Takarékosság, átláthatóság, nyilvánosság és valódi teljesítményért járó díjazás. Ezek a kulcsfogalmai a köztulajdonban álló gazdasági társaságok takarékosabb működéséről szóló törvénynek, (2009. évi CXXII. törvény) melyet 2009. november 9-én fogadott el az Országgyűlés.
2009 februárjában a Blikk jogerősen pert nyert 5 állami cég ellen. Ez volt az első eset, amikor bíróság mondta ki, hogy az állami cégek vezetőinek járandósága nyilvános adat. Az öt állami cég (Magyar Posta, a MÁV, a Magyar Villamos Művek, a Szerencsejáték Zrt. és a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.) ellen indított perben a Fővárosi Ítélőtábla deklarálta, hogy mivel e cégek vezetői állami feladatot látnak el, fizetésük is összefügg a közfeladatok ellátásával és – mint ilyen – nyilvános. Az alperes cégek ezek után közölték is az adatokat, amire az ítélet mellett egy 2009 nyarán elfogadott Kormányrendelet – a 175/2009 (VIII. 29.) – is kötelezte őket (és minden állami és önkormányzati tulajdonú céget). Ennek ellenére a Magyar Villamos Művek és Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. kérte a Legfelsőbb Bíróságtól a februári ítélet megszüntetését. 2009. október 14-én a Legfelsőbb Bíróság a korábbi ítéletet helyben hagyva rögzítette, hogy „az állami tulajdonú cégek közfeladatot ellátó szervek, amelyek vezetői közfeladatot látnak el, és ettől nem választható el a munkáért kapott javadalmazás, amely közérdekből nyilvános adat.”
A Blikk pere csak egy volt a számos állami, önkormányzati tulajdonú céggel kapcsolatos „vihar” közül. Elég csak a BKV jelenleg is gyűrűző botrányára, a MÁV elhíresült végkielégítéseire gondolni, hogy indokoltnak lássuk a jogalkotói szándékot a helyzet tisztázására.
A jogi szabályozás
Az el nem fogadott országgyűlési határozati javaslatok (H/9412, H/10655) mellett és után a 175/2009 (VIII. 29.) Kormányrendelet volt az, ami a köztulajdonban álló gazdasági társaságok működésének átláthatóbbá tételéért konkrét lépéseket tett. Lényegében ez a rendelet tekinthető a 2009. évi CXXII. törvény közvetlen előzményének. Így nem csoda, hogy az azóta – a 337/2009 (XII. 29.) Kormányrendelettel – hatályon kívül helyezett Kormányrendelet és a törvény között számos átfedés van.
A törvény fő célkitűzése a nyilvánosság, a takarékosság, az átláthatóság és a valódi teljesítmény díjazásának jogi szabályozása a köztulajdonban álló gazdasági táraságok esetében. A kormányrendelethez képest az állami – önkormányzati, kisebbségi önkormányzati stb. – tulajdonú cégek leányvállalataira is alkalmazható lesz a szabályozás azáltal, hogy a „köztulajdonban állóságot” az államhoz vagy helyi, ill. kisebbségi önkormányzatokhoz tartozó jogi személyek többségi befolyásában határozza meg.
A jogszabály törvényi szintre emeli a juttatások nyilvánosságra hozatalát a társaságok vezető tisztségviselői, felügyelőbizottsági tagjai, vezető állású munkavállalói és a társaság képviseletében eljáró munkavállalók tekintetében. Ami a Kormányrendelethez képest ez esetben többlet az az, hogy a középvezetőket elhatárolja a felsővezetőktől oly módon, hogy az ő esetükben csak a tisztséget (munkakört), valamint az ehhez kapcsolódó javadalmazást kell közzétenni a nevüket illetve azonosításukat megkönnyítő adatokat nem. (2. § (2) bek.)
A törvény már nemcsak a javadalmazással kapcsolatos adatokkal, hanem a működésre vonatkozóan is tartalmaz rendelkezéseket. A társaságoknak gondoskodniuk kell az egyszerű közbeszerzési értékhatárt elérő vagy azt meghaladó (önkormányzati tulajdonú cégek esetében az értékhatár alacsonyabb is lehet) szerződéseik nyilvánosságra hozataláról. A jogalkotó célja ezzel a rendelkezéssel a cégek tevékenységével kapcsolatos tisztánlátás elősegítése és az esetleges jogviták elkerülése.
Nóvum a törvényben az igazgatóság létrehozásának és a felügyelőbizottság, valamint az igazgatóság létszámának korlátozása. Így Zrt. esetében a társaság „jelentősége, mérete működésének jellege” határozza meg az igazgatóság létrehozásának feltételét.
Fontos új elem a jogszabályban a bérplafon meghatározása. Ez a gazdasági társaságok vezetői esetében az MNB elnökének járó havi munkabér egynegyede. A prémiumokról a gazdasági társaság legfőbb szerve határozhat, kizárólag objektíven leírható teljesítmény esetében. A takarékosságot szem előtt tartva a törvény a felügyelőbizottsági és igazgatósági tagok tiszteletdíját is maximálja, és kimondja, hogy juttatást egy természetes személy csak egy tisztségért kaphat. Lehet ugyan felügyelőbizottsági, vagy igazgatósági tag több cégnél is, azonban ezt már „társadalmi munkában” teszi. Felügyelőbizottsági,- igazgatósági tagnak – törvény értelmében – végkielégítés nem jár.
Korlátozza továbbá a törvény azt a pénzösszeget is, amit korábban a versenytársaknál történő elhelyezkedés tilalmáért úgynevezett „titoktartási” pénzként juttattak. Ilyenről ezen túl csak a piaci versenytársakkal rendelkező cégek esetében lehet szó, és erről kizárólag az igazgatóság vagy a cég legfelsőbb szerve határozhat.
A jogszabályt számos kritika érte az általános vita során a Parlamentben. Az ellenzék többek között hiányolta a takarékosság mibenlétének meghatározását, a mögöttes hatástanulmányt. Kritizálta az érintett munkavállalók meghatározásának módját, a jelenleg meglévő szerződések szabályozásának hiányát. A tervezetet – melyet 2009. november 26-án hirdettek ki a Magyar Közlönyben – végül 181 igen, 151 tartózkodó, és 19 nem szavazattal fogadta el az Országgyűlés.
