2010. október 25-én elfogadta a Parlament A nyugdíjpénztár-választás szabadságáról szóló törvénytervezetet, amely lehetővé teszi a tisztán állami nyugdíjrendszerbe történő visszalépést azon pénztári tagok számára, akik ezt választják. A törvényt a köztársasági elnök úr aláírta, a Magyar Közlöny 167. számában hivatalosan közzétételre is került.
A 2010. évi C. törvény módosítja a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvényt, továbbá a magánnyugdíjról és a magán-nyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvényt, a 2010. évi CI. törvény pedig a magán-nyugdíjpénztári befizetésekhez kapcsolódó törvénymódosításokat foglalja magában.
Előzmények
Az 1997. évi LXXXII. törvénnyel váltotta fel hazánkban a monopolizált helyzetű, felosztó-kirovó típusú nyugdíjrendszert a vegyes finanszírozású nyugdíjrendszer, mely két pillérből áll:
-a felosztó-kirovó finanszírozású, kötelező részvételű társadalombiztosítási-nyugdíj alrendszerből és
-a kötelező részvételű tőkefedezeti finanszírozású pénztár alrendszerből.
A tőkefedezeti magánnyugdíj pénztárak létrehozásának célja az állam újraelosztó szerepének csökkentése, a kötelező és az önként vállalt előgondoskodás fokozatos megteremtésével, a felosztó-kirovó rendszerű nyugdíjrendszerre háruló terhek fokozatos, hosszú távú csökkentésével egy hatékonyabban működő, az egyéni érdekeltséget jobban figyelembe vevő nyugdíjrendszer kialakítása volt. A két eltérő típusú nyugdíjrendszer-elem egymást kiegészítve biztosította a nyugdíjszolgáltatásokat.
A kötelező nyugdíjrendszer mellett az öngondoskodási formák között a nonprofit alapon működő önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztárakat és a profitorientált üzleti biztosítóktól vásárolható nyugdíjbiztosítási formákat találhatjuk.
Az 1997-es törvénnyel megreformált felosztó-kirovó rendszer a szolidaritás elvét érvényesítve járult hozzá az időskori biztonsághoz (azaz a ma aktív munkavállalók nyugdíjjárulék-befizetéseiből fizetik ki a jelenleg szükséges nyugdíjakat), míg a tőkefedezeti rendszer nyugdíjszolgáltatásában egyénenként érvényesült az a különbség, ami az állampolgárok eltérő életpályájából és jövedelmi viszonyaiból törvényszerűen adódott (legalábbis a törvény indokolása ezt fogalmazta meg elérendő célként).
A nyugdíjpénztárakban a biztosított pénztártagok befizetett járulékai tőkét képeznek, amely fedezetül szolgál a kiegészítő nyugdíjszolgáltatáshoz. A nyugdíjpénztár a bevételeiből alapokat képez és a szolgáltatásokra, illetve az intézmény működtetésére fel nem használt pénzeszközöket befekteti. A pénztár az egyes pénztártagok megtakarítását a felhalmozási időszakban egyéni számlán tartja nyilván, amelyet a nyugdíjkorhatár elérésekor, illetve a nyugdíjszolgáltatás megkezdésekor a szolgáltatási szabályzatában meghatározott járadékra vált át.
A magánnyugdíjpénztári rendszer fokozatosan, a pályakezdő korosztályokra kötelezően került bevezetésre akként, hogy aki Magyarországon első ízben létesített nyugdíj-biztosítási jogviszonyt, és még nem töltötte be a 35. életévét, kötelezően pénztár tag lett.
A konkrétumokról
A miniszterelnök 2010. október közepén jelentette be, hogy ez év novemberétől 2011 december végéig felfüggesztik a magánnyugdíj-pénztárakba történő járulékok átutalását. E bejelentés – Juhász Istvánné a Stabilitás Pénztárszövetség főtitkára szerint – hosszútávon ellehetetleníti a magánnyugdíj-pénztári rendszert: hiszen e szerint a magánynyugdíjpénztár tagok bruttó béréből levont 8 százalék nem kerül rá az egyéni számláikra 2011 végéig, vagyis nem az egyéni megtakarításokat gyarapítja, hanem a költségvetésbe, a társadalombiztosítási rendszerbe folyik be. Emellett a Stabilitás Pénztárszövetség elnöksége már októberben bejelentette, hogy aláírásgyűjtésbe kezd, az Európai Tanácshoz fordul és népszavazás kezdeményezését is fontolgatja az ügyben.
Kozek András, a pénztárszövetség elnökségi tagja szerint a befagyasztás nem hogy a nyugdíjak védelmét nem eredményezi, hanem éppen ellenkezőleg: a jelenleg is aktívan dolgozó, adót és járulékot fizető, 30 és 50 év közötti állampolgár hosszú távú jövőjét és időskori biztonságát kockáztatja rövid távú költségvetési érdekek miatt.
A pénztárszövetség a törvénymódosítások megsemmisítését is kérte az Alkotmánybíróságtól. Beadványában arra hivatkozott, hogy a tagdíjak átmeneti elvonásával a Kormány beavatkozik a pénztártagok szerződéses viszonyaiba anélkül, hogy ahhoz a pénztártag hozzájárult volna. Ez sérti a magántulajdon alkotmány által garantált védelmét. A törvény ezen felül visszamenőleges hatályú intézkedést is tartalmaz, mivel úgy rendelkezik, hogy 2010. november 1. és 2011. december 31. közötti időszakban esedékes.
A törvénymódosítás szerint a jövőben már nem lesz kötelező magán-nyugdíjpénztári tagság létesítése. Ugyan van lehetőség választani az állami rendszerbe való visszalépés és a pénztártagság fenntartása között, azonban a két várható nyugdíj értéke között óriási különbségek vannak. Nyilatkozatot annak kell tennie, aki nem kíván visszalépni az állami nyugdíjrendszerbe. Matolcsy György miniszter november végén elmondta, hogy „aki a (korábbi) kötelező magánnyugdíjpénztári rendszerben marad, s erről nyilatkozik, az a jövőben a munkaadója által befizetett 24 százalékos nyugdíjjárulék utáni összegből, azaz a 70 százalékot kitevő szolidaritási nyugdíjból már nem részesedik, csak az önmaga, azaz a munkavállalók által fizetendő 10 százalékos járulék lesz a számláján.”
Selmeczi Gabriella, mint nyugdíjvédelmi miniszterelnöki megbízott többször hangoztatta, hogy a magánnyugdíjpénztárak működését érintő anomáliák és a nyugdíjak védelme teszi szükségessé (a költségvetési hiány csökkentése mellett) ezen intézkedések meghozatalát. Kiemelte, hogy a tagok befizetéseivel való gazdálkodás (azok egyes portfóliókba történő befektetése) nagy kockázattal jár és járt már eddig is. Sokan befizetéseik meggondolatlan befektetése miatt nyereség helyett csupán veszteséget könyvelhettek el, így jövőbeni nyugdíjuk nincs biztonságban. A nyugdíjpénztári rendszer működési költségei és vagyonkezelési díjai pedig az állami rendszerhez képest kirívóan magasak.
A magánnyugdíjpénztári rendszer mellett szóló érvek:
Az egyik vezető magánnyugdíjpénztár az alábbiak szerint foglalta össze a magánnyugdíjpénztári tagság mellett szóló érveket:
– A tag megtakarítása egyéni számlán gyarapszik, azaz a befizetések a tagok egyéni, névre szóló megtakarítását jelentik, amelyek megőrzését és későbbi kifizetését jogszabály szabályozza és garantálja.
– Az elfogadott törvény szerint a visszalépést választó pénztártagok megtakarításait a pénztárnak át kell adnia egy, a kormány által kijelölt szervezetnek, de azt, hogy ezen megtakarítások miként lesznek az egyéni megtakarítási számlán követhetők, nem tisztázza a jogszabály.
– A törvény nem tisztázza az örökölhetőség kérdését. A pénztártagok névre szóló megtakarításai örökölhetőek.
– A nyugdíjpénztárak működését nagyon szigorú törvényi előírások szabályozzák, amely szabályok betartását a PSZÁF ellenőrzi.
– A Pénztárak Garancia Alapja garantálja azt, hogy a pénztártag megtakarításai teljes felhalmozási időszakra nézve minimum az inflációval egyező hozammal növelve kerüljenek majd kifizetésre – az egyes pénztárak által generált hozamoktól függetlenül.
– Az állami felosztó-kirovó nyugdíjrendszert éppen annak alapja teszi kérdésessé: Magyarországon egyre kevesebb gyerek születik, a jövőben egyre kevesebb aktív munkavállaló fog járulékot fizetni és a nyugdíjak kifizetése egyre nagyobb terhet ró majd az országra. Épp e tendenciát látva került kidolgozásra a kilencvenes évek végén a vegyes nyugdíjrendszer.
– Ha a pénztártag visszalép az állami nyugdíjrendszerbe, akkor a nyugdíjpénztár köteles az összegyűlt személyes megtakarítását teljes egészében átutalni az államnak. Aki a magán-nyugdíjpénztár tagság mellett dönt, megtakarítása továbbra is egyéni számláján marad, azok befektetési módjairól a törvényi szabályozás keretei között maga dönthet.
Politikai nyilatkozatok
December 7-én jelentette be Szíjjártó Péter, a miniszterelnök szóvivője, hogy mégis adómentes lesz az állami nyugdíjrendszerbe való áttérésnél a pozitív reálhozam (azaz az infláció mértékénél nagyobb hozam) felvétele készpénzben, illetve átvitele önkéntes nyugdíjpénztárhoz (korábban 16 %-os személyi jövedelemadó befizetéséről szóltak a nyilatkozatok). Akik tehát áttérnek az állami rendszerbe 2011. január 31-ig, de pozitív reálhozamuk volt magánnyugdíjpénztárban (akik mégis jól fektették be befizetéseiket), azok azt adómentesen vehetik fel. A döntést azzal indokolta a szóvivő, hogy az adóbevételnél fontosabb a nyugdíjak biztonsága.
Ezzel egyidejűleg fideszes képviselők politikai nyilatkozattervezet elfogadását kérik az Országgyűléstől, melyben kinyilvánítanák, hogy garantálni kell az egyéni számlavezetés intézményét, a befizetések értékállóságát, az esetleges veszteségek jóváírását az állami nyugdíjrendszerbe átlépő magán-nyugdíjpénztári tagok számára.
A kormány tervei szerint, aki nem lép át az állami rendszerbe, az elveszíti az állami nyugdíját: a magánpénztári járadék mellett az állami rendszerből kaphat annyi pénzt, amennyire az átlépésig felgyűlt szolgálati évek alapján jogosulttá vált.
A törvénymódosítások nem érintik az önkéntes nyugdíjpénztárak működését. A nyugdíjrendszer – a valóságban – tehát egypillérűvé (állami) alakul és emellett megmaradnak öngondoskodási, előtakarékossági lehetőségek (ilyenek pl. az önkéntes nyugdíjpénztár, a nyugdíj-előtakarékossági számla, a tartós befektetési szerződések illetve az életjáradéki programok).
————————————————-
Források:
1./ 2010. évi C. tv
2./ 2010. évi CI. tv.
3./ www.index.hu
4./ www.fn.hu
5./ www.ing.hu
6./ www.origo.hu
7./ www.hvg.hu
8./ 1997. évi LXXXII. tv. a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról
