A Központi Statisztikai Hivatal (továbbiakban KSH) 2009. évre vonatkozó adatai szerint hazánkban jelenleg 625 bölcsődében 26.687 férőhelyre 34.694 gyermek jut, a kihasználtság tehát jócskán meghaladja a 100%-ot. Érthető tehát a kétségbeesés, amikor a munka frontjára visszatérni szándékozó anyukák szembesülnek a kínos valósággal: a bölcsődei férőhelyeket betöltötték. Mit tehet ilyenkor a szülő?
Valamennyi települési önkormányzat kötelező alapellátási feladata a gyermekek napközbeni ellátásának biztosítása, de a bölcsődék létrehozása és fenntartása csak a tízezer főnél nagyobb lélekszámú településeken kötelező. Szűcs Viktória, a Bölcsődei Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének elnöke szerint a települések mintegy hét százalékában működik csak bölcsőde. Hiányzik ez az intézményi forma tizenkét olyan településen is, ahol pedig a fenti lélekszám-határnál fogva kötelező lenne (köztük van a megyeszékhely Salgótarján is). A Magyar Bölcsődék Egyesületének elnöke szerint ugyanakkor a bölcsődei várólisták leginkább a főváros egyes kerületeiben és a megyeszékhelyeken jellemzők, mivel itt nagyobb az átlagosnál az intézményi telítettség is.
A tízezernél kevesebb főt számláló helységekben gyakran gazdaságossági szempontok indokolják, hogy nem alakul önálló bölcsőde, hiszen gyakran egy település nem is lenne képes megfelelő létszámmal feltölteni a kereteket. Az ilyen városkák/falvak képviselő-testületei számára a legkisebbek elhelyezésére óvodához integrált bölcsődék, illetve úgynevezett egységes óvoda-bölcsőde többcélú intézmény alapításának alternatíváit kínálják a jogszabályok. Egyre inkább felismerik azonban a rugalmasabban működtethető családi napközi intézményében rejlő lehetőségeket is, melyhez azonban egy csipetnyi vállalkozási kedv és kreativitás is szükséges.
A családi napközit a bölcsőde alternatívájaként szokás számon tartani, azonban kár lenne ezt csupán „minibölcsiként” kezelni – int óva dr. Nagy Ágnes, a családi napközik (népszerűbb nevükön a csanák) egyik ernyőszervezete, a Csodacsalád Egyesület elnöke az elhamarkodott véleményalkotástól. Az elnökasszony kiemelte, hogy az alacsony finanszírozottság az oka annak, hogy elsősorban valóban a bölcsődéből „kiszorult” vagy éppen a zsúfolt bölcsődei ellátás helyett barátságosabb gyermekellátási formát keresők választják a családi napköziket. Tekintettel azonban arra, hogy itt 14 éves korig felügyelhetők a gyermekek (szemben a bölcsődékkel, ahol a 4. életév a plafon), optimális esetben inkább egy nagy családra, mint egy kisdedóvóra kellene hogy emlékeztessen egy családi napközi.
A családi napközi, mint ellátási forma 1995-ben próbaképpen indult Kiskunhalason, s azóta egyre inkább terjed az országban. Törvényi kereteit a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi. XXXI. törvény (továbbiakban Gyvt.) adja.
A családi napköziben húsz hetes kortól tizennégy éves korig összesen maximum öt gyermek látható el. Amennyiben az ott dolgozó gondozónak van egy fő segítsége, akkor összesen hét gyermek gondozható. Fogyatékos gyermek(ek) gondozása esetén kisebb létszámot engedélyez a törvény.
A KSH 2009. évre vonatkozó adatai szerint Magyaroszágon engedélyezett férőhelyek száma 2757, a beíratott gyerekek száma 2311, melyből 1828 bölcsődés korú. A képet tovább árnyalja az a számadat, miszerint az év közben összesen 4.753 gyermeket helyeztek el családi napköziben. A minisztérium tájékoztatója szerint 2009. év elején 205 családi napközi működött az országban, ezek száma azóta tovább nőtt.
A vállalkozás üzemeltethető saját lakásban vagy házban, de bérelhető erre a célra megfelelő más ingatlan is. Családi napközit üzemeltethet az a nagykorú, cselekvőképes, büntetlen előéletű személy, aki személyisége és jogszabályban előírt feltételeknek megfelel és egy speciális, negyven órás tanfolyamot elvégzett. A jogszabályoknak való megfelelést számos szerv ellenőrzi, így már eleve a vállalkozás engedélyeztetéséhez a tűzoltóságnak, a helyi építési hatóságnak és az illetékes önkormányzat szociális osztályának is szakhatósági hozzájárulását kell adnia.
A családi napközit érő legtöbb bírálat a szakmai színvonal alacsony voltát kifogásolja. A jogszabály által előírt negyven órás tanfolyamról a Csodacsalád Egyesület elnökasszonya, dr. Nagy Ágnes is azt tartja, hogy kevés a megfelelő képzésre. Maga az egyesület is szervez ilyen képzéseket, az ottani óraszám eléri a hetven órát, hiszen a vállalkozó szellemű üzemeltetőket nem csak a gyermekekkel való különleges bánásmód csínjára-bínjára kell megtanítani, hanem a jogszerű és szakszerű gazdasági-pénzügyi működtetésre is, amely önmagában is egy külön szakma. Az elnökasszony tapasztalatai szerint azonban – épp a feladatok sokrétűsége miatt – kevesen vágnak bele szakmai tapasztalat híján. A családi napközik üzemeltetőinek megsegítésére az illetékes minisztérium 2008-ban módszertani útmutatót adott ki a legfontosabb gyakorlati tudnivalókról, mely magában foglalja a tárgyi feltételektől az állami normatíva igénylésének módozatán át az egyes korosztályok számára biztosítandó játékok, valamint a gyermekekkel való bánásmód témakörét is.
A Hír Televíziónak adott interjúban dr. Nagy Ágnes elmondta, hogy egy családi napközi beindításához átlagosan 700.000-1.000.000,-Ft tőke szükséges, melyre a tavalyi évben először pályázati pénzt is összeszedhettek a szemfüles vállalkozók. A finanszírozási nehézségek érzékeltetésére az elnökasszony hozzátette, hogy míg az óvodák egész nevelési évre megkapják az állami normatívát, addig a családi napközik csak a napra lebontott létszám szerint. Ez azt jelenti, hogy ha megbetegszik egy gyermek, akkor nem jár a támogatás, pedig fűteni, világítani vagy bért fizetni attól még ugyanúgy szükséges. Nem jár a bölcsődét megillető, úgynevezett kiegészítő normatív támogatás sem a családi napközinek. Az állami normatív támogatás körülbelül a költségek felét fedezi, a többit az önkormányzatok pótolják a bölcsődék, óvodák esetében. A családi napközikkel azonban nem mindig ilyen együttműködőek az önkormányzatok. Egy gyermek ellátása körülbelül százezer forintba kerül, azonban csak 22.000,-Ft normatív támogatás hívható le gyermekenként a családi napközik által. A többi költséget máshonnan kell előteremteni, s ezt az egyes vállalkozások a legkülönfélébb módokon oldják meg. Előfordul, hogy a szülőknek szinte csak az étkezési hozzájárulást kell kifizetniük, mert sikeres vállalkozási tevékenység (például gyermekfelügyelet, oktatás) révén többletbevételekhez jutnak, s meg tudják finanszírozni a hiányt. Vidéken átlagosnak mondható a 30-40.000,-Ft/hó/gyermek díj, de nem a valóságtól elrugaszkodott árfekvés a havi 70-80.000,-Ft-nak megfelelő befizetés sem.
A fenti számok elsősorban a normatíva alá eső gyermekek után fizetett összegekre vonatkoznak. Ahol ugyanis a szülő nem tud munkáltatói igazolást vinni (mert például GYED-en van a kisebbik gyerekkel vagy munkanélküli), az után a kicsi után egyáltalán nem kapnak támogatást a családi napközik, így legjobb esetben is úgynevezett gyermekfelügyeleti díjat számítanak fel, amely közel a másfél-kétszerese is lehet a normatívával támogatott gyerekek után fizetendő összegnek.
Családi napközi fenntartója lehet önkormányzat, egyház, közhasznú társaság, (közhasznú) alapítvány, társadalmi szervezet, társas vállalkozás, illetve úgynevezett gyermekjóléti és gyermekvédelmi vállalkozó is. Ez utóbbi egy speciális vállalkozási forma, melyre vonatkozó engedélyt természetes személy válthat ki az illetékes jegyzőnél, mivel egyéni vállalkozóként nem működtetheti a családi napközi. Szerencsére egyre gyakrabban fordul elő, hogy a vállalkozó szellemű önkormányzati képviselő-testületek kifejezetten maguk alapítanak családi napközit vagy akár társulás keretében működtetik azt, lehetőség van ugyanakkor a már működő családi napközivel ellátási szerződést kötni a legkisebbek elhelyezésének megoldására.
Európai Uniós elvárás, hogy 2010-re a 3 év alatti gyermekek napközbeni ellátásban 30%-os lefedettséget érjenek el a tagállamok. Magyarországon körülbelül 8%-os ez az arány. Nehéz az elvárások és igények összehasonlítása azonban olyan országokkal, ahol a gyermekgondozási ellátások csak pár hónapos, esetleg egy éves időtartamra terjednek ki, s ezt követően a szülőnek vissza kell térnie a munkaerőpiacra, míg Magyarországon igen hosszú az ellátottsági időszak, ezért a szülők maguk választhatják, hogy hosszabb ideig otthon maradnak gyermekükkel.
A bölcsődék számának csökkenése már 1989-től megfigyelhető, mivel az akkori családpolitikai felfogás azt a szemléletet követte, hogy a nők otthon maradása a gyermekvállalási kedvet, s ezen keresztül a demográfiai mutatókat is pozitív irányba befolyásolja. Az újabb kutatások ezt nem támasztják alá. A Miniszterelnöki Hivatal megrendelésére a Budapesti Szakpolitikai Elemző Intézet által 2009 novemberében elkészült tanulmány szerint a gyermekek után járó pénzbeli ellátások túlsúlya a szűkös napközbeni ellátási lehetőségekhez képest az egyik oka az alacsony női foglalkoztatásnak. Magyarországon a kisgyermekes (0-6 éves korig) anyák foglalkoztatási rátája 35 százalékponttal marad el a nagyobb gyermeket nevelő, illetve gyermektelen nők foglalkoztatási szintjétől. Ugyanez a különbség Németországban húsz, míg Dániában csupán 1,6 százalékpont. Nemzetközi tapasztalatok pedig éppen azt mutatják, hogy ahol a nők munkát vállalhatnak, – s így nem fenyegeti családjukat a szegénységbe csúszás veszélye – ott nő meg a gyermekvállalási kedv, a születések száma. Nyugat európai uniós tapasztalatok szerint egy nő munkavállalása ráadásul másik két álláslehetőséget generál. A gyermek után járó pénzbeli ellátások helyett az intézményi gyermekellátás kiterjesztése mellett szóló érvként hozzák szakértők az intézményi keretek között megvalósuló, kora kisgyermekkori fejlesztés fontosságát, valamint a hátrányos helyzetű csoportok társadalmi beilleszkedésének elősegítését is.
