A Jogi Fórum december 14-én konferenciát rendezett, mely a családjog vitás területeivel foglalkozott: a házassági és élettársi vagyonjog, a családon belüli erőszak és a gyermekvédelem voltak a kiemelt témák.
Elsőként dr. Szeibert Orsolya PhD. egyetemi adjunktus, az ELTE ÁJK Polgári Jogi Tanszékének munkatársa beszélt a házassági és élettársi jogviszonyról, a lehetséges együttélési formák szabályozásáról. Elmondta, hogy hazánkban a házasság az elsődleges párkapcsolati forma, amely alkotmányos védelem alatt áll, és a Csjt. szabályozza 1952 óta. De jelentős szerepet játszanak a házasságon kívüli együttélési formák is: az élettársi közösségen belül megkülönböztetünk tényleges együttélésen, illetve bejegyzésen alapuló jogviszonyt. Házasság csak különneműek között jöhet létre, együttélés azonban különneműek és azonos neműek között is. Utóbbiaknak a 2009. évi XXXIX. törvény biztosít lehetőséget tavaly július óta, hogy bejegyzett élettársi kapcsolatot létesítsenek, ami a házassághoz hasonló jogokat ad számukra. Ugyanúgy az anyakönyvvezető előtt tett együttes akaratnyilatkozattal jön létre, mint a házasság, és szintén a bíróság bontja fel, bár bizonyos feltételek mellett közjegyző által is megszüntethető. Ezzel szemben a különneműek között létesült élettársi kapcsolat a tényleges együttéléssel jön létre, melynek fogalmi eleme a közös háztartás, a gazdasági és érzelmi közösség, valamint az együvé tartozás. Lehet kérni a Magyar Országos Közjegyzői Kamara általi nyilvántartásba vételt, de a jogviszony nem ezáltal keletkezik. A nyilvántartásba történő bejegyzés vélelmet teremt a viszony fennállása mellett és a bizonyítás megkönnyítését szolgálja. Házasság és bejegyzett élettársi kapcsolat esetén a felek egymás törvényes örökösei, míg egyéb élettársi kapcsolat esetén csak végintézkedés alapján örökölhetnek a felek egymás után. Apasági vélelmet azonban egyedül a házasság keletkeztet, sem a bejegyzett, sem a nyilvántartásba vett, sem a de facto élettársi kapcsolat nem jár ilyen vélelemmel.
Ezt követően dr. Illés Blanka ügyvéd tartott előadást az élettársi és házassági vagyonjogról. Elmondta, hogy családjogi szempontból a vagyonközösség az életközösséggel kezdődik. Az életközösség fogalmi elemei a közös háztartás, a bensőséges, személyes viszony, valamint a közös gazdálkodás. Azonban a vagyonközösség akkor is megállapítható, ha e három fogalmi elem nem mindegyike áll fenn. Az előadó felhívta a figyelmet arra, hogy amennyiben a házasságkötés előtt a felek már élettársakként együtt éltek, ezen együttélés időtartamát is hozzá kell számítani a házassági vagyonközösség idejéhez, azaz erre az időszakra is 50-50%-os tulajdonhányad vonatkozik. Amennyiben pedig az életközösség megszakad, de később a felek azt helyreállítják, a különélés idején szerzett vagyon is közösnek minősül. A vagyonközösség idején szerzett javak tekintetében nincs jelentősége, hogy az melyik fél nevén szerepel. A vagyonközösség idején keletkezett adósság, valamint a különvagyon hozama és terhe is közös. Ami a házastársi és az élettársi vagyonközösség közötti összehasonlítást illeti: a házastársi vagyonközösségre a Csjt. vonatkozik, és fennáll az osztatlan közös tulajdon vélelme. Az élettársi vagyonközösséget a Ptk. szabályozza, és ebben az esetben közös szerzeményi vagyonról beszélünk, ami dologi igényt keletkeztet. Élettársak esetében két elv érvényesül a gyakorlatban: az egyik szerint teljes polgári jogi vagyonközösség keletkezik, a másik szerint a felek a szerzésben való közreműködésük arányában szereznek közös tulajdont. Ha a közreműködés aránya nem állapítható meg, akkor azt 50-50 %-nak kell tekinteni. Élettársak esetében nem áll fenn törvényi vélelem, hogy az egyik fél adósságához a másik fél hozzájárult. Az élettársak külön szerzeményi vagyonának haszna nem közös. A házassági vagyonjogi szerződésre a Csjt. 27. § (3) bekezdése vonatkozik, míg az élettársi vagyonjogi szerződésről a Ptk. 205. § (1) bekezdése és a 216. § (1) bekezdése rendelkezik. A Ptk. szerint ilyen szerződés szóban vagy ráutaló magatartással is keletkezhet, például a felek között kialakult gyakorlat alapján. A házastársi vagyonközösség megszűnik az életközösség megszűnésével ex lex, kérelemre bírósági határozattal az életközösség alatt, illetve vagyonjogi szerződéssel.
Ezt követően dr. Gyurkó Szilvia, az Országos Kriminológiai Intézet kutatója beszélt a családon belüli erőszakról és a versengő jogokról: a magánélet védelmének jogáról, valamint az élethez, testi épséghez, biztonsághoz való jogról. Elmondta, hogy a családon belüli erőszak értelmezése számos dimenzióban lehetséges: alapjogi, közegészségügyi, gender, gyermekvédelmi, szociális, lélektani, rendészeti, büntetőjogi, polgári jogi, eljárásjogi, anyagi jogi, nemzetközi jogi, stb. szempontból. Ez a jelenség ezért szakmaközi együttműködést, holisztikus megközelítést kíván meg. Dr. Gyurkó Szilvia elmondta, hogy ezen a területen nagy a látencia, tíz esetből nyolc rejtve marad, és csak kettőben indul eljárás. Az áldozat azonban nemcsak a hatóságok felé nem nyílik meg, hanem környezete felé sem. Az elhúzódó jelleg miatt komoly a történések személyiségromboló hatása, ezért a lélektani dimenzióval mindenképpen foglalkozni kell. Indokolttá teszi ezt az is, hogy az abúzus gyengévé, kiszolgáltatottá tesz, sérti az önbecsülést és az önértékelést. Ami a rendőrség szerepét illeti, problémát jelent, hogy az áldozat biztonságot, védelmet vár, ám a rendőrség alapvető attitűdje az erő, és nem az áldozat szükségleteire reflektál. Ez elsősorban a képzés hiányosságaira vezethető vissza. Gondot jelent a másodlagos viktimizáció is, vagyis az, hogy az eljárás során az áldozat újra sérül. A sértetti jogok érvényesítése körében figyelmet kell fordítani az időbeliségre, tehát a soronkívüliségre és a minél rövidebb eljárási időtartamra. Fontos továbbá a képviselet, a jogvédelem és jogérvényesítés, valamint a szakemberképzés.
A témához kapcsolódott dr. Galajda Ágnes, a Fővárosi Bíróság Büntető Kollégiuma tanácselnökének előadása arról, hogy milyen problémák merülnek fel az ítélkezési gyakorlatban a családon belüli erőszak kapcsán. Dr. Galajda Ágnes szerint a vonatkozó jogszabályok alkalmazását gátló tényezők közé tartozik, hogy nincs társadalmi és szakmai konszenzus a családon belüli erőszak önálló jelenségéről, mély társadalmi előítélet létezik, az ügyintézésre kijelölt szervezetek munkatársai nem kaptak megfelelő képzést, a bíróságok lassúak, és akadozik az egyes hatóságok közötti kommunikáció és jelzőrendszer. A helyzet javítása érdekében meg kell valósítani a gyors, azonnali védelmet az áldozatok részére, a hivatalból való eljárás általánossá tételét, és törekedni kell az áldozat többszöri meghallgatásának elkerülésére. Ugyancsak fontos a szakember-képzés, a segítő szolgálatok és intézmények munkájának összehangolása, valamint az eljárási idők rövidítése. Az előadó kitért a távoltartás és a megelőző távoltartás intézményére is. Előbbi a nyomozás során elrendelhető kényszerintézkedés, mely a Be. 138/A §-án alapul. Utóbbi a hozzátartozók közötti erőszak esetén elrendelhető megelőző távolságtartás, amely polgári peren kívüli eljárás, és a 2009. évi LXXII. törvényen alapul.
A következő előadás a gyermekvédelem szabályozásáról szólt. dr. Katonáné dr. Pehr Erika, a PTE ÁJK címzetes egyetemi docense először a gyermekvédelem alapelveiről beszélt, így többek között a gyermek mindenek felett álló érdekét, az együttműködés és az önkéntesség elvét, valamint a család önállóságának elvét említette. A gyermekvédelmi rendszerről szólva elmondta, hogy ennek részét képezik a pénzbeli ellátások, a személyes gondoskodást nyújtó ellátások (gyermekjóléti alapellátások, gyermekvédelmi szakellátás), a hatósági intézkedések, valamint a javítóintézetek. A gyermekszegénységet illetően a statisztikai adatok azt mutatják, hogy a gyermekek 19%-a, mintegy 420 ezer gyermek él a szegénységi küszöb alatt. Ezért fontos szerep jut a pénzbeli ellátásoknak, így a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményeknek, a kiegészítő és a rendkívüli gyermekvédelmi támogatásnak, az ingyenes étkeztetésnek, a gyermektartásdíj megelőlegezésének, az otthonteremtési és az óvodáztatási támogatásnak. Az előadó végül a gyermekvédelmi törvény 2011. januárjától életbe lépő változásairól beszélt. Ennek keretében a gyermekvédelmi jelzőrendszer része lesz a munkaügyi ellenőrzési szerv is, nagyobb hangsúlyt kap a fogyatékossággal élő kisgyermekek korai fejlesztése, és bevezetik a különleges hivatásos nevelőszülői intézményt a fogyatékkal élő gyermekeknél, valamint az örökbefogadói gyest.
Utolsó előadóként dr. Győrffy Zsuzsanna, az Országgyűlési Biztos Hivatalának jogi referense az ombudsman feladatairól és lehetőségeiről beszélt a gyermekvédelem vonatkozásában. Az országgyűlési biztos lehetőségei közé tartozik például az, hogy a vizsgált szervtől dokumentumokat, adatokat, információkat kérhet, helyszíni vizsgálatot tarthat, és másik szervet is felkérhet erre. Ha alapjoggal kapcsolatos visszásságot tapasztal, ajánlásokat fogalmazhat meg, adott esetben jogszabály-módosításra, jogalkotásra, hatályon kívül helyezésre is tehet javaslatot. Mivel azonban ezek a javaslatok nem kötelező erejűek, évek telhetnek el, amíg az ajánlásban foglaltak megvalósulnak. Dr. Győrffy Zsuzsanna részletesen beszélt a gyermekjóléti szolgálatokat illető vizsgálatról. Az ombudsman ugyanis folyamatosan figyelemmel kíséri, hogy az önkormányzatok miként tesznek eleget a gyermekjóléti szolgálatok működtetésére vonatkozó kötelezettségüknek. Eleinte sok mulasztásos törvénysértés volt, ami ma már nem jellemző, és a szolgáltatás színvonala is javult az idők során. Azonban egy-egy családgondozóra általában jóval több család jut, mint amit a törvény előír. A dolgozókat kiégettség fenyegeti, szupervízióra pedig csak az esetek kevesebb, mint felében van lehetőség. A vizsgálat arra a megállapításra jutott, hogy a gyermekbántalmazásokat illetően jóval kevesebb eset jut a szolgálatok tudomására, mint amit a társadalmi felmérések mutatnak. Pedig ha a gyermek családból való kiemelése válik szükségessé, rendkívül fontos az időben történő beavatkozás, hiszen a késedelem a gyermek életébe is kerülhet. E téren és más tekintetben is van még mit javítani a rendszer működésén.
