Az augusztusban életbe lépett közbiztonsági törvénycsomag a tulajdon védelme érdekében a szabálysértési törvényt több tekintetben módosította. A jogszabályváltozás megítéléséről és a fiatalkorúakat érintő büntető igazságszolgáltatás aktuális kérdéseiről Dr. Vaskuti Andrást, a Fővárosi Bíróság tanácselnökét kérdezte Fábián Erika, a Jogi Fórum újságírója.
Nem helyes a gyermekvédelmi, a szabálysértési és büntetőjogi jogkövetkezményeket ennyire elkülönülten szabályozni és alkalmazni, hanem egységes „kiskorúak joga” keretében a szankciókat egymásra épülve úgy kellene meghatározni, hogy a nevelési cél mindvégig érvényesülhessen, ugyanakkor eleget kell tenni a fokozatosság, az arányosság ás egyéniesítés követelményeinek is. – hangsúlyozza sok évnyi bírói gyakorlattal, és az évek alatt öszzegyűjtött bölcsességgel Vaskuti András.
Az interjúban a Fővárosi Bíróság tanácselnöke elemzi és értékeli többek között az Országgyűlés által nemrég elfogadott szabálysértési törvény-módosítást, annak nemzetközi egyezményekkel való összeegyeztethetőségét, a fiatalkorú szabálysértőkkel szembeni rendelkezéseket, az elzárás jogkövetkezményének visszatartó hatását, az igazságszolgáltatás fiatalkorúakkal szembeni nevelő és büntető funkcióit, a büntethetőségi kor leszállításának problematikáját.
A fiatal szabálysértőkkel szembeni szankciókkal kapcsolatban „a módosítás iránti igény érthető volt, de az elzárás bevezetésén túl (vagy éppen ahelyett) indokolt lett volna egyéb, nevelő jellegű szankciók (pl. felfüggesztett elzárás, próbára bocsátás, pártfogó felügyelet stb.) bevezetése.”
A fiatalkorúakat sem indokolt egységes tömegként kezelni, ők is nagyon sokfélék. A bűnelkövető személy mielőtt a törvénytelenség talajára lép, általában nem azt mérlegeli, hogy a tette milyen következményekkel járhat, hanem bízik saját ügyességében, és így abban, hogy cselekménye nem fog lelepleződni. Az ő esetükben tehát a lehetséges szankció milyenségének nincs visszatartó ereje. A fiatalkorúak jelentős része pedig azért nem követ el bűncselekményt, mert az nem egyeztethető össze saját neveltetésével, a kialakult erkölcsi értékrendszerével.
A szabálysértési törvény jelenlegi módosítása „semmilyen módon nem egyeztethető össze” a fiatalkorúakat érintő nemzetközi egyezményekkel, sőt azokkal ellentétes.” […] A szabadságvesztés csak a legvégső szankció lehet, és a lehető legrövidebb ideig tarthat. A Btk. idevonatkozó rendelkezése az Egyezménnyel és a minimum-követelményekkel is összhangban van, […] ezeket a szabályokat azonban figyelmen kívül hagyták a szabálysértési törvény módosítása kapcsán.
A bírói kar jelenlegi leterheltsége miatt, és főként amiatt, hogy nincsenek kifejezetten fiatalkorúak bíróságai nem ritkán a nevelési funkció elfelejtődik, és a tárgyalás „csak” a büntetőjogi felelősség szempontjából releváns tények feltárására szorítkozik. […] A nevelési szempont azonban nem lehet egyedül a bíró kötelessége, és egyszersmind privilégiuma. Ezért is tartanám fontosnak, hogy a fiatalkorúak igazságszolgáltatásában erre képzett rendőrök, ügyészek, bírók járjanak el, sőt ezt a követelményt fogalmaznám meg a fiatalkorúak ügyeiben meghatalmazottként vagy kirendeltként eljáró ügyvédekkel/ügyvédjelöltekkel szemben egyaránt.
Én az tartanám helyesnek, ha ezeken a merev életkorú szabályokon változtatna a jogalkotó, és a büntetőjogi felelősség megállapítása, valamint az ezekhez kapcsolódó szankciókat illetően fokozatosság alakulna ki. Ennek megfelelően a legsúlyosabb élet elleni cselekmények elkövetőivel szemben akár már a tizennegyedik életévük betöltését megelőzően szükségesnek tartanám a felelősségre vonást, de enyhébb, nevelő jellegű, és nem szabadságelvonással járó intézkedés alkalmazását.
A jelenlegi megoldás – aminek a lényege, hogy a felnőttek jogát alkalmazzuk néhány kivétellel a fiatalkorúak esetében is – erősen kritizálható. Éppen ellenkezőleg, abból kellene kiindulni, hogy erre a korosztályra a nevelési elveket szem előtt tartva milyen speciális joganyag létrehozása indokolt, következésképpen alapvető szemléletváltoztatásra lenne szükség.
A teljes interjú elolvasható a Jogi Fórum interjúk mellékletében →