Bár a Közösség jelképének tekintett zászlón maradt a 12 csillag, az Európai Unió az elmúlt évek során 27 tagúra bővült, magával hozva az újítás és a korszerűsítés igényét. 2009. december 1-től pedig elérkezett a változások ideje.
Tizenhat éves voltam, mikor nem uniós tagországból érkező turistaként órákkal többet kellett várnom a római Colosseum bejárata előtt a bejutásra, mint az uniós tagoknak, ráadásul a belépőm is a duplájába került, mint az „európaiaké”. Azóta nagyot fordult a világ, nemcsak velünk, hanem a Közösséggel is, hazánk 2004-től uniós taggá vált, a Lisszaboni Szerződés életbe lépésével pedig új fejezet kezdődött az életünkben. De mit is jelent a gyakorlatban a Közösség tagjának lenni, és mit ad nekünk, magyaroknak a lisszaboni megújulás?
Hajlamosak vagyunk megfeledkezni róla, hogy Magyarország a világ legnagyobb integrált gazdasági térségének a tagja, s mint ilyen, közvetlenül vesz részt Európa és a világ jövőjét és fejlődését meghatározó döntések meghozatalában. Az európai uniós források lehetővé teszik a gazdaság és az infrastruktúra gyorsütemű fejlődését. Az Európai Unió reagálva a pénzügyi válság okozta nehéz helyzetünkre, úgy döntött, hogy egy nemzetközi segélycsomag részeként 6,5 milliárd euró értékben ( kb: 190.000Ft/fő) segítséget nyújt Magyarországnak. Az utazás, a letelepedés és a munkavállalás ma már könnyedén megvalósítható a határok nélküli Európában. Több ezer magyar diák tanul kint szerte az unióban eu-s programok keretében (mint pl. az ERASMUS). Mi, magyarok uniós tagként ugyanúgy, mint a többi ország lehetőséget kaptunk arra, hogy javuljon az életminőség, biztonságosabb piaca legyen a mezőgazdasági termékeinknek, egységes fogyasztói jogaink legyenek, biztonságosabbak legyenek az élelmiszerek, amiket fogyasztunk, megszűnjenek az energiamonopóliumok, kulturális csereprogramokon vegyünk részt, uniós TB- kártyánk legyen, a mobiltelefonunk külföldi használatakor 60%-kal kevesebb roaming díjat fizessünk és még sorolhatnám.
Ahhoz, azonban, hogy a fent felsoroltak ténylegesen meg is valósulhassanak, és az unió életünk részévé váljon, egy jól működő struktúrára van szükség, az pedig tény, hogy az Európai Uniót eredetileg nem 27 tagállamra tervezték. A gigantikussá vált Közösség a demokratikusabb, átláthatóbb, gördülékenyebb működőképesség érdekében már régóta megérett arra, hogy radikális változtatásokon menjen keresztül. Ezekre a változtatásokra a Lisszaboni Szerződés nyújt lehetőséget, új lendületet adva Európának. A Szerződés számos olyan új rendelkezést vezet be, amelyet mi, uniós állampolgárok nem tapasztalunk egyből a mindennapi életünkben, ugyanakkor az Unió tevékenységét korszerűsíti, közvetve teszi könnyebbé, biztonságosabbá és modernebbé az életünket.
A Lisszaboni Szerződés egyik legnagyobb újítása, hogy jogi személyiséget termet az Unió számára, azonban ez a tény nem jogosítja fel az Uniót arra, hogy a tagállamok által a szerződésekben ráruházott hatáskörökön kívül jogot alkosson, vagy intézkedéseket tegyen. A jogalanyiság rögzítése azért nagy előrelépés, mert így már maga az Unió is képes lesz megbízottja révén megállapodásokat kötni, nemzetközi egyezményekhez csatlakozni.
Nemcsak jogalanyiságot, hanem kvázi elnököt is kap az Európai Unió: a 62 éves Herman Van Rompuy belga kormányfőt, aki hivatalosan nem a Közösség, hanem az Európai Tanács élére került két és fél évre. Az új funkció várhatóan stabilabb, összehangoltabb és folytonos munkavégzést tesz lehetővé a Tanács számára.
A Szerződésnek köszönhetően sikerült először lefektetni, hogy a tagállamok bármelyike úgy határozhat, hogy kilép az Unióból. A kilépés után két évvel a Szerződések- főszabályként- az érintett államra többé már nem lesznek alkalmazhatóak.
Fontos újítás, hogy jogilag kötelezőnek ismerik el az Alapvető Jogok Chartáját, a Szerződésben rögzítésre kerülnek az EU céljai és legfontosabb értékei. A gazdaságosabb és átláthatóbb működés végett átalakul az intézményrendszer is: Az Európai Parlament tagjainak száma a jövőben legfeljebb 751 fő lehet, és 2014-től csökken az Európai Bizottság létszáma is, a tagállamok kétharmada jelölhet már csak biztost a testületbe. A Szerződés létrehoz egy vadonatúj posztot, az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselő posztját, amelynek betöltője a külügyminisztériumi tanács üléseinek elnöke, egyben az Európai Bizottság külkapcsolatokért felelős alelnöke is lesz.
Átalakul a szavazás rendszere is: a minősített többséghez a szavazásban részt vevő tagállamokat képviselő tanácsi tagok legalább 55 %-ának egyben az ezen államok népességének legalább 65 %-át kitevő tagállamokat képviselő szavazata szükséges. Ez azért kiemelkedő, mivel korábban pl. a sokkal nagyobb lakosságú Németországnak 29, a jóval kisebb országoknak szinte alig volt kevesebb szavazata–pl. a 38 milliós Lengyelországnak: 27-, ez aránytalan döntéseket eredményezett.
Vannak olyan passzusok is, amelyek közvetlen befolyást gyakorolnak mindannyiunk életére. A Szerződés értelmében egymillió uniós polgártársunkkal együtt – akik egyben a tagállamok egy jelentős számának állampolgárai – uniós jogalkotást kezdeményezhetünk az Európai Bizottságnál. Nemcsak az egyének, hanem a nemzeti parlamentek is jogot kapnak arra, hogy módosítási indítványt terjesszenek elő valamely uniós jogszabály tervezettel kapcsolatosan.
A jövő tehát elkezdődött, a Lisszaboni Szerződés egy új fejezetet nyitott mindannyiunk életében. Igaz ez akkor is, ha a mindennapi élet során a változások zömével nem mindig találkozunk közvetlenül. Csak rajtunk múlik, hogy a kapott forrásokkal hogyan gazdálkodunk, és az, hogy élünk-e a kínálkozó lehetőségekkel.
Kapcsolódó cikk:
