Az elmúlt időszakban újra fellángolt a vita a kettős állampolgárság ügyében, a 2004-es népszavazási kudarc után a Fidesz-KDNP közös törvényjavaslattal próbálja megoldani a kérdést.
A 2004-es december 5-én eredménytelen országos népszavazást tartottunk közkeletűen a „kettős állampolgárságról”. A feltett kérdés valódi tartalma azonban a magukat magyar nemzetiségűeknek vallók (azaz a határon túli magyarok) kedvezményes honosításának kérdése volt. Az állampolgárságról szóló 1993. évi LV. törvény 4. §-a foglalkozik az állampolgárság megszerzésével, ezen belül pedig a honosítás kéréskörével. A kedvezményes honosításról 4. § (2)-(7) bekezdések rendelkeznek: a törvény a határon túli magyarok kedvezményes honosítását ahhoz köti, hogy az illető Magyarországon lakjon és felmenője magyar állampolgár legyen. A népszavazás éppen ezen feltételek enyhítésére tett (eredménytelen) kísérletet, mégpedig úgy, hogy a nem hazánkban lakó, magát magyarnak valló más állampolgár honosításához elegendő lett volna a „magyar igazolvány” léte, vagy pedig erre a célra megalkotott törvényben leírt egyéb (szintén) kedvezményes mód.
Figyelemre méltó tény, hogy állampolgársági törvényünk tulajdonképpen lehetőséget biztosít már a hatályos formájában is arra, hogy a határon túli magyarok esetében kedvezményesen kelljen figyelembe venni a magyarországi lakóhelyre időtartamára vonatkozó szabályokat. A törvény ugyanis kimondja [4. § (7) bekezdés], hogy a köztársasági elnök a folyamatos magyarországi lakóhely tekintetében meghatározott időtartam, valamint a Magyarországon biztosított megélhetés és lakóhely, továbbá az alkotmányos alapismereti vizsga tekintetében – az állampolgársági ügyekért felelős miniszter javaslatára – felmentést adhat, ha a kérelmező honosításához a Magyar Köztársaságnak fontos érdeke fűződik. Ezzel kapcsolatban két szempont vethető fel. Egyrészt, hogy hogyan értelmezzük a „folyamatos” fordulatot, hiszen a törvényszöveg jelentheti azt is, hogy a magyarországi lakóhely folyamatossága alól adhat felmentést az államelnök (értsd megszakított tartózkodásokkal lehetővé válna az állampolgárság megszerzése), továbbá jelentheti azt is, hogy a kedvezmény általában az ittlakás tényét érinti (hasonló értelmezési kérdés az időtartam-kedvezmény tekintetében nem merülhet fel, hiszen a minore ad maius elképzelhető az, hogy az egész időtartamot „elengedi” az elnök). A másik probléma pedig az, hogy a (7) bekezdés tipikusan egyedi esetekre vonatkozik (tehát nem a határon túliakat egészére).
A kedvezményes honosítás népszavazási fiaskója után nagy belpolitikai vita robban ki, s a hatás érezhető volt a határon túliak körében. A népszavazás ugyanakkor nem az egyetlen „próbálkozás” volt a kérdés rendezését illetően. Csapody Miklós akkori MDF-s országgyűlési képviselő 2003-ban egy olyan javaslattal állt elő, amelynek értelmében az a magát magyar nemzetiségűnek valló nem magyar állampolgár, akinek legalább egy felmenője magyar állampolgár volt kérelmére kedvezményesen honosítható lett volna [ha fennáll az állampolgársági törvény 3. § (1) bekezdésében foglalt három együttes feltétel: vagyis ha az illető a magyar jog szerint büntetlen előéletű és a kérelem elbírálásakor ellene magyar bíróság előtt büntetőeljárás nincs folyamatban; honosítása a Magyar Köztársaság érdekeit nem sérti és igazolja, hogy alkotmányos alapismeretekből magyar nyelven eredményes vizsgát tett, vagy ez alól a törvény alapján mentesül]. Az indítvány felett azonban eljárt az idő, s a kedvezményes honosítással kapcsolatban ekkor felmerült kérdéseket (tulajdonképpen azt, hogy milyen jogok és kötelezettségek járjanak a kedvezményes státusszal) a 2004-es vita sem oldotta fel, sőt súlyosbította is. Ez utóbbi arra vezethető vissza, hogy nem volt világos döntés abban, hogy mit jelent a kettős állampolgárság tartalma, illetve nem tisztázta a politika, hogy mely jogosultságok (s megjegyzem kötelezettségek) vonatkozzanak csak a Magyarországon lakó állampolgárokra, s melyeket terjesszük ki a kedvezményesen honosított külhoni magyarokra (ez természetesen nem csupán az állampolgársági törvény, hanem sok más – az állampolgársághoz kapcsolódó törvény, a választójog gyakorlása esetén például maga az Alkotmány – módosítását igényelné). Figyelmet érdemel többek között, hogy a környezető országok többségében a kettős állampolgároknak lehetőségük van részt venni (szabályozott módon) az adott ország parlamenti választásain (az anyaországok által nyújtott kedvezmények rendszerére lásd a Velencei Bizottság A nemzeti kisebbségek számára az anyaállamok által biztosított kedvezményes bánásmódról szóló Jelentését).
2009 őszén a vita ismét élénkülni látszik. A kérdést törvényhozási szinten a Fidesz-KDNP közös törvényjavaslata vetette fel. A 2009. október 12-én benyújtott törvényjavaslat a fent bemutatott Csapody-féle megoldásból merítkezik: a javaslattevők szerint kedvezményesen honosítható az a nem magyar állampolgár, aki vagy akinek felmenője magyar állampolgár volt, és magyar nyelvtudását igazolja, továbbá itt is fontos előfeltétel az, hogy az illető a magyar jog szerint büntetlen előéletű és a kérelem elbírálásakor ellene magyar bíróság előtt büntetőeljárás nincs folyamatban, továbbá a honosítása a Magyar Köztársaság érdekeit nem sérti. Az új javaslat annyi engedményt tenne, hogy a magyar állampolgárságú felmenőtől és a magyar nyelvtudás igazolásától kiskorú tekintetében el lehet térni, ha a kiskorú honosítását a szülővel együtt kéri, vagy szülője a magyar állampolgárságot megszerezte. Az új kedvezményt igénybe vevő személy a magyar külképviselet vezetője előtt is letehetné az állampolgári esküt és fogadalmat.
Az új törvényjavaslat abban különbözik a korábbi próbálkozástól, hogy a alkotmányos alapismeretek vizsgát nem látja szükségesnek, a magyar nyelvtudás igazolását viszont igen. A hasonlóság azonban kísérteties abból a szempontból, hogy sem a korábbi vitákba, sem pedig jelen törvényjavaslatban és a nyomán kibontakozott közéleti polémiában nem válik hangsúlyossá a kedvezményesen megszerzett állampolgárság (jogosultságokat és kötelezettségeket megjelenítő) tartalma. A Fidesz-KDNP törvényjavaslat indokolása csupán homályosan utal az elérendő célra („A módosítás által a schengeni rendszer teljes körű alkalmazása mellett is lehetséges a szabad, korlátozásmentes kapcsolattartás Magyarországgal azoknak a magyaroknak a számára is, akiknek jelenlegi állampolgárság szerinti államaik eddig az időpontig nem csatlakoztak az Európai Unióhoz.”), sőt – a korábban említett – esetleges továbbá törvény- és alkotmánymódosítási lehetőségekről egy szót sem szól.
