Interjúnkban Dr. Petrik Ferenc, a Legfelsőbb Bíróság egykori elnökhelyettese, a Ptk. 1977-es reformjának vezetője fejti ki álláspontját az új Polgári Törvénykönyv kodifikációjával és a személyi jog megújulásával kapcsolatban.
“Egy törvény kodifikációjához – még ha egy polgári kódexről van is szó – 12 év rendkívül hosszú idő. Alapfeltétel egy ilyen munkánál, hogy megfelelő célkitűzéssel – ebben az esetben nem is ezzel volt a probléma – és világos módszertannal, meghatározott technikai rendben történjen. Utóbbi sajnos hiányzott ebben a folyamatban.”
“Tapasztalhatunk a közvélekedésben és a jogászi vélekedésben is egy hamis elképzelést. Nevezetesen, hogy a Szakértői Javaslat a tökéletes, az Országgyűlés által elfogadott törvény pedig a teljesen elvetendő változat. Ez nem igaz. A Szakértői Javaslatnak ugyanannyi hibája van, mint a Kormány által beterjesztett és a parlamentben megszavazott tervezetnek. Pláne veszélyes, ha politikai hozzáállás szerint ítélik meg, hogy melyik a megfelelő.”
Dr. Petrik Ferenc Romsics Viktor kérdéseire válaszolva beszél az új Polgári Törvénykönyv kodifikációjáról, a hatástanulmányok törvényalkotási eljárásokban játszott szerepéről, a monista és dualista szemléletekről.
“A Polgári Törvénykönyv legyen a polgári jog anyajoga. Ezzel megfér a külön szabályozás, viszont nem fér meg az, hogy a külön törvényekben olyan szabályozásra kerüljön sor, ami nem a polgári kódexből vezethető le, vagy pláne, ami ellentétes vele, akár konkrét rendelkezését tekintve, akár koncepcionálisan. Ez egyébként tipikusan a társasági jog problémája, ami folyton ki akar bújni a Ptk. alól.”
Az interjúban részletesen szó esik továbbá a személyek joga megújulásáról, a nem vagyoni kártérítés és az új Kódex által bevezetni hivatott sérelemdíj intézményének kérdésköréről, valamint a cselekvőképesség új alapokra helyezésérő, a nagykorú személy cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezésének problematikájáról.
“A Koncepció a nem vagyoni kártérítés vonatkozásban mértéktartó álláspontot foglalt el, a hatályos szabályozás kisebb kiegészítését javasolta, az újabb tervezetek viszont egy teljesen új intézményt vezettek be, a sérelemdíjat. Ami a német fájdalomdíj elméletének rossz magyar utánérzése. Megfeledkezve arról, hogy már a német jog is szeretne kitörni abból a szűk keretből, amit a fájdalomdíj jelent. […] A végén a lényeg csak az maradt, hogy máshogy hívjuk. Ami felesleges. Éppen ez fog zavart okozni a bírói gyakorlatban.”
“Fennáll a veszélye, hogy ha valakinek csak bizonyos élethelyzetekre korlátozzák a cselekvőképességét, akkor az élet ezt majd nem igazolja. Hátrányos helyzetbe hozhatja, a vele mondjuk szerződéses kapcsolatba lépőket. A cselekvőképtelenné nyilvánítás lehetőségét fenn kellett volna tartani.”
A teljese interjú elolvasható a Jogi Fórum ‘Interjúk’ mellékletében →
