Egy egy tragédia kapcsán újra és újra fellángol a vita a fegyvertartást ellenzők és azt támogatók között. A szabadabb fegyverviselés mellett érvelők az önvédelemre, míg az ellenzők az erőszakos bűncselekmények terjedésére hivatkoznak.
Néhány kiragadott példa egyes európai államok fegyvertartási szabályiból:
Az Európai Unió tagállamai közül kétségtelenül az Egyesült Királyságban a legszigorúbbak a fegyvertartás szabályai. Itt az 1997. évi Lőfegyverekről szóló törvény (Firearms (Amendment) (No. 2) Act 1997), még a rendőrök fegyverhasználatát is szűk keretek közé szorítja. „Civilként” maroklőfegyvert tartani gyakorlatilag lehetetlen. Igaz ez még a pénzszállító kocsik biztonsági őreire is. A szabályozás szigora nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. 2004-ben közzétett adatok szerint 1998 és 2003 között 88 százalékkal nőtt az erőszakos bűncselekmények száma.
A cseh fegyverviselés szabályai az európai átlagnál liberálisabbnak mondhatók. A legutóbbi jogszabály 2001-es. (119/2001 törvény). A Cseh Köztársaságban bárki viselhet fegyvert, aki elmúlt 18 éves és büntetlen előéletű. Ehhez indoklásul elég az önvédelemre hivatkozni.
Hasonlóan liberális a szlovák törvény is. Itt 21 év feletti büntetlen előéletű polgárok folyamodhatnak fegyvertartási engedélyért a 2006. évi szabályozás értelmében.
A holland szabályozás a tipikus nyugat európai felfogást tükrözi. A fegyverek birtoklását nem alkotmányos szinten, hanem a lőfegyverekről és lőszerekről szóló törvényben szabályozzák. A fegyvereket négy kategóriára osztják és minden kategória maximumbüntetést határoz meg a tiltott birtoklásért és fegyverviselésért. Csak a vadásztársaságok vagy lövészegyletek tagjai kaphatnak fegyverviselési engedélyt és ők is csak III. kategóriás (sport) fegyverekre. A hivatásos katonák és a rendőrök fegyverviselését külön jogszabályban szabályozzák. A fegyver eladása és használata csak 18 év felett megengedett.
A finn belügyminisztérium adatai szerint Finnországban 100 lakosra 32 fegyver jut. 2006 végén 1,6 millió bejegyzett fegyver volt az országban. Az 1998. évi jogszabály igen megengedően kezelte a fegyvertartás. Például a személyenként tartott lőfegyverek száma az engedéllyel rendelkezők esetében nincs korlátozva, szülői engedéllyel pedig akár 15 évesen is tarthat fegyvert. A 2007. évi iskolai mészárlást követően a jogszabály szigorítását tervezik. Az új szabályozás a fegyvertartási engedély korhatárát felemelné 20 évre, két év sportlövészeti gyakorlathoz és büntetlen előélethez kötné az engedély megadását.
Egyedülálló példa Európában Svájc, ahol a 20 és 42 év közötti férfilakosság alkotmányos kötelességként tart otthon fegyvert. Svájc 2008. évi Schengeni Egyezményhez csatlakozását követően a svájci kormány fegyvertartással kapcsolatos tervezete szerint néhány rendelkezés jelentősen módosulni fog. A jogellenes fegyverbirtoklás büntethető lesz, a fegyverkereskedelemhez magánszemélyek között érvényes fegyverbeszerzési engedély kell (ez a szabály drasztikus változásokat hoz majd a magán fegyverkereskedelemben) minden fegyvert önálló sorozatszámmal kell ellátni, egy fegyverbeszerzési engedéllyel egy fegyvert lehet majd vásárolni, ami a viszonylag olcsó használt fegyverek piacán fogja éreztetni majd hatását.
Az Európai Unió szabályozása
Az Európai Unióban már régóta törekszenek a fegyverviselés egységes szabályozására Az 91/477/EGK irányelv szól a fegyverek megszerzésének és tartásának ellenőrzéséről. Az irányelv szabályozza a lőfegyverekre vonatkozó jogszabályok összehangolását, a fegyverek Közösségen belüli mozgására vonatkozó követelményeket. Bevezeti az úgynevezett „fegyverútlevelet” (az európai lőfegyvertartási igazolványt), mely a jogosult személyazonossága mellett a fegyver azonosítására vonatkozó adatokat, az engedélyező tagállami nyilatkozatot, a más tagállami bejegyzéseket, előzetes engedélyeket stb. A fegyvereket a direktíva tiltott lőfegyverek (A) engedélyhez kötött lőfegyverek (B) bejelentéshez kötött lőfegyverek (C) és egyéb lőfegyverek (D) kategóriákba sorolja. Az irányelvet módosította 2008/51/EK irányelv, mely több szempontból szigorította a korábbi szabályozást. Például az addigi 10-ről 20 évre emeli a fegyverekre vonatkozó információk nyilvántartásának megőrzési idejét. Számítógépes adatbázis létrehozását teszi kötelezővé melybe a lőfegyverekre vonatkozó szükséges információk megtalálhatók. Szorgalmazza továbbá a nemzetek közötti információcserét a tiltott kereskedelem és gyártás elleni hatékony küzdelem érdekében.
Szabályozás Magyarországon
A magyar szabályozás a legszigorúbbak közé tartozik Európában. Hazánkban a 2004. évi XXIV. törvény mellett a 253/2004. (VIII. 31.) Korm. rendelet, a 49/2004. (VIII. 31.) BM rendelet és az 50/2004. (VIII. 31.) BM rendelet szabályozza a magánszemélyek fegyvertartását.
A magyar szabályozás az uniós szabályozás „A”, “B”, “C”, “D”” kategóriáit alkalmazza. A jogszabály alapján: „hatósági engedély szükséges az “A”, “B”, “C” vagy “D” kategóriába tartozó tűzfegyver, a lőfegyverdarab, a fegyvertörvény alapján lőfegyvernek minősülő légfegyver, a lőszer és a hangtompító megszerzéséhez, tartásához (a tűzfegyverek és lőszerek kategóriáit a fegyvertörvény melléklete határozza meg), a flóbert lőfegyverek megszerzéséhez és tartásához; a gáz- és riasztófegyver önvédelmi célú viseléséhez, a lőszerelem, a színházi fegyver megszerzéséhez, tartásához.”
A fegyvertartás célja lehet: „önvédelem, munkavégzés, céllövészet, oktatás, sportlövészet, személy- és vagyonvédelem, vadászat.”
A fegyvertartási engedély megszerzéséhez szükséges az előírt egészségügyi állapot igazolása, a lőfegyver használatára való alkalmasság elméleti és gyakorlati vizsgán történő bizonyítása, melynek alapján a vizsgabizottság a jelölt biztonságos fegyverkezeléséről meggyőződött, valamint rendelkezik a lőfegyver tárolásához a Kormányrendeletben meghatározott szükséges feltételekkel.
Az igazságügyi tárca új miniszterjelöltjének – Forgács Imre – álláspontja szerint a szabályozás kellően szigorú, így vélhetően a fegyvertartással kapcsolatos hazai szabályozás minisztersége ideje alatt nem fog változni.
Kapcsolódó cikk:
Lövöldözés a Pécsi Tudományegyetemen – A fegyvertartás magyarországi szabályairól →
