A közelmúltban tapasztalt rekordokat döntögető hőség aktuálissá teszi az élővizekben strandolókra vonatkozó jogszabályok áttekintését. Az Országos Mentőszolgálat és a Rendőrség szakemberei nem győzik hangsúlyozni, hogy kijelölt fürdőhelyeknek híján levő folyókban, bányatavakban, tavakban, holtágakban és csatornákban való megmártózás megannyi veszélyt rejt magában.
Az örvényes, nagy sodrású, hirtelen mélyülő, vagy éppen nagyon egyenetlen medrű, rossz vízminőségű élővizek nem alkalmasak a fürdőzésre. Az OMSZ szóvivője, Győrfi Pál elmondása szerint1 a felhevült testtel történő hirtelen vízbeugrás, és az ittas állapotban történő fürdőzés még inkább növeli ezt a rizikó faktort, de a túlzottan jóllakottan, teli hassal való úszás sem javasolt.
A szabad vízen való tartózkodást a 2002-től hatályos, a 6/1995. (III. 22.) BM rendelet szakaszait hatályon kívül helyező 46/2001. (XII. 27.) BM rendelet szabályozza. A jogalkotó az első paragrafusban elsőként a szabad víz fogalmát definiálja, majd a vízen való tartózkodás, vagyis a fürdőzés értelmezését adja. A szabályozásnak ennek megfelelően éppúgy alanyai a játék gumicsónakkal közlekedők, mint a vízibiciklizők és mindazok, akik egyéb felfújható alkalmatossággal (stb.), vagy anélkül tartózkodnak a vízben.
A rendelet 1.§-a leszögezi, hogy fürdeni kizárólag azokon a helyeken lehet, amelyek nem esnek tiltás alá, illetve jogszabály alapján kijelölt fürdőhelynek minősülnek. Azokat a területeket, amelyeken tilos a fürdőzés, a 2001-es szabályozás taxatíve felsorolja, míg a természetes fürdőhelyek minőségi követelményeiről, valamint a természetes fürdőhelyek kijelöléséről és üzemeltetéséről szóló előírásokat a 78/2008. (IV. 3.) Korm. rendeletben találjuk.
A természetes vizeken a fürdőhelyeket – a terület tulajdonosa kérelmére – az önkormányzatok jegyzői jelölik ki, az ÁNTSZ engedélyével. Ezt vízminőség-vizsgálat, illetve helyszíni szemle, stb. előzi meg, amelyen a jegyző is részt vesz. Az ilyen kijelölt fürdőhelyeken kötelező ivóvíz, vagy egyéb folyadékpótlási, valamint zuhanyzási lehetőség, öltöző, illemhely és megfelelő nagyságú pihenésre alkalmas terület biztosítása. Mentőőrként csak vízi mentésben jártas személy alkalmazható. Hasonló kényelmi, biztonsági jellegű szolgáltatásokat a tilalmazott partszakaszokon nem találunk.
A Belügyminisztérium rendelete alapján tilos a fürdőzés a vízi közlekedés által fokozottan érintett, valamint vízi sportok útvonalaként megjelölt bizonyos területeken, a jogszabályban megnevezett vízi létesítmények környezetében, az egészségre káros vizekben, a Balaton, Tisza-tó partjától bizonyos távolságra vízi jármű kísérete nélkül, korlátozott látótávolságban (akár éjszaka, akár a rossz időjárási viszonyok miatt), a határvizekben, valamint városok belterületén folyó vizekben, kivéve természetesen a kijelölt fürdőhelyeket. Ennek megfelelően szabályszegést valósít meg mindenki, aki a fővárosban a Dunában hűti magát a tikkasztó hőségben. Elrettentő, hogy évente több mint 70-80 halálesetet regisztrálnak egyedül a Duna magyarországi szakaszán. Ezek többsége vízbefulladás, de az áldozatok között akadnak öngyilkosságban elhunytak is.
A szabályozás a felsoroltakon túl egyértelműsíti: tilos a fürdőzés a tiltó táblával megjelölt helyeken is. Aki a tilalom ellenére mégis a vízbe merészkedik, tiltott helyen fürdőzés szabálysértését valósítja meg, amely a szabálysértési törvény rendelkezése alapján 20.000 Ft pénzbüntetéssel is büntethető. A rendelet részletesen meghatározza a jelző tábla kinézetét is.
A jogszabály rendelkezik a balatoni és velencei-tavi viharjelzési szolgálat működéséről is. Ennek értelmében a percenként negyvenöt jelzést adó, úgynevezett elsőfokú viharjelzés elővigyázatosságra figyelmeztet (ebben az esetben a parttól 500 m-nél távolabb fürdeni tilos), míg a kétszer ilyen gyors, kilencvenszer villanó másodfokú viharjelzés életbelépése után az érintett területen általános jelleggel fürdeni tilos.
A kiskorúak védelmét szolgálja a 3. § (1), amely kimondja, hogy hat éven aluli, valamint tizenkét éven aluli, úszni nem tudó gyermekkorúak nem fürdőzhetnek szülői felügyelet nélkül. A leírtaknak megfelelően igaz ez a vízibiciklizésre is. Nagyobb létszámú ifjúsági csoportok esetén a felelősség a pedagógusoké, tábori kísérőké. A rendelet kötelezővé teszi, hogy a csoportvezetőnek a gyermekek számának megfelelő, vízi mentésben jártas nagykorúakból figyelő-mentő őrséget kell állítani. Pedagógusok elmondása alapján ez a gyakorlatban körülbelül 15 fős csoportoknál 3-4 felügyelőt jelent, akik vízi mentési tapasztalatoknak az esetek nagy többségében híján vannak.
Adódik a kérdés, hogy vészhelyzetben hatékony segítség lehet-e egy mentési tapasztalatokat nélkülöző csoport-felügyelő? Elgondolkodtató továbbá az is, hogy a balatoni tömegben ténylegesen észreveszi, kontrollálja-e valaki azokat az úszni nem tudó kisgyermekeket, akik zsebpénzükből vízibiciklit kölcsönöznek, vagy éppen azon ittas állapotban lévő személyeket, akik megjelennek a kölcsönzőknél? Megfontolandó, hogy ahogy az ittas állapotban történő kerékpározás büntetendő, van-e akadálya egy hasonló szabályozásnak a fürdőzéssel kapcsolatban…
1Az ez irányú nyilatkozat elhangzott a Hír Tv. Riasztás c. műsorának 2010.július 28.-án 10.30 órakor vetített adásában
