A cikk I-II. részében az eljárás megindítása, a bizonyítási eljárás és a bírósági döntés meghozatalával foglalkoztam. A folytatásban rátérek az érdemi döntés elleni jogorvoslati lehetőségekre és a felszámoló által irányított, a bíróság által lényegében csak ellenőrzött tényleges felszámolás periódusára, ezen belül a hitelező(k) teendőire és az adós kötelezettségeire.
El kell-e fogadni a bíróság döntését?
A bíróság által lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként megszületik az érdemi döntés, mely a lefolytatott bizonyítástól függően lehet a fizetésképtelenség megállapítása és az adós felszámolásának elrendelése, vagy az eljárás soron kívüli megszüntetése. Azokban az eljárásokban, ahol ellenérdekű felek állnak egymással szemben, óhatatlanul is felmerül a kérdés, hogy a bíróság képes-e olyan döntés meghozatalára, mely mindkét fél számára kedvező? Természetesen nem. Kivétel ez alól az a helyzet, amikor a felek az eljárás során megállapodásra jutnak egymással és a hitelező kérelmének visszavonását követően a bíróság megszünteti az eljárást. Ekkor mindenki elérte a célját. A hitelező követelése és eljárási költségei megtérülnek, az adós megszabadul a felszámolás általi fenyegetettségtől, a bíróságon eljáró bíró vagy titkár pedig jogerősen befejezte az ügyet. Ez azonban az eljárások kisebb hányadában fordul csak elő. Legtöbbször a felek által szolgáltatott bizonyítékok mérlegelését követően meghozott bírósági döntés zárja le az eljárást. Ezért a felszámolási eljárás során is biztosított a felek számára a jogorvoslathoz való jog.
A fellebbezés
A felszámolási eljárás során az ügy érdemében hozott végzések ellen fellebbezésnek van helye. Fellebbezéssel élhet a hitelező és az adós is egyaránt. A részletes szabályokat a Polgári Perrendtartás szabályairól szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) határozza meg, melyeket az alábbiakban pontokba szedve ismertetek.
a) A fellebbezés előterjesztésére nyitva álló határidő a határozat kézbesítésétől számított tizenöt nap.
A határidő kezdete szempontjából a szabályszerű kézbesítésnek van nagy jelentősége. A fellebbezési határidő ugyanis a szabályszerű kézbesítés tényével nyílik meg, ezért ha a félnek az eljárás vitelére maghatalmazottja van, a jogorvoslatra nyitva álló határidőt a határozat meghatalmazott részére történt kézbesítéstől kell számítani.
Meghatalmazott hiányában a cég székhelyére történik a kézbesítés. Ekkor a kézbesítést szabályszerűnek kell tekinteni akkor is, ha a cég nevében arra nem jogosult személy veszi át a postai küldeményt. A cég köteles ugyanis saját székhelyén biztosítani az odaérkező küldemények szabályszerű átvételét.
A fellebbezési határidőbe a határozat átvételének napja (kezdőnap) nem számít bele. Megtartott a határidő, ha a fellebbezést a határidő utolsó napján ajánlott küldeményként postára adják. Ugyanezen megítélés alá esik az elsőfokú bírósághoz a határidő utolsó napján faxon beérkező fellebbezés is.
Ha a fellebbezési határidőt önhibáján kívül lépi túl a fél, igazolási kérelmet terjeszthet elő, melyben elő kell adni a mulasztás okát és egyben elő kell terjesztenie a fellebbezést is. Az igazolási kérelem tárgyában a másodfokú bíróság határoz.
Ha a bíróság szabályszerűen kézbesített határozata ellen tizenöt napon belül az érdekelt nem él fellebbezéssel, vagy az elkésett a bíróság határozata jogerőre emelkedik.
b) Mire kell ügyelni a fellebbezés benyújtásakor?
A fellebbezést – jogi képviselő útján,
– írásban,
– három példányban,
– az eljárt megyei bíróságnál,
– a bírósági ügyszám feltüntetésével,
– az eljárt felek megjelölésével,
– az illetékes ítélőtáblának címezve,
– 7.000,- Ft-os illetékbélyeggel
kell benyújtani.
A fentiekből következik tehát, hogy a fellebbezést kizárólag jogi képviselő útján nyújthatja be a fél, akkor is, ha az első fokú eljárás alatt nem volt jogi képviselője. Ennek oka, hogy a Pp. az ügy érdemében hozott végzések elleni fellebbezés elbírálására az ítélőtáblák kötelező illetékességét köti ki, mely fórum előtt a jogi képviselet kötelező. Tekintettel a kötelező jogi képviseletre a fellebbezést csak írásban, három példányban lehet előterjeszteni, nincs mód a jegyzőkönyvbe mondásra.
Ha a fél már az elsőfokú eljárás során személyes költségmentesség vagy illetékfeljegyzési jog kedvezményben részesült, annak hatálya kiterjed a másodfokú eljárásra is. A magánszemély hitelező egyébként a személyes költségmentesség engedélyezését és pártfogó ügyvéd kirendelését legkésőbb a fellebbezés előterjesztésével egyidejűleg kérheti. A kérelmet egy példányban kell előterjeszteni, mellékelve a külön jogszabályban megjelölt igazolásokat.
A fellebbezést az eljárt megyei bíróságnál kell benyújtani. Az első fokú bíróság vizsgálja meg a fellebbezést, hogy formailag megfelel-e a jogszabályi követelményeknek, határidőben érkezett-e és hogy az arra jogosult terjesztette-e elő. Ha a fellebbezés nem felel meg a törvény rendelkezéseinek, vagy más okból kiegészítésre vagy kijavításra szorul az első fokú bíróság intézkedik a hiányok pótlása érdekében. A hiánypótlás elmaradása, illetve elkésettség esetén a fellebbezés hivatalból elutasításra kerül.
Ha a határidő utolsó napján ajánlott küldeményként postára adott fellebbezés rossz helyre kerül benyújtásra, az nem vehető figyelembe és elkésettnek fog minősülni. Ezért fontos, hogy mindenképp az eljárt bíróságnak legyen címezve a küldemény.
Valamely adós esetlegesen megpróbálkozhat azzal a látszólag nyerő megoldással, hogy a fellebbezést elutasító határozatot hiányosan fellebbezi meg, majd az ezt elutasító határozat ellen szintén hiányos fellebbezést nyújt be, és így folytatva egy véget nem érő körforgásba kezdve próbál időt nyerni, és elodázni a felszámolást elrendelő végzés jogerőre emelkedését. Ilyen esetben a bíróság megteheti, hogy az újból hiányosan benyújtott fellebbezést hiánypótlásra való felhívás és elutasítás nélkül rögtön felterjeszti a másodfokú bíróságnak az érdemi határozat ellen benyújtott fellebbezés elbírálása végett. Külön felhívom a figyelmet arra, hogy a Pp. szabályai alapján, aki a fellebbezést elutasító határozat ellen nyilvánvalóan alaptalan fellebbezéssel él, a másodfokú bíróság által pénzbírsággal sújtható. Ez a pénzbírság a Pp. szabályai alapján 500.000,- Ft-ig terjedhet.
Ha a bíróság a fellebbezést hivatalból elutasítja, a fellebbezési eljárás az Illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 57. § (1) bekezdés a) pontja alapján illetékmentes és az illetékes adóhatóságnál kérelmet lehet előterjeszteni a lerótt 7.000,- Ft-os illeték visszatérítése iránt.
c) Mit tartalmazzon a fellebbezés?
A fellebbezést – határozott fellebbezési kérelem megjelölésével,
– az indokok ismertetésével
kell benyújtani.
A fellebbezésben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a fellebbezés irányul és elő kell adni, hogy a fél a határozat megváltoztatását mennyiben és milyen okból kívánja. Ennek azért van nagy jelentősége, mert a másodfokú eljárásban is érvényesül a kérelemhez kötöttség elve, azaz a másodfokú bíróság csak a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátai között vizsgálhatja felül a megtámadott elsőfokú határozatot, e kérelmeken nem terjeszkedhet túl. Ezen felül a fellebbezésnek azt is tartalmaznia kell, hogy a fél milyen okokra alapítja a fellebbezését, vagyis kérelme indokolását. Szükségképpeni tartalmi eleme a fellebbezésnek az elsőfokú határozat megváltoztatására, vagy hatályon kívül helyezésére irányuló határozott kérelem, azaz a fellebbezési kérelem.
A bíróság érdemi határozatához, így a felszámolást elrendelő, illetve az eljárást soron kívül megszüntető végzéséhez kötve van. Az ellene bármilyen címen előterjesztett kérelmet – a kijavításra és a kiegészítésre irányuló kérelmek kivételével – fellebbezésnek kell tekinteni. Ezért ha az adós a felszámolását elrendelő végzés kézhezvételét követően igazolja a tartozás megfizetését és kéri az eljárás megszüntetését, kérelme fellebbezésnek minősül és csak a másodfokú bíróság tudja megszüntetni vele szemben az eljárást.
A fellebbezés részletes indokainak elmaradása csupán azt eredményezheti, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú eljárásban már előadottak figyelembevételével bírálja felül az elsőfokú határozatot. A fellebbezésnek érdemi vizsgálat nélkül való elutasítására ilyen esetben nem kerül sor.
A beérkezett fellebbezés másodpéldányát az elsőfokú bíróság azzal a figyelmeztetéssel kézbesíti a fellebbező fél ellenfelének, hogy a fellebbezés kézhezvételétől számított nyolc napon belül az elsőfokú bíróságnál észrevételeket terjeszthet elő. Csatlakozó fellebbezés előterjesztésére nincs lehetősége a másik félnek. A határidő eltelte után az elsőfokú bíróság az iratokat – az esetleg benyújtott észrevételekkel együtt – felterjeszti az ítélőtáblára másodfokú elbírálás végett.
d) A fellebbezés jelentősége, joghatálya, a jogerő:
A felszámolási eljárásokban a másodfokú bíróság által elbírált ügy végleges döntésnek minősül. Ezt a véglegességet hívjuk jogerőnek. A másodfokú határozatnak mind a felszámolást elrendelő, mind az eljárást megszüntető határozatok esetében három változata lehetséges. Helybenhagyó, megváltoztató és hatályon kívül helyező. Hatályon kívül helyezés esetén az első fokú bíróság előtt folytatódik az eljárás és új határozat meghozatalára kerül sor. Megváltoztatás esetén a másodfokú bíróság valamilyen részben megváltoztatja az első fokú bíróság határozatát és azzal emelkedik jogerőre a döntés, míg helybenhagyás esetén a másodfokú bíróság az első fokú döntést változatlanul hagyva emeli jogerőre a határozatot.
Az eljárást megszüntető végzés jogerőre emelkedésével az eljárás befejeződik. A felszámolást elrendelő határozat jogerőre emelkedését követően az első fokú bíróság rendelkezik a határozat közzétételéről és megkezdődik az adós cég felszámoló által irányított érdemi felszámolása.
A fellebbezés legfontosabb eljárásjogi hatása, hogy a felszámolást elrendelő határozat végrehajtására halasztó hatálya van, tehát nem következik be a véglegesség, mivel a bíróság döntése nem emelkedik jogerőre és ezért nem fűződik hozzá semmilyen joghatás sem. Ebből kifolyólag, amíg a másodfokú elbírálás folyamatban van, nem kezdődhet meg az adós érdemi felszámolása sem. A meghozott másodfokú határozat ellen nincs helye további jogorvoslatnak, így a felülvizsgálat kizárt. Ennek oka, hogy a felszámolás elrendelésével, a felszámoló irányítása alatt olyan gazdasági folyamatok indulnak be (adós vagyonának átvétele, értékesítése, munkavállalók munkaviszonyának megszűntetése, stb.), melyek később egy bírósági határozattal nem lennének orvosolhatóak. Mindkét fél érdeke ezért, hogy már az elsőfokú eljárás során a bíróság tudomására hozza az ügy szempontjából lényeges bizonyítékait.
Mikor kezdődik a felszámolás?
Ha az adós felszámolását elrendelő végzés jogerőre emelkedett, a bíróság a jogerőre emelkedést követően haladéktalanul elrendeli e végzésnek a Cégközlönyben való közzétételét. A Cégközlönyben történő közzétételre a Cégközlöny honlapján napi feltöltéssel kerül sor. Ebből következően a honlapon való közzététellel indul a felszámolás.
A közzététel tartalmazza:
a) a bíróság nevét és az ügy számát;
b) az adósnak a nevét és székhelyét, valamint az adószámát. Ha az eljárás közzétételét megelőző két éven belül jogutódlás következett be, a jogelőd nevét, székhelyét és adószámát is;
c) a felszámolási eljárás megindítására irányuló kérelem benyújtásának időpontját;
d) ha a felszámolási eljárást csődeljárás előzte meg, ennek tényét;
e) a felszámolás kezdő időpontját (a felszámolást elrendelő jogerős végzés közzétételének napját);
f) a hitelezőknek szóló felhívást, hogy ismert követeléseiket – kivéve a felszámolási eljárást közvetlenül megelőző csődeljárásban már bejelentett és nyilvántartásba vett követeléseket – a felszámolást elrendelő végzés közzétételétől számított 40 napon belül a felszámolónak jelentsék be;
g) a felszámoló nevét és székhelyét, valamint a felszámolóbiztos nevét és levelezési címét;
h) a regisztrációs díj befizetésére szolgáló számla számát;
i) ha az adós egyszemélyes társaság, az alapítója nevét és lakóhelyét.
A fenti honlapot minden hitelezői pozícióban lévő személynek figyelnie kell. A közzétételi végzés a hitelezők legjobb és legnagyobb segítsége. Eligazít az eljáró bíróság, felszámoló tekintetében és pontosan beazonosíthatóvá teszi az adós személyét.
A b) pont szabályainak köszönhetően megjelennek azok a korábbi név és székhely adatok is, melyek egy jogutódlás folytán változtak. Tehát az adós a név és székhelyváltoztatás folyamán nem tud „elbújni” a hitelezők elől.
A c) pont jelentősége abban áll, hogy megjelöli az eljárás kezdő időpontját és ezzel megadja az eljárásra alkalmazandó Csődtörvény időállapotát és hatályát is. Ennek azért nagy a jelentősége, mert például a 2009. szeptember 01. napjától életbe lépett változásokat csak az ezen időpont után indult eljárásokban kell alkalmazni.
A közzététel továbbá konkrét felhívást tartalmaz a hitelezők számára, hogy követeléseiket mikortól jelenthetik be, és hogy hova fizethetik be a nyilvántartásba vétel díját.
2009. szeptember 01. napját követően indult eljárásokban a zálogjogosult hitelezőknek is be kell jelenteniük követeléseiket a felszámolónak. Úgyszintén hitelezőként be kell jelentkezniük az ún. függő követeléssel rendelkező jogosultaknak is, azaz azoknak a szervezeteknek is, amelyek az adós javára garanciát vállaltak, azonban a helytállási kötelezettségük beállta és esedékessége még bizonytalan, ezért amíg ez be nem következik, a felszámolás alatt csak arra jogosultak, hogy a felszámoló tartalékot képezzen az esetleges követeléseik fedezetére.
Ha a bíróság az adós fizetésképtelenségét hivatalból azért állapította meg, mert a korábbi csődeljárást az egyezség létre nem jötte, vagy meghiúsulása miatt megszűntette, a felszámolás során már nem kell bejelenteniük ismételten a követeléseiket a csődeljárásban már bejelentkezett hitelezőknek, hiszen a vagyonfelügyelő már nyilvántartásba vette azokat.
A felek teendői a felszámolás során
a) Az adós kötelezettségei:
A felszámolás megkezdését követően az adós gazdálkodó szervezet vezetőjének cégképviseleti joga megszűnik, az adós neve mögött pedig a „felszámolás alatt” („f.a”) toldat fog szerepelni. A képviselői státuszt a bíróság által a felszámolást elrendelő végzésben kirendelt felszámoló veszi át. Ezeket a változásokat a Cégbíróság is átvezeti a cégjegyzékben. A felszámolás kezdő időpontjától kezdve a felszámoló jogosult megtenni mindent, ami eddig a cégképviselő jogköre volt. Ez a pozícióváltozás azonban nem jelenti azt, hogy a volt vezetőnek ne lennének további kötelezettségei. Ezeket az alábbiakban felsorolt kötelezettségeket minden volt vezetőnek hiánytalanul érdemes teljesítenie, mert ellenkező esetben súlyos szankcióknak nézhetnek elébe. A pénzbírság kiszabása csak kezdeti lépés a bíróságok kezében, a felszámoló büntetőfeljelentéssel élhet a volt vezetővel szemben és a büntetőeljárás a legrosszabb esetben szabadságvesztés büntetés kiszabásával is végződhet.
A felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet volt vezetője köteles:
– a felszámolás kezdő időpontját követő 30 napon belül a felszámolás kezdő időpontjáig bezárólag tevékenységet lezáró mérleget (záróleltárt, valamint éves beszámolót), továbbá az eredmény felosztása után zárómérleget és adóbevallást készíteni, és azokat a felszámolónak és az APEH-nak átadni.
– nyilatkozni a felszámolónak és az APEH-nak arról, hogy a tevékenységet lezáró mérleg, illetve az eredmény felosztása után készített zárómérleg az adós vagyoni helyzetéről valós és megbízható képet ad, valamint nyilatkozni arról is, hogy a mérleg elfogadása óta az adós vagyoni helyzetében milyen lényeges változások történtek.
– a nem selejtezhető iratokról iratjegyzéket készíteni, és azokat, az irattári anyagokkal és a leltár szerinti vagyonnal együtt átadni a felszámolónak.
– a folyamatban lévő ügyekről, eljárásokról tájékoztatást adni a felszámolónak.
– nyilatkozni arról, hogy valamennyi vagyontárgyra, iratra vonatkozóan teljesítette az átadási kötelezettségét.
– a felszámolás kezdő időpontjától számított 15 napon belül a felszámolónak és az illetékes környezetvédelmi felügyelőségnek nyilatkozatot tenni arról, hogy maradtak-e fenn olyan környezeti károsodások, környezeti terhek, melyekből bírságfizetési vagy egyéb fizetési kötelezettség, a károsodások, illetve terhek rendezéséhez szükséges kiadás származhat.
– a felszámolónak tájékoztatást adni minden az adós vagyonának csökkenését eredményező szerződésről vagy más jognyilatkozatról, illetve kötelezettségvállalásról.
– a felszámolás elrendeléséről a munkavállalókat, illetve a szövetkezeti tagokat, valamint a szakszervezeteket, az üzemi tanácsot (üzemi megbízottat) haladéktalanul tájékoztatni.
– a felszámolás elrendeléséről a gazdálkodó szervezetet terhelő tartásdíj, életjáradék, kártérítési járadék, bányászati keresetkiegészítés, továbbá a mezőgazdasági szövetkezet tagja részére a háztáji föld vagy termény helyett adott pénzbeli juttatás jogosultjait a felszámolás kezdő időpontját követő 15 napon belül tájékoztatni.
– a felszámoló kérésére az adós felszámolás előtti tevékenységével kapcsolatos tájékoztatást megadni, a felszámoló tevékenységét elősegíteni.
A gazdálkodó szervezet vezetője a fenti kötelezettségének a minősített adatvédelmi, valamint a személyiségi jogok védelmét biztosító szabályok betartásával köteles eleget tenni. Amennyiben a volt képviselő az előírt kötelezettségeinek nem vagy nem megfelelően tesz eleget, továbbá a felszámolóval való együttműködési kötelezettségét nem teljesíti, kötelezettségei kikényszerítésére három törvényi eszköz szolgál:
1. A bíróság a fenti kötelezettségeket elmulasztó vagy hamis adatokat, nyilatkozatokat tevő vezetővel szemben pénzbírságot szabhat ki, mely a vezetőnek a felszámolást megelőző évben felvett bevételének 50%-ig terjedhet. Erre éppen a számviteli dokumentumok, iratok átadásának hiányában ritkán kerülhet sor, ezért a mulasztás mértékével összhangban álló és a bíróság mérlegelési jogkörébe tartozó, akár 2.000.000,- forintig terjedő pénzbírság a gyakoribb. A bírságolás alkalmazásának két törvényi feltétele van: a kötelezettség teljesítésére való előzetes bírósági felhívás, és hogy a volt vezető a felszámolás elrendelését megelőző időpontban az adós képviseletére jogosult, illetőleg kötelezett volt.
2. Amennyiben a volt vezető a cégjegyzékben feltüntetett címen nem érhető el, a felszámolónak módja van arra, hogy az iratokat az adós volt vezetője részére végrehajtói kézbesítés útján juttassa el. A végrehajtói kézbesítés a címzett felkutatását és a fenti kötelezettségek teljesítésére felszólító irat, végrehajtón keresztüli személyes kézbesítését jelenti, annak érdekében, hogy az irat ténylegesen eljusson a címzetthez, és a kézbesítés ténye hatósági eljárásban kerüljön megállapításra. Ha korábban ismeretlen helyen tartózkodott a vezető tisztségviselő, ezzel a módszerrel már tudomást szerez az eljárás megindulásáról. Azért van kiemelkedő jelentősége a tudomásszerzésnek, mert egyrészről alapot teremt a bírságkiszabásához, másrészt a volt vezető a büntetőeljárás során már nem védekezhet azzal, hogy nem tudott az eljárás megindulásáról, és ezért nem teljesítette irat és vagyonátadási kötelezettségét.
Ha a kézbesítés ezen módja sem vezet eredményre a felszámoló az adóbevallási, a mérlegkészítési és a könyvvezetési feladatokat elvégeztetheti szakértővel is. A végrehajtói kézbesítéssel és a szakértő eljárásával felmerült költségek viselésére utólagosan is kötelezhető a volt vezető. Amennyiben az iratok hiánya miatt a felszámoló egyszerűsített felszámolást kényszerült lefolytatni, a vezető tisztségviselőnek felelnie kell személyes vagyonával minden olyan költségért, melyet az adós vagyonából nem lehetett fedezni.
2009. szeptember 01. napját követően indult eljárásokban az adós gazdálkodó szervezet legalább többségi befolyással rendelkező tagja, az egyszemélyi tulajdonos, a külföldi anyacég a vezetőt terhelő bírság- és költségtartozásokért kezesként felelnek. Ezzel a cégvezető mellett a cégtulajdonosok is érdekelté váltak a felszámolónak való teljesítésben.
A bírság és a költségviselési szankciókkal szemben a volt vezető egyetlen kimentési lehetősége, ha bizonyítja, hogy a felszámolási eljárás elrendelését megelőző időpontban az adott cégre vonatkozó törvény, illetőleg alapító okirat rendelkezései szerint vezetői jogviszonya ténylegesen már megszűnt.
3. A vezető mulasztásának büntetőjogi következménye is lehet. A felszámoló a törvényben írt kötelezettsége alapján köteles írásban bejelenteni a tudomására jutott bűncselekményt.
Ha a volt vezető nem adja át a felszámolónak az iratokat, illetve nem készíti el a tevékenységet lezáró mérleget, a számvitel rendjének megsértése miatt indítható ellene büntetőeljárás. Ha pedig a hitelezői követelések kielégítésére szolgáló vagyont nem adja át, vagy nem számol el rendesen vele, illetve azt megpróbálja kimenteni vagy megrongálni csődbűncselekmény miatt indulhat nyomozás. Bármelyik bűncselekmény megvalósulása szabadságvesztéssel járó fenyegetettséget jelent az elkövetőjének.
Látható tehát, hogy a felszámolás jogerős elrendelését követően a legcélravezetőbb, ha a felszámolóval végig együttműködve jár el a volt vezető. Ha a fent ismertetett kötelességlistát egyenként kipipálva eleget tesz törvényi kötelezettségeinek, elkerülheti a kellemetlen szankciók alkalmazását.
b) A hitelező(k) lehetőségei:
1. Elsődleges és legfontosabb tennivaló a követelés felszámolónak történő bejelentése és regisztráltatása.
Az adós felszámolásának cégközlönyben való közzétételétől számítva 40 nap áll rendelkezésre a hitelezői követelések felszámolónál történő bejelentésére. Az ezen időintervallumon túl, de még 180 napon belül bejelentett hitelezői igények határidőn túl érkezettnek minősülnek és ez esetben a követelést a kiegyenlítési rangsorban szinte leghátrább minősíti a felszámoló, így nem sok az esély arra, hogy a hitelezők követelésükből bármekkora összeghez hozzájussanak. A 180 napos határidő elmulasztása jogvesztéssel jár, tehát végleg elesnek a hitelezők a felszámolási eljárásban való igényérvényesítéstől.
Az eljárást kezdeményező hitelezőnek és a felszámolást megelőző csődeljárásba bejelentkezett hitelezőknek nem kell újra bejelenteniük igényeiket, hiszen az első esetben magának a hitelezőnek a kérelme alapján indult az eljárás, második esetben pedig a vagyonfelügyelő már a regisztrációs díj megfizetésével együtt regisztrálta az igényt. Az eljárást kezdeményező hitelezőnek azonban a felszámolói nyilvántartásba vételhez meg kell fizetnie a közzétételi végzésben megjelölt bírósági számlaszámra a regisztrációs díjat. Ez a díj a felszámolási eljárásba bejelentkezett hitelezők által befizetett regisztrációs összegekből tevődik össze, és az eljáró felszámoló díjára nyújt fedezetet. A hitelezők által fizetendő regisztrációs díj mértéke hitelezőnként a követelésük összegének 1%-a, de legalább 5.000,- Ft és legfeljebb 200.000,- Ft.
Amennyiben a hitelező megítélése szerint az adós cég vagyonából nem várható, hogy a követelése kielégítést nyer, adójogi szempontból gazdaságosabb a nem teljesített számlák sztornózása, továbbá a felszámolótól 2.000,- Ft ellenében a követelés behajthatatlanságára vonatkozó nyilatkozat kérése. Ekkor mentesül a hitelező a regisztrációs díj megfizetése alól is.
A regisztrációs díj fizetése alól az eljárás kezdeményezésekor esetlegesen megkapott költségmentesség esetén sem mentesülhet a hitelező. Azonban a díj befizetésének késedelme nem jár olyan jogkövetkezménnyel, hogy az egyébként határidőben bejelentett igényt határidőn túl venné nyilvántartásba a felszámoló.
2. A hitelezői választmány/hitelezői képviselő
A felszámolási eljárásba bejelentkezett hitelezőknek joguk van érdekeik teljesebb képviseletére választmányt alakítani, vagy maguk közül egy képviselőt választani. A képviselő ugyanazon jogosítványokkal rendelkezik, mint a választmány. A felszámoló a felszámolást elrendelő végzés közzétételétől számított 75 napon belül köteles a nyilvántartásba vett hitelezőket a választmány megalakítása céljából összehívni. A választmány megalakításának kezdeményezésétől eltekinthet a felszámoló, ha nyilvánvalóvá válik, hogy egyszerűsített felszámolás bejelentése szükséges, de a hitelezői gyűlést ebben az esetben is össze kell hívnia. Ebben az esetben a hitelezők még mindig dönthetnek úgy, hogy megalakítják a választmányt vagy érdekeik képviseletére írásban, képviselőt jelölhetnek ki.
A választmány/képviselő jogosultságai:
a)A felszámoló negyedévente elszámolást és jelentést küld a tevékenységéről, az adós vagyoni és pénzügyi helyzetének alakulásáról és a felszámolási költségekről.
b)A felszámoló legalább 15 nappal megelőzően tájékoztatni köteles a választmányt/képviselőt az általa megkötendő szerződésekről, a hatályos szerződések felmondásáról, valamint az adós készleteinek selejtezéséről, azzal, hogy ezekre az ügyletekre a közléstől számított 8 munkanapon belül észrevétel tehető. A felszámoló az észrevételről kialakított álláspontjáról és az annak következtében tett intézkedésekről soron kívül tájékoztatást küld. Az észrevételek tehát nem kötik a felszámolót.
c)Az adós gazdasági tevékenységének a felszámolás ideje alatti továbbfolytatása csak a választmány, illetve a képviselő hozzájárulásával lehetséges.
d)A felszámoló tevékenységének egy állandó speciális kontrollját jelenti a választmány és a képviselő megválasztása. A felszámoló kötelezettségeinek megszegése, elmulasztása, vagy jogszabálysértő tevékenysége ellen a hitelezők a felszámoló bíróságnál kezdeményezhetik a felszámoló felmentését, vagy az intézkedés és mulasztás ellen kifogással élhetnek.
A választmány alakítás tehát több szempontból is előnyös lehet a hitelezők részére. Érdemes élni a jogszabály adta lehetőséggel akkor is, ha az adós ismeretlen helyen tartózkodik, nem történt iratátadás és egyszerűsített felszámolás várható. A hitelezők egymásról tudomást szereznek, folyamatos kontaktusban maradnak és a több szem többet lát elve alapján nagyobb esély van esetleges vagyon felmerülésére és ezáltal követelés kiegyenlítésre is.
3. Peres eljárások a volt vezetővel szemben
A csődtörvény fontos hitelezővédelmet biztosító eszköze a volt képviselők perelhetősége. A Cstv-ben biztosított jogcímek alapján a hitelezők három fajta pert kezdeményezhetnek a volt vezetővel szemben.
a) Megállapítási per (Cstv. 33/A. § (1) bekezdés)
E perfajtánál a hitelezők annak megállapítását kérhetik a bíróságtól, hogy a volt vezetők a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően ügyvezetési feladataikat nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látták el, és ezáltal a gazdálkodó szervezet vagyona csökkent, vagy a hitelezők követeléseinek teljes kielégítését meghiúsították. A volt vezetők egyetemlegesen felelnek.
Tekintettel arra, hogy ebben a perben csak megállapításra kerül a vezetők felelőssége a keresetben vagyoni biztosíték nyújtása is kérhető a hitelezői követelések kielégítése érdekében. E biztosíték teljesítéséért kezesi felelőssége van a gazdálkodó szervezet többségi befolyással rendelkező tagjának. A törvény vélelmezi a hitelezői érdekek sérelmét akkor, ha az adós volt vezetője nem teljesítette a fentebb már kifejtett kötelezettségeit. Ebben az esetben a bizonyítás terhe megfordul és a volt vezetőnek kell kimentenie felelősségét.
A volt vezető számára kimentési lehetőség, ha bizonyítja, hogy részére a helytelen vállalatvezetés nem felróható, és mindent megtett annak megakadályozása, illetve a hitelezők veszteségeinek csökkentése érdekében.
b) Marasztalási per (Cstv. 63. § (3) bekezdés; 33/A. § (3) bekezdés)
A Csődtörvény szerint két jogcím alapján kérhető a volt vezetők pénzösszegben kifejezhető marasztalása. Az első eset szorosan kapcsolódik a megállapítási keresethez, annak mintegy második lépcsőfoka. Amennyiben a bíróság megállapította a volt vezető felelősségét, a hitelezők a felszámolási eljárás jogerős lezárását követő 60 napos jogvesztő határidőn belül a felszámolás során kielégítetlen követelésük erejéig egy újabb keresettel kérhetik a bíróságtól, hogy kötelezze az adós volt vezetőjét követelésük kielégítésére.
A marasztalási perrel a vezetők felelőssége kizárólag az adós vagyonából ki nem elégített olyan követelések tekintetében áll fenn, melyek kielégíthetőek lettek volna, ha a vezető nem sérti meg a rá irányadó előírásokat.
A másik jogcím alapján előterjeszthető kereset kedvezőbb lehet a hitelezők számára, mert nem kell, hogy egy megállapítás megelőzze a tényleges fizetésre való kötelezést. Ennek feltétele, hogy a felszámolás során benyújtott közbenső mérlegben és vagyonfelosztási javaslatban kiderüljön, hogy a hitelezők igényeinek kielégítéséhez nem elegendő az adós felszámolás körébe tartozó vagyona.
c) Megtámadási perek (Cstv. 40. § (1) bekezdés)
Ezen perekben a hitelezők a tudomásszerzéstől számított 90 napon, de legfeljebb a felszámolást elrendelő végzés közzétételének időpontjától számított 1 éves jogvesztő határidőn belül az adós csalárd módon kötött szerződéseit jogosultak megtámadni. Attól függően, hogy milyen érdeket hivatott védeni a kereset, három eset különíthető el.
1. A hitelezőknek lehetőségük van azon szerződések megtámadására, melyeket az adós a felszámolási kérelem bíróságra való érkezését megelőző öt éven belül, valamint azt követően kötött, és az adós vagyonának csökkenését célozta és eredményezte.
A cél az adós vagyonának és egyúttal a követelések fedezetének helyreállítása.
2. Ha az adós a felszámolási kérelem bíróságra való érkezését megelőző kettő éven belül, valamint azt követően kötött szerződéseivel a vagyona terhére ingyenes elidegenítést, illetve ingyenes kötelezettségvállalást vállalt, a kötött jogügyletek megtámadhatók.
A cél az adós vagyonából ellenérték nélkül kikerült vagyonrész visszajuttatása a felszámolási vagyonba.
3. Ha az adós a felszámolási kérelem bíróságra való érkezését megelőző 90 napon belül, valamint azt követően kötött szerződésével valamely hitelezőt előnyben részesítette a jogügylet szintén megtámadható.
A per a hitelezők egyenlőségét védi.
4. Büntetőfeljelentés a volt vezetővel szemben
A hitelezőknek is adott a lehetőség a feljelentés megtételére, ha az alábbi büntető tényállások valamelyikét tapasztalták. A feljelentés megtétele és a büntetőeljárás még nem eredményez ugyan követelés kiegyenlítést, de az eljárás során adat merülhet fel a volt vezető vagyonkimentésére, és akkor polgári jogi igény keretében érvényesíthető a felszámolás során kielégítetlen követelés.
Az adós volt vezetője csődbűncselekményt követ el, ha az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete esetén
a) a tartozása fedezetéül szolgáló vagyon elrejtésével, eltitkolásával, megrongálásával, megsemmisítésével, használhatatlanná tételével,
b) színlelt ügylet kötésével vagy kétes követelés elismerésével,
c) az ésszerű gazdálkodás követelményeivel ellentétes módon veszteséges üzletbe kezdéssel, illetve annak továbbfolytatásával, vagy
d) az ésszerű gazdálkodás követelményeivel ellentétes más módon
vagyonát ténylegesen vagy színleg csökkenti, és ezzel hitelezőjének vagy hitelezőinek kielégítését részben vagy egészben meghiúsítja.
Ha a volt vezető a felszámolás elrendelését követően valamely hitelezőjét a csődtörvényben meghatározott kielégítési sorrend megsértésével előnyben részesíti, szintén csődbűncselekményt követ el.
