2010 júliusában Bábiné Szottfried Gabriella országgyűlési képviselő „A Védőnői Szolgálat, mint Hungarikum” címmel írásban kérdést intézett a nemzeti erőforrás miniszteréhez, dr. Réthelyi Miklóshoz. A képviselő arra volt kíváncsi, hogy milyen intézkedéseket tervez az ágazati miniszter a Védőnői Szolgálattal kapcsolatban, különösen a hatékonyság és a társadalmi megbecsültség tekintetében.
A képviselő beadványában utalt arra, hogy a Védőnői Szolgálat közel száz éve működik hazánkban. Kifejtette, hogy a szolgálat az egészségügyi és szociális alapellátás gerincét képezi, magasan képzett, diplomás szakemberekből áll, a védőnő a jelzőrendszer fontos része, aki rendszeres kapcsolatot tart fenn a családokkal és az egyes intézményekkel (így különösen bölcsődékkel, óvodákkal, iskolákkal, egészségügyi intézményekkel). Egyben felhívta a figyelmet arra is, hogy a társadalmi megbecsültség hiánya és az alulfinanszírozottság nem teszi vonzóvá a védőnői hivatást: a védőnői körzetek túlterheltek, kevesen maradnak meg a pályán, emellett az alkalmazott dokumentációs rendszer elavult.
A miniszter válaszában amellett érvelt, hogy a Védőnői Szolgálatra valóban büszkék lehetünk és a védőnők fontos szerepet töltenek be a nő-, az anya-, a csecsemő-, az ifjúság és a családvédelemben. Hitet tett a védőnői hálózat fenntartása mellett, ígérte a fejlesztési lehetőségek vizsgálatát, valamint azt is, hogy az anya és csecsemő-gyermekvédelem területén dolgozók hatékony együttműködésére különös hangsúlyt fektetnek. Elismerte, hogy motiváló és minőséget értékelő finanszírozási rendszerre lenne szükség, e körben különösen a képzési és továbbképzési rendszer átgondolását, a nyújtott szolgáltatások valós szükségletekhez igazítását és azok értékelését emelte ki. A miniszter rövid távú célként a 260 betöltetlen védőnői álláshely betöltését határozta meg, hosszabb távon pedig az egészségügyi pálya vonzóbbá tételét és a védőnők megbecsülésének kivívását.
A Védőnői Szolgálat története
1915-ben megalakult az Országos Stefánia Szövetség az anyák és csecsemők védelmére
A Magyar Védőnők Egyesülete honlapján található történeti áttekintés szerint a századforduló Magyarországának társadalmi, gazdasági és demográfiai változásai hívták életre a védőnői hálózatot. Megalakulásakor a csecsemőhalandóság csökkentése és a nemzet számbeli erősítése volt a cél.
A védelem alapelvei szerint az anya nem kerülhetett rosszabb gazdasági helyzetbe azért, mert új embernek adott életet; az anyát és magzatát meg kellett óvni a szülési folyamat veszélyeitől, továbbá
lehetővé kellett tenni, hogy minden anya maga szoptassa csecsemőjét; valamint kiemelkedő volt az anyák megfelelő tájékoztatása.
A környező országokban az anya-, gyermekvédelem elsősorban azon az elven működött, hogy a szociálisan rászoruló, vagy problémával küszködő anyának kellett felkeresnie azokat az intézményeket, melyek segítséget adnak. A magyar módszer szerint hivatásos és megfelelően kiképzett védőnői szervezetre volt szükség.
1930-tól – az ország gazdasági helyzete miatt – nem volt lehetőség a hálózat további bővítésére, helyenként a működés feltételei is bizonytalanná váltak. 1927 és 1940 között a Stefánia Szövetség mellett párhuzamosan működött a Zöldkeresztes Egészségvédelmi Szolgálat.
1927-ben létrejött a Zöldkeresztes Egészségvédelmi Szolgálat
Az elnevezés a nemzetközi környezetvédő mozgalmakra utal, a szolgálat pedig a Rockefeller Alapítványhoz és Johan Béla nevéhez fűződik (ő dolgozta ki a falusi egészségvédelmi munka koncepcióját és gyakorlati megvalósítását). A szolgálat védőnői ápolónői és védőnői oklevelet szereztek elsősorban a célból, hogy az otthoni gondozás mellett az ápolásban is helyt tudjanak állni.
A zöldkeresztes védőnők feladatai az anya- és csecsemővédelem, az iskola-egészségügy, a nemibetegségek és a TBC elleni küzdelem, a szegény betegek otthoni ápolásának megszervezése és a szociális gondozás volt. A szolgálat a családgondozási szemléletet tartották a legalapvetőbb szempontnak: „Az általános családgondozás tulajdonképpen összefoglalása és összeegyeztetése a szakvédelmi munkának, a közös cél, az egészségvédelem érdekében.”
A Stefánia Szövetség és a Zöldkeresztes Egészségvédelmi Szolgálat 1941-ben egyesült. 1948-tól a szolgálat működésében jelentős változások következtek be: 1950-ben megalakult az Egészségügyi Minisztérium és így egységes irányítás alá került a gyógyítással. 1951-től minden körzeti orvos mellé egy védőnő került. Az 1960-as évektől a községi szülésznői rendszert a körzeti ápolónői hálózat váltotta fel és a gyermekorvosi körzetek is ekkor alakult ki. Az 1960-as és 1970-es években a védőnők feladata a védőoltások, orvosi vizsgálatok előkészítése, megszervezése, vizsgálatokon való közreműködés, valamint a dokumentáció vezetése. 1973-tól a szolgálat feladatai felvilágosító, egészségnevelő előadások tartásával bővültek.
Jogszabályi háttér
A helyi önkormányzatok feladata – a helyi közszolgáltatások körében – az egészségügyi és szociális ellátásról, valamint a gyermek és ifjúsági feladatokról való gondoskodás biztosítása. Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény rögzíti, hogy a helyi önkormányzatok kötelesek – az egészségügyi alapellátás körében – a védőnői ellátásról gondoskodni. Területi védőnői ellátást az egészségügyi főiskolai karon védőnői oklevelet szerzett vagy azzal egyenértékűnek elismert oklevéllel rendelkező védőnő nyújthat a települési önkormányzat képviselő-testülete által megállapított és kialakított körzetben (ellátási területen). Feladatát az ellátási területén lakcímmel rendelkező személyekkel, illetve a körzetében életvitelszerűen tartózkodó olyan személlyel kapcsolatosan is köteles ellátni, aki az ellátás iránti igényét írásban bejelenti. A tevékenység szakmai felügyeletét az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat illetékes vezető védőnője látja el.
A védőnő feladata, többek között:
- a nővédelem (a családtervezéssel kapcsolatos tanácsadás, az anyaságra való felkészülés segítése, a lakossági célzott szűrővizsgálatok szervezésében részvétel);
- a várandós anyák gondozása;
- a gyermekágyas időszakban segítségnyújtás és tanácsadás az egészségi állapottal, az életmóddal, szoptatással, valamint a családtervezéssel kapcsolatban;
- az újszülött kortól a tanulói jogviszony megkezdéséig a gyermekek gondozása (a családlátogatás, a harmonikus szülő-gyermek kapcsolat kialakulásának, a gyermek nevelésének segítése; az újszülöttek fejlődésének fokozott figyelemmel kísérése és segítése; a szoptatás és az anyatejes táplálás fokozott figyelemmel kísérése, szűrővizsgálatok meglétének ellenőrzése, a törvényes képviselő tájékoztatása a kötelező vizsgálatokról, a gyermek fejlődését veszélyeztető tényező észlelésekor a háziorvos, illetve a gyermekjóléti szolgálat haladéktalan értesítése; a fokozott gondozást igénylő, a krónikus beteg, a fogyatékossággal élő, valamint a magatartási zavarokkal küzdő gyermek és családja életviteléhez segítségnyújtás és tanácsadás; a családok tájékoztatása a védőoltások fontosságáról, a védőoltások szervezése, nyilvántartása);
- családgondozás (a családban előforduló egészségi, mentális és környezeti veszélyeztetettség megelőzése, felismerése érdekében segítségnyújtás a helyes életvitelhez), továbbá
- az egyéni és közösségi egészségfejlesztési, egészségvédelmi programok tervezésében, szervezésében és megvalósításában részvétel.
A védőnő a tevékenységét tanácsadó helyiségben, a családok otthonában vagy a nevelési-oktatási intézményben végzi. Egy védőnői körzetben a védőnő által ellátható nők és az oktatási intézménybe nem járó, otthon gondozott tanköteles korú gyermekek száma összesen legfeljebb 250 fő lehet.
A védőnő a gondozási feladatait önállóan végzi, ennek során együttműködik
- az egészségügyi alapellátás és ezen belül kiemelten a háziorvosi ellátás, továbbá a szakellátás,
- a közoktatás,
- a gyermekjóléti, a szociális és családsegítést végző intézmények illetékes szakembereivel.
A védőnő az általa gondozott személyekről egészségügyi dokumentációt vezet.
A hungarikumok védelméről szóló 77/2008. (VI.13.) OGY határozat
E határozattal a Magyar Országgyűlés kinyilvánította a hungarikumok megőrzendő, egyedülálló nemzeti értékét. A határozat hungarikumok alatt olyan, magyarlakta területekről származó értékeket ért, amelyek egyedien és egyedülállóan magyar különlegességek és szellemi vagy éppen élelmiszer-ipari termékként túlélték a világ változását és annak nehézségeit: „a hungarikumok olyan sajátos magyar termékek, melyeknek tulajdonságai között lényeges és kiemelkedő a magyar nemzeti jelleg, és amelyek természeti adottságainkkal, őshonos fajtáinkkal, termelési-tenyésztési hagyományainkkal összefüggésben sajátosan magyar ismérvekkel rendelkeznek.”
A határozattal a Magyar Országgyűlés felkérte a Kormányt, hogy a tudomány, a kormányszervek, a regionális- és vidékfejlesztési intézményrendszer ágazati érdekképviseletek és szakirányú civil szervezetek bevonásával dolgozza ki a hungarikumok rendszerezését, valamint megőrzésének és hasznosításának lehetőségeit, továbbá vizsgálja meg a hungarikumok körébe tartozó, Hagyományok – Ízek – Régiók program keretében létrejött, a hagyományos mezőgazdasági termékeket és élelmiszereket tartalmazó gyűjtemény bővítésének és hasznosításának lehetőségét, továbbá ösztönözze az agrártermékek eredetmegjelölései, és földrajzi jelzései közösségi oltalmának megszerzését, valamint a hagyományos különleges tulajdonságú termékek közösségi elismerését. Mindezen feladatok teljesítéséről a Kormány kétévente köteles tájékoztatást adni az Országgyűlésnek. Erre – első alkalommal, jelentés formájában – 2010 januárjában tett eleget Gráf József – akkori földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter. (A J253 számú miniszteri jelentés A hungarikumok védelméről szóló 77/2008. (VI. 13.) OGY határozatban foglaltak 2009. évi végrehajtásáról)
A védőnői intézmény valójában igazi hungarikum, mivel ilyen jellegű szolgálat a kontinensen csak hazánkban működik, immáron 95 esztendeje. Abban a kérdésben azonban, hogy a Védőnői Szolgálat hungarikumnak tekinthető-e, mindezideig nem foglalt állást az ágazati miniszter. Mindenesetre reményteljes a hiányosságok és visszásságok felismerése, valamint a javítás szándéka…
