A tavalyi év végén módosításra került a köz- és felsőoktatási törvény annak érdekében, hogy minél több felsőfokú intézménynek meg legyen a lehetősége az emelt szintű érettségi választására. A módosító törvény azonban jelentősen eltért az eredeti jogalkotói szándéktól, sőt alkotmányossági problémákat is hordozhat.
Ahogyan arról már beszámoltunk 2009 decemberében elfogadta az Országgyűlés a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló, egyelőre még a köztársasági elnök aláírására váró törvényjavaslatot. A sajtóban megjelent hibás értelmezésekkel – amelyek, mint látni fogjuk a bonyolult megfogalmazásra is visszavezethetőek – ellentétben nem lesz kötelező az emelet szintű érettségi – holott az eredeti, az MSZP által benyújtott törvényjavaslatnak, valamint fideszes párjának épp az lett volna a fő célja, hogy a Kormány határozza meg, hogy az egyes alapszakok esetében mely vizsgatárgyakból kell az emelt matúrát letenni.
Az eredeti célkitűzések
2009. október 21-én szocialista képviselők a közoktatási törvény módosítására irányuló javaslatot terjesztettek be. Kicsit több, mint egy hónapra rá megérkezett a fideszes képviselők „válasz-törvényjavaslata”. (Csak zárójelben jegyezném meg: jogalkotási és alkotmányossági szempontból egyaránt érdekes, hogy mind a két törvényjavaslat címében csupán a közoktatási törvényre utal, holott – többek között – a felsőoktatási törvény módosítását is tervezik.) Mind a két módosító javaslatban szerepelt az a kulcsmomentum, amelynek értelmében: „A Kormány rendeletben határozza meg, hogy a felsőoktatási intézménybe történő felvételhez az egyes alapszakok esetében az érettségi vizsga mely vizsgatárgyából vagy vizsgatantárgyaiból kell emelt szintű követelményekre épülő vizsgát teljesíteni.” (Az ellenzéki javaslat az emelt szintű követelményekre épülő vizsga helyett az emelt szintű vizsga kifejezést használta.) A törvényjavaslatok ezen túl tartalmazták azt is, hogy „A felvételi eljárást megelőzően legalább két évvel a Kormány határozza meg, hogy a felsőoktatási intézménybe történő felvételhez az egyes alapszakok esetében az érettségi vizsga mely (egy vagy kettő) vizsgatantárgyából kell emelt szintű követelményekre épülő vizsgát teljesíteni.” A fideszes javaslat itt abban tért el, hogy „az érettségi vizsga mely vizsgatárgyából vagy vizsgatárgyaiból kell emelt szintű vizsgát teljesíteni” fordulatot használta. Láthatjuk tehát, hogy mind a két fajta javaslat a Kormány kezébe kívánta vonni az emelt szintű érettségi meghatározása felett való diszponálást. Még az előterjesztők indokolása is hasonló volt, hiszen mind a két törvényjavaslat arra hivatkozott: a kétszintű érettségi eredeti koncepciója azt szolgálta volna, hogy középszintű érettségi követelményei tantárgyanként igazodjanak az általános műveltséghez szükséges szinthez, s az adott felsőoktatási képzésbe történő bekapcsolódáshoz viszont meghatározott tantárgyból vagy tantárgyakból emelt szintű érettségi vizsga szükségeltessen. A 2002-től regnáló oktatási kormányzat viszont ettől az eredeti célkitűzéstől tért el, a közoktatási törvénybe a következőket rögzítve: „A felsőoktatási intézmény határozza meg, hogy a felvételhez az érettségi vizsga egyes vizsgatantárgyaiból milyen szintű követelményekre épülő vizsgát és vizsgaeredményeket kell teljesíteni.” Ennek alapján csak „fehér holló” lett a minőségi ugrásra szolgáló emelt szintű vizsga, s a felsőoktatási intézmények nem nagyon merték alkalmazni – tekintve, hogy nem volt kötelező. Az MSZP-javaslat utal is rá: „Ez az utóbbi követelmény bevezetése elmaradt, s mára világossá vált, hogy ez egyaránt rontotta a középiskolák magas színvonalú képzésének esélyeit és a felsőoktatás képzési színvonalát. Ma a felsőoktatási intézmények alaptárgyakból kényszerülnek felzárkóztató foglalkozások beiktatására, mert a középszintű érettségivel érkező fiatalok tudásszintje nem teszi lehetővé a tervezett képzés megkezdését.”
Eredmény: a helyezet tisztázása?
A két legnagyobb parlamenti erő eredeti célkitűzései zátonyra futottak. A fideszes javaslat bukása garantálható, főként azután, hogy az elfogadott MSZP-javaslatból éppen a (fent említett) közös részek kerültek ki. 2009. december 14-én az Országgyűlés ugyanis olyan módosításokkal fogadta el (és küldte meg a köztársasági elnöknek) a szóban forgó törvénymódosítást, amelynek értelmében a felsőoktatási törvény a következőképp rendelkezik: „Alapképzésre és az egységes, osztatlan képzésre történő jelentkezéshez a felsőoktatási intézmény – a Kormány által a felvételi eljárást megelőzően legalább két évvel korábban – képzési területenként – meghatározott érettségi vizsgatárgyak közül választva, felvételi eljárás évét megelőző második év március 31-éig meghatározza, hogy mely vizsgatárgyból, vizsgatantárgyakból szükséges az emelt szintű érettségi vizsga letétele.” A korábbi (a felsőoktatási törvényben elhelyezett) szabályozás értelmében az alapképzésre történő jelentkezéshez az adott képzési területen képzést folytató felsőoktatási intézmények – a felvételi eljárást megelőzően legalább két évvel a Kormány által meghatározott érettségi vizsgatárgyak közül választva – közösen döntöttek arról, hogy mely vizsgatantárgyakból szükséges az emelt szintű érettségi vizsga letétele.
Azt mondhatjuk, hogy a módosuló szabályozás „levegőben lógó” eredményekhez vezetett. Egyrészt tehát nem teljesült az a jogalkotói cél, amely szerint a Kormány határozta volna meg az emelet szintű érettségi alkalmazási körét (megjegyzendő, hogy utóbbi esetében alkotmányossági aggályok vetődhettek volna fel, lévén a törvény csökkentette volna a felsőoktatási intézmények autonómiáját). Ehhez képest a felsőoktatási intézmény maga dönt az emelet szintű érettségi szükségességéről.
Másrészt felvethető egy igen érdekes kérdés. A módosítás mind a felsőoktatási, mind pedig a közoktatási törvényt érinti. A módosítás előtt közoktatási törvény akként rendelkezett, hogy „[a] felsőoktatási intézmény határozza meg, hogy a felvételhez az érettségi vizsga egyes vizsgatantárgyaiból milyen szintű követelményekre épülő vizsgát és vizsgaeredményeket kell teljesíteni.” A felsőoktatási törvény pedig a már fent bemutatott közös döntési szabályt alkalmazta („Alapképzésre történő jelentkezéshez az adott képzési területen képzést folytató felsőoktatási intézmények… közösen döntenek arról, hogy mely vizsgatantárgyakból szükséges az emelt szintű érettségi vizsga letétele.”). A szóban forgó módosítás tehát nem tett mást (a közoktatási törvényből kivéve a szintválasztásra vonatkozó fordulatot, s a felsőoktatási törvényben pedig módosítva a közös döntési szabályt), mint a korábbi status quo-t helyre tette: megerősítve az adott felsőoktatási intézmény döntési jogkörét.
Alkotmányossági kérdéskör
Természetesen az eredeti jogalkotói szándéktól való eltérés kapcsán nem vethető fel alkotmányossági probléma. Azzal szemben viszont igen, hogy a jogalkotó a címmel ellentétben nem csupán a közoktatási törvényt, hanem a felsőoktatási törvényt is módosította. Sőt – ezt egyébként a Fidesz is az előterjesztők szemére rótta – az eredeti törvényjavaslat az önkormányzati törvény tekintetében is tartalmazott módosítási szándékot (ez – mivel 2/3-os szabályról van szó – megbukott a törvényhozáson). A kívánt módosítás a következő szabályt vitte volna az önkormányzati törvénybe: „Közoktatási intézmények vezetőinek kinevezéséhez a közoktatásról szóló törvény előírhatja a vezetői program véleményezésére jogosult intézményi közösségek meghatározott mértékű támogatását.” Utóbbi tehát kikerült a törvényből, azonban az elfogadott közoktatási módosítás – figyelmen kívül hagyva azt, hogy az engedélyt épp az önkormányzati törvény módosítása teremtette volna meg – tartalmazza a meghatározott mértékű támogatásra (40%-os szabály) vonatkozó rendelkezéseket („Intézmény vezetésére megbízás annak adható, akinek az intézményvezetői pályázathoz készített vezetési programját a nevelőtestület tagjainak legalább negyven százalék a támogatta.”).
Az államfő az Alkotmánybírósághoz fordult
Sólyom László köztársasági elnök megküldte az Alkotmánybíróságnak (Ab) véleményezésre a közoktatási törvény módosításáról szóló törvényt – tájékoztatott a Köztársasági Elnöki Hivatal (KEH) hétfőn.
A KEH közleményében utalt arra, hogy az Országgyűlés módosította a közoktatási törvényt, és az új rendelkezések egyike korlátozná a közoktatási intézményt fenntartók intézményvezető-kinevezési jogát, korlátozott vétójogot adva a nevelőtestületnek. Az új rendelkezések vonatkoznának az önkormányzati fenntartású közoktatási intézményekre is, amelyek esetében a képviselő-testület a hatályos önkormányzati törvény alapján önállóan dönt az intézmény vezetőinek kiválasztása során.
A közoktatási törvény módosítása ezt az önálló döntési jogot a nevelőtestületnek adott jogosítvánnyal nyilvánvalóan korlátozná – mutatott rá a hivatal, hozzátéve: az államfő álláspontja szerint az Ab gyakorlatából egyértelműen az következik, hogy ha egy alapvető önkormányzati hatáskört az önkormányzati törvény szabályoz, akkor annak korlátozása csak kétharmados többséggel elfogadott törvényben történhet. Ez a feltétel a közoktatási törvény módosítása esetén nem teljesült, ezért Sólyom László szerint a törvény alkotmányellenes.
A közleményben utalnak arra, hogy a törvénymódosítást kezdeményező országgyűlési képviselők is úgy ítélték meg, hogy ez a korlátozás akkor lenne alkotmányos, ha azt tartalmazná a kétharmados önkormányzati törvény is. Az erre vonatkozó javaslatot azonban az Országgyűlés nem fogadta el.
