A jogi képviselő hibája általában nem jelenti egyenesen azt, hogy az ügyfele elveszti emiatt a pert. Ha azonban mégis így lesz, később – az ellene indított kártérítés során – nem vizsgálható, mi lett volna, ha az ellenkezője történik.
A Legfelsőbb Bíróság nemrégiben megjelent döntésében, az ügyvédi kárfelelősség vizsgálata során egy igen érdekes aspektusra irányította rá a figyelmet: „Az ügyvéd ellen indított kártérítési per bírósága érdemben nem vizsgálhatja azt a kérdést, hogy a korábbi pert, amelyben az ügyfél pervesztes lett, az ügyvéd mulasztása hiányában biztosan megnyerte volna.”
Már önmagában az a tény, hogy az ügyeink vitelével megbízott jogi szakember nem kellő hozzáértéssel, gondossággal, vagy kifejezetten hanyagul és számunkra előnytelenül látja el a peres képviseletet, egy érdekes szituációt eredményez, hiszen teljesen a visszájára fordítja az ilyen tartalmú megbízások eredeti célját. Még inkább bizarr a helyzet, amikor ennek kapcsán az évekig tartó peres procedúra vesztese bíróság elé citálja a saját jogi képviselőjét.
A fent idézett ügyben a felperes több, mint kilencmillió forint kártérítésre perelte be a korábban őt képviselő ügyvédet arra hivatkozással, hogy a mulasztásával összefüggésben veszítette el a pert. Keresetében rámutatott arra, hogy a jogi képviselő (a jelen ügy alperese) annak ellenére sem tett eleget a kötelességének – nem nyújtotta be az ellenkérelmet, nem terjesztett elő bizonyítási indítványt -, hogy azokat a dokumentumokat, melyek alapján ezt teljesíthette volna, ő átadta a részére. Állítása szerint az alperes mulasztása ok-okozati összefüggésben állt azzal, hogy pervesztes lett. A törvény őrei azonban ezt másként látták.
Habár az ügyvéd mulasztását a kamara megrovás fegyelmi büntetéssel sújtotta, az elsőfokú bíróság a bizonyítékok mérlegelése alapján azt állapította meg, hogy a felperes nem juttatta el a jogi képviselő által készítendő beadványokhoz szükséges információkat és iratokat, valamint azt is, hogy az alperes mulasztása és a felperes kára között nincs okozati összefüggés. A másodfokú bíróság ítélete sem kedvezett az ügyfélnek, hiszen a fellebviteli fórum helybenhagyta az elsőfok ítéletét, és kitért indoklásában arra, hogy a korábbi ügyben az ügyfél azzal, hogy nem bocsátotta azokat a dokumentumokat rendelkezésre, melyek nélkülözhetetlenek lettek volna a perben érdemi lépések megtételére a jogi képviselő részéről, maga zárta el a saját ügyvédjét attól, hogy az általa vállalt megbízást szerződésszerűen teljesítse. A polgári jog egyik sarokköve, hogy a jogok gyakorlása és a kötelességek teljesítése során a felek kölcsönösen együttműködve kötelesek eljárni, ezen alapelv viszont a felperes magatartásával jelen ügyben kétségtelenül sérült. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk azonban azt sem, hogy alapvető jogszabályi és etikai kötelessége az ügyvédnek a megbízást a legjobb tudása szerint, a jogszabályok megtartásával, lelkiismeretesen teljesíteni1.
A felperes – bízva az igazában – az ügyet egészen a Legfelsőbb Bíróságig vitte. A jogerős ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmében arra hivatkozott, hogy a korábbi perben hozott ítéletek, valamint a kamara fegyelmi határozata ékes bizonyítéka annak, hogy a bíróságok tévesen értékelték a dokumentumokat, és határozottan kiállt azon álláspontja mellett, hogy az előző procedúrát az ügyvédje hibájából veszítette el. Az eset végére a Legfelsőbb Bíróság bölcsessége tett pontot, amikor kimondta, az ügyvéd mulasztása ugyan megállja a helyét – ezt a fegyelmi határozat is alátámasztja -, azonban ez a kártérítési felelősség megállapításához nem elegendő. Egy jogerős ítélettel befejezett ügy lezárulása után elgondolkodhatunk ugyan rajta, mi lett volna, ha az ügy másként alakul, de semmiképp sincs rá jogi lehetőség, hogy a bíróság egy korábbi ítéletet felülbírálva találgatásokba bocsátkozzon: az ügyvéd mulasztása nélkül a felperes a korábbi pert részben, vagy egészben megnyerhette volna – e. Ennek komoly törvényi akadálya, hogy a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló törvény kategorikusan kimondja, a bíróság határozata mindenkire nézve kötelező2. A polgári perrendtartás pedig rögzíti, hogy amennyiben a perben hozott ítéletben foglalt döntésre beállt az anyagi jogerő3, az kizárja, hogy a korábbi per végkimenetelét bárki is megkérdőjelezze. Mindkét fent idézett jogszabályhely a jogbiztonságot hivatott szolgálni azáltal, hogy nem engedi meg, hogy egy jogerős ítéletet egy későbbi perben egy másik perbíróság a maga szempontjai szerint felülbíráljon.
Ebben az esetben tehát nem volt bizonyítható, hogy a jogi képviselő hibái nélkül a jelen ügy felperese biztosan megnyerte volna a korábbi pert, és az érvényesített kára sem következett volna be. Az ügyfél pernyertességének vélelme pedig ebben az esetben semmiképpen sem állja meg a helyét, ugyanis feltételezések szintjén nem mondható vélemény arról, hogy az érdemi védekezés előterjesztésével és a kért bizonyítás lefolytatásával az eljárás milyen eredménnyel zárult volna.
11998. évi XI. törvény 3. § (2)
31952. évi III. törvény, 229.§ (1)
