A választás első fordulója során történt anomáliák kapcsán ismét felszínre került kampánycsend intézménye körüli vita: netán az Országos Választási Bizottság egy olyan intézmény betartása miatt vív szélmalomharcot, amelyre valójában nincs is szükség.
Előzmények
A választás első fordulója alkalmával április 11-én az igazolással szavazó (tehát a bejelentett lakóhelyének megfelelő szavazókörtől különböző helyen) választópolgárok tömeges megjelenése miatt az Országos Választási Bizottság (OVB) három órával meghosszabbította a kampánycsendet. A 10 óráig tartó szilencium ideje alatt csak szórványos információkat kaphattak a választópolgárok, s az előzetes eredmények is későn derültek ki: holott a szavazáson indult pártok már jóval a nyilvánosság széleskörű tájékoztatása előtt tudták már a választási eredményeket. Az OVB által elrendelt „hosszabbítás” a választási rendszerünk több gyenge pontjára is rávilágított.
Egyrészt az alapproblémát az okozta, hogy 2007-ben1 (a korábbi „vándorszavazásos” visszaélések miatt) módosításra került a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (Ve.), mégpedig a következőképp: „A két vagy több szavazókörrel rendelkező településen a helyi választási iroda vezetője kijelöli azt a szavazókört, ahol azok a választópolgárok szavazhatnak, akiknek lakcíme a lakcímbejelentésre vonatkozó jogszabály értelmében csak az adott település megnevezését tartalmazza, illetőleg akik igazolással rendelkeznek.” Vagyis a korábbi szabályok (többek között ilyetén) szigorításával meg kívánta a jogalkotó előzni a választójoggal való visszaélést, úgy, hogy az átjelentkezett szavazók egy kijelölt szavazókörben szavazhattak. Ez a szabály, valamint a későn érkező választópolgárok együttesen nagy tumultust vont maga után, s az OVB kényszerhelyzetbe került: vagy bezártja a szavazóhelyiségeket és így meggátol számtalan választópolgárt alkotmányos joga gyakorlásába vagy pedig „meghosszabbítva” a kampánycsendet a választás normális menetébe avatkozik bele. A testület az utóbbit választotta. Épp emiatt merült fel az, hogy az OVB megsértette a választási törvényt az „önkényes” kampánycsend-hosszabbítással, s akadályozta a választópolgárokat annak, hogy a választási eredményeket időben megismerhessék.
Mi is az a kampánycsend?
A választási eljárásról szóló törvény szerint a választási kampány a választás kitűzésétől a szavazást megelőző nap 0 óráig tart, s ennek egy bizonyos (végső) szakasza a kampánycsend, melyről azt mondja a Ve., hogy a szavazást megelőző nap 0 órától a szavazás befejezéséig választási kampányt folytatni tilos.
A törvény szerint a kampánycsend megsértésének minősül a választópolgárok választói akaratának befolyásolása, így különösen: a választópolgárok számára a jelölt vagy a jelölő szervezet által ingyenesen juttatott szolgáltatás (szavazásra történő szervezett szállítás, étel-ital adása), pártjelvények, zászlók, pártszimbólumok, a jelölt fényképét vagy nevét tartalmazó tárgyak osztogatása, választási plakát elhelyezése, a választói akarat befolyásolására alkalmas információk szolgáltatása elektronikus vagy más úton.
A választási eljárási törvényen kívül maga az OVB is foglalkozik (2/2007. (III. 19.) OVB állásfoglalás a kampánycsend egyes kérdéseiről) a kampánycsend intézményével – rávilágítva egyébként azokra a logikai bukfencekre, amelyek a kampánycsend esetében mindenképp felmerülnek.
A testület szerint a kampánycsend ideje alatt a választásokkal kapcsolatos közvélemény-kutatás eredményét nem szabad nyilvánosságra hozni. A kampánycsend megsértése szempontjából a nyilvánosságra hozatal, a közzététel, a megjelenítés, valamint a tartalom frissítésének időpontja irányadó. Ezért a kampánycsend megsértésének minősül, ha annak kezdetét követően az írott vagy elektronikus médium a választással kapcsolatos, már nyilvánosságra hozott közvélemény-kutatási eredményt közzétesz, függetlenül attól, hogy az adott közvélemény-kutatást mikor végezték. A kampánycsend megsértésének minősül továbbá az olyan magatartás, amikor jelöltek, jelölő szervezetek vagy mások szervezetten – a kampánycsend időszaka alatt – a választópolgárok részére azok külön kérése vagy előzetes felhatalmazása nélkül a választáson történő részvételre, egyes jelöltek vagy jelölő szervezetek támogatására buzdító SMS-t, e-mailt vagy automatizált hívásmódú üzeneteket küldenek.
Ugyanakkor nem minősül a kampánycsend megsértésének az OVB szerint, ha a kampánycsend beálltát megelőzően közzétett, a jelöltekkel vagy jelölő szervezetekkel kapcsolatos információ elérhető az elektronikus tartalomszolgáltató oldalán, akár a kampánycsend ideje alatt is. A kampánycsend megsértését jelenti azonban, ha annak beállta után az elektronikus tartalomszolgáltató akár korábbi, akár a kampánycsend ideje alatt keletkezett ilyen információkat tesz közzé, vagy azokat frissíti.
A probléma és a következmények
A kampánycsenddel kapcsolatos mostani probléma – amint utaltunk rá – az átjelentkezett szavazók tömegei miatt alakult ki. A Ve. előírja azt, hogy a szavazatszámláló bizottság elnöke 19 órakor a szavazóhelyiséget bezárja. Azok a választópolgárok, akik a szavazóhelyiségben vagy annak előtérben tartózkodnak, még szavazhatnak, ezután a szavazatszámláló bizottság a szavazást lezárja. Vagyis a kampánycsend végét a törvény csak „közvetett” módon határozza meg, amikor is azt a „szavazás végének időpontjaként” határozza meg. Utóbbit a választási eljárási törvény a szavazás napjának 19. órájához köti: vagyis ekkor vége van a szavazásnak, valamint a kampánycsendnek is. Ha pedig ez így, akkor nem csak a közvélemény-kutatási eredményeket, de a választási (rész)eredményeket is publikálni lehet.
Az OVB a szavazni szándékozó választópolgárok nyomán a problémát kissé másként értelmezte (3/2010. OVB állásfoglalás a szavazás lezárásáról): a testület szerint a törvényeknek az az eljárás felel meg, ha a szavazatszámláló bizottság a 19.00 óráig a szavazás céljából megjelent, még sorban álló valamennyi választópolgár részére biztosítja a szavazás lehetőségét. Továbbá a szavazatszámláló bizottságnak meg kell teremtenie annak technikai feltételeit, hogy a fenti határidő után érkező választópolgárok már ne szavazhassanak. Vagyis akik 19 óráig megjelentek szavazás céljából, azoknak biztosítani kell a szavazás lehetőségét, még úgy is, hogy ha a szavazatszámláló bizottság „elhúzza” a szavazás lezárását, „meghosszabbítva” a kampánycsendet. Ezzel valójában azt mondja ki az OVB, hogy az ország eltérő pontjain a választás és annak utolsó fázisához között kampánycsend eltérő időpontokban érhet véget.
Az adatvédelmi biztos egyébként rögtön reagált a történtekre: szerinte a vasárnapi választások alkalmával a közérdekű adatok megismeréséhez fűződő alkotmányos jogot érintő visszásság állt elő, mert a választók nem értesülhettek időben a választás előzetes eredményeiről, amelyek közérdekű adatok. A helyzet sajátja volt, hogy alternatív, megbízhatatlan csatornákon keresztül adatokhoz lehetett jutni, ahelyett, hogy a hivatalos információs rendszer alapján, közszolgálati médiákon keresztül tájékozódhattak volna a választók. Mivel az alkotmányos jog érvényesülése nehézségekbe ütközött és a törvény értelmezése lehetőséget ad a visszásságra, Jóri András adatvédelmi biztos hivatalból vizsgálatot indított az előzetes választási eredményekről való tájékoztatás jelenlegi szabályozásával és gyakorlatával kapcsolatban annak érdekében, hogy a jövőben a hasonló visszásság elkerülhető legyen.
Kell-e kampánycsend?
Pontos lehet tudni, hogy a fenti probléma nem a választási kampány hatályos szabályozása, hanem a Ve. 2007-es módosítása nyomán állt elő (vagyis az „átigazolt” szavazók egy szavazókörbe való „terelése” miatt), továbbá – bár ez csak találgatás – a direkt módon későn érkező választópolgárok miatt. Ez a problémakör vonta magába a kampánycsend intézményét, vagyis azt, hogy tulajdonképpen mikor is van vége a választásnak.
Önmagában nem lehet azt állítani, hogy a kampánycsend intézményének hiányában a helyezet megoldott lett volna, de azt állíthatjuk, hogy az intézmény hiányában „könnyebb” dolga lett volna az OVB-nek, hiszen a Ve. fent bemutatott (a 19 óra előtt szavazási szándékkal érkezőkre vonatkozó) értelmezésével párhuzamosan már sort keríthettek volna az előzetes eredmények közlésére is.
Ezen túl – amint láttuk az OVB 2007-es állásfoglalásából – a testületnek nagyon sok olyan dologgal is foglalkoznia kell, amely nem kapcsolódik direkt módon a hatályos kampánycsend-szabályozáshoz: vagyis az OVB feladata a rések kitöltése, a kampánycsend esetjogának kidolgozása. Ez egyrészt terhet ró a testületre, másrészt pedig mindig lesznek olyan kommunikációs formák (különösen az internet miatt), amelyeket nem képes a testület „leszabályozni”. Például a Magyar Tartalomszolgáltatók Egyesülete szerint a professzionális tartalomszolgáltatók helyett az internetes magánkommunikáció, azaz a felhasználói tartalmak adják az internetes tartalom többségét – erre az OVB-nek alig, vagy csak nagyon csekély mértékben lehet hatása, nem is beszélve a magánkommunikációhoz kapcsolódó személyiségi jogok ütközéséről.
Mindezek alapján – főként, ha a modern politika állandó harckészültségét, vagyis az „állandó kampányt” vesszük alapul – mindenképp hozzá kell nyúlni a kampánycsend szabályozásához (itt jegyezném meg, hogy a jogi szabályozás és annak realistása közötti kapcsolat alapján a kampánycsend be nem tartása kísértetiesen hasonlít a pártfinanszírozásra). Itt két eset kínálkozik a jogalkotónak: vagy beemeli az OVB kiterjesztett esetjogát a választási eljárási törvénybe, ezzel folytatva, immár törvényi szintre emelve a szélmalomharcot, vagy pedig kiveszi a magyar választási jogból ezt az intézményt.
12007. évi CLXXII. törvény a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény, valamint az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvény módosításáról.
