog ilyetén „kiterjesztését”. A konstrukció maga számos dilemmát szül, s vele szemben több ellenérv is felvethető: jogelméleti, választójogi és etikai indíttatásúak.
Képviseletet nem tűrő (köz)jogi nyilatkozat
A gyermekek szülők által gyakorolt választójoga több kontextusban és több konferencián is előkerült. Például a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa által rendezett konferencián, ahol e kiterjesztés egy lehetséges hozadékaként a jövő nemzedékek érdekinek megjelenését említették meg. Általában is elmondhatjuk, hogy a kiskorúak választójoggal érvelők többnyire a következő generációk érdekeivel, a választójog utolsó nagy kiterjesztésének szükségességével érvelnek. De valóban helytálló ez az érvrendszer? Közelítsük meg a dolgot két oldalról: a képviselet intézményének (magánjogi) és a magukat képviselni nem tudók (közjogi) oldaláról.
A jogügyleti képviseletnek (legyen az közvetett vagy közvetlen) sajátja, hogy a képviselő a képviselt helyett és érdekében jár el. A képviselő a képviselt fél javára jár el, s ez tükrözi is a belső viszonyaikat: a képviselő jognyilatkozataiból egészen egyszerűen a képviselt „profitálhat”. A kiskorúak esetén egy „globális” magánjogi képviseleti konstrukcióval találkozhatunk: a korlátozottan cselekvőképes és cselekvőképtelen kiskorúak törvényes képviseltével, amelyet a Polgári Törvénykönyv szabályoz. Azonban itt is vannak olyan esetek (a korlátozottan cselekvőképes kiskorúak esetén), amikor képviselő nem járhat el helyettük: ezek az ún. képviseletet nem tűrő jognyilatkozatok (házasságkötés, közvégrendelet). Vagyis a magánjogban is van olyan szféra, ahová a képviselő nem férkőzhet. Ennek mintájára a közjogban is lehet képviseletet nem tűrő közjogi jognyilatkozat, s a választójog gyakorlása tipikusan ilyennek tekinthető. Másik oldalról úgy is felfoghatjuk a dolgot, hogy a jogalkotó éppen azért zár ki bizonyos csoportokat – persze egy határideig – a választójogból, mert a képviselet kérdése (vagyis a jog nem önálló gyakorlása) meglehetősen problémás esetükben.
A magukat képviselni nem tudók képviselete (pl. a még meg sem született nemzedékek, az emberen kívüli élőlények) a modern jog egyik nagyon fontos problémája. Az önfejlesztő jogrendszerek számára e kérdés megoldása központi jellegű. Ennek ellenére mégse úgy okoskodnak, hogy mindenki a saját belátásai alapján képviseli e csoportokat, hanem megpróbálnak intézményes mechanizmusokat kidolgozni rá (ez persze korántsem jelenti azt, hogy az egyénnek ne lenne felelőssége például a jövő generációk, vagy az állatok iránt). Ez csupán abból a szempontból is fontos, hogy a jövő nemzedékek esetében (különösen a fenntartható fejlődés problémakörénél) állandó dilemma, hogy nem lehet pontosan körülírni e nemzedékek elvárásait, igényeit. Éppen azért a jog intézményeket alakít ki (pl. a magyar jövő nemzedékek országgyűlési biztosa, aki a környezetvédelmen keresztül képviseli a jövő generációit; vagy máshol az erre deklarált parlamenti bizottságok), normákat formál a képviselőkkel nem rendelkezők képviseletére. Nyilván, ha csak az egyénre bíznánk a dolgot, akkor maga is mindent megtenne, amit tud, de a jog szereti garanciákat.
Mindez tehát (bármily furcsán is hangzik) kétségessé teheti azt, hogy a törvényes képviselő (szülő, gondnok) a legjobb döntést tudja hozni a gyermek helyett.
Választójogi és „technikai” problémák
E plurális választójog a klasszikus választási elvek (általános és egyenlő választójog; titkos és közvetlen választás) elevenébe vág. Hiszen nem mindenkinek van gyermeke, s akinek van, aránytalanul sokszor élhetne e sajátos képviseleti konstrukció nyomán a választás lehetőségével, s ez pedig a választójog általános és egyenlő elvét sértené. A közvetlen választás elvét nyilván megtörné a képviselet, de ez még a kisebb baj lenne, hiszen a választás titkossága is sérülne, hiszen mindenki tudná, hogy egy család „hányszor szavazhat”.
Számos egyéb húsbavágó kérdés is felvetődik, amelyeket e javaslat támogatói általában megoldható technikai problémaként minősítenek. Ilyen többek között a magzat, vagyis a már megfogant (s az új Alkotmány szerint minden bizonnyal embernek tekintett) egyén választójogának gyakorlása; az elvált szülők gyermekinek a problematikája; vagy éppen az árva gyermekek kérdése. Sőt – mivel eddig elsősorban az országos választás szintjén mozogtunk – nem árt megemlíteni az önkormányzati választások esetkörét is, amikor az uniós állampolgár is szavazhat: mi lenne ezen uniós állampolgár gyermekének szavazatával? Mi lenne a kettős állampolgár gyermekek sorsa? Nem is sorolom tovább a „technikai” jellegű problémákat, mert ugyan elképzelhető, hogy megoldhatóak, de többet veszítenénk velük, mint nyernénk.
És mi lesz a családdal?
Az egyik legfontosabb ellenérv még csak nem is jogi természetű. A választójog szülő képviseletével való gyakorlásának legnagyobb akadálya nem pusztán abban rejlik, hogy megerőszakolnánk a képviselet jogintézményét. Sokkal inkább abban, hogy etikai szempontból összeférhetetlen helyzet alakulhatna ki a képviselő és a képviselt között. Mert például nagyon is reális forgatókönyv, hogy a közélet iránt érdeklődő 15-16 éves gyermek kontradikcióba keveredik a szülővel, s adott esetben nem azt a személyt vagy pártot választaná, akit/amit édesanyja vagy édesapja. Különösen érdekes a kérdés, hogy a szülő is indul a választáson. Belátható: mindez olyan feszültségeket és generációs konfliktusokat vinne le az amúgy is porladozó családok szintjére, amit senki sem kívánhat.
Nemzeti konzultáció?
Bár úgy tűnik, hogy a politika mostanra lemondott a választójog ilyen típusú átalakításáról, de önmagában e kérdés felvetése is komoly károkat okozott. Egyrészt nyilván fontosabb, végrehajtható és az új Alkotmány szempontjából jelentős kérdésekre kellene szánni az új alaptörvény elfogadásáig meglevő igen kevés időt. Másrészt nem volt túl szerencsés a politikai kommunikációban a problémafelvetés mikéntje sem. A Fidesz-kormány 12 kérdéses kérőívének egyike éppen a kiskorúak választójogára kérdez rá: „Vannak, akik azt javasolják, hogy azok a szülők, akik kiskorú gyermeket nevelnek, az új magyar alkotmány értelmében valamilyen módon gyakorolhassák gyermekük szavazati jogát. Ön mit gondol?” Már önmagában a „valaki” titkolódzó kitétele sem szerencsés, de az igazi problémák a válaszlehetőségekben rejlenek: „1. Az új magyar alkotmány szerint a kiskorú gyermeket nevelő szülők további szavazati jogot gyakorolhassanak a gyermekeik számának megfelelően. 2. Az új magyar alkotmány szerint a kiskorú gyermeket nevelő szülők további egy szavazati jogot kapjanak, függetlenül attól, hogy hány gyermek van a családban. 3. Az új magyar alkotmány szerint ne gyakorolhassanak további szavazati jogot a kiskorú gyermeket nevelő szülők vagy családok. 4. Nem tudom megítélni a kérdést.” A lehetséges válaszok alapján a választópolgárok számra igen kevéssé lesz nyilvánvaló, hogy a szavazati jogot nem a szülő „kapja”, hanem a gyermek, s a szülő csak képviseli gyermekét. Ebben a kontextusban tehát azt is lehetne hinni, hogy a szülő szavazási lehetőségei bővülnének a gyermekszámmal arányosan.
A számos sötét folt, a feltett kérdések nem egyértelműsége és féltevezető jellege, valamint a kevés idő azt mutatja, hogy nem valószínű, hogy az új Alkotmányban bevezetésre kerül az intézmény. Ezzel egy potenciális közjogi bomba kerülne hatástalanításra.
A tegnapi napon nyilvánosságra hozott alkotmánytervezet a lehetőséget mindenesetre nem zárja ki: “a jövő nemzedékek érdekében nem tekinthető az egyenlő választójog sérelmének, ha sarkalatos törvény azokban a családokban, ahol van kiskorú gyermek, az anyának – illetőleg helyette törvényben meghatározott esetben más személynek – további egy szavazati jogot biztosít.“
