Szeptember 1-én hatályba lépett a szlovák államnyelvtörvény legújabb módosítása, amelynek nyíltan kisebbség – leginkább magyar – ellenes rendelkezéseitől már hosszú hetek, hónapok óta hangos a sajtó. De melyek is pontosan ezek a rendelkezések, amelyek ennyire felborzolták az eddig sem feszültég mentes kapcsolatunkat Szlovákiával?
A június 30-án elfogadott módosítás preambuluma így szól: „ A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa abból a tényből kiindulva, hogy a szlovák nyelv a szlovák nemzet egyediségét kifejező legfontosabb ismertetőjegy, kulturális örökségének legbecsesebb értéke és a Szlovák Köztársaság szuverenitásának kifejezője, valamint állampolgárainak olyan általános érintkezési eszköze, amely szavatolja szabadságukat, egyenlő jogaikat és egyenlő méltóságukat a Szlovák Köztársaság területén, a következő törvényt alkotta.”
A törvény mindenek fölé emeli a szlovák nyelv használatát. A mindennapi élet szinte minden területén szabályozza a nyelvhasználatot, ezzel korlátozva a magyar és más kisebbségek anyanyelv használati jogait. A törvény életbelépésével a hivatalos közegekben kizárólag szlovák államnyelven szabad kommunikálni. Az állami-, a területi önkormányzati- és a közigazgatási szervek hivatalos érintkezésekben kizárólag a szlovák nyelvet használhatják. A szabályozás alól csupán két esetben van kivétel: egyrészt akkor, ha a nemzeti(ségi) kisebbségek aránya az adott településen meghaladja a 20 %-ot, másrészt pedig amennyiben a külföldi nyelv használatát a nemzetközi kapcsolat indokolja. A hivatalos szervek alkalmazottai kötelesek ismerni és hivatalos helyzetekben használni a szlovák nyelvet. Ezen szabályok értelmében előfordulhat – olyan településeken, ahol a magyar kisebbség aránya nem haladja meg az előírt 20 %-ot -, hogy egy magyar nemzetiségű hivatalnok és egy magyar nemzetiségű ügyfél kötelesek szlovákul kommunikálni, pedig mindkettejük számára az anyanyelvük használata lenne a természetesebb és egyszerűbb.
Államnyelven hirdetik ki a törvényeket, a rendeleteket, és az egyéb jogszabályokat is, továbbá államnyelven folyik minden hivatalos szervnél az ügyvitel, így többek között például az anyakönyv-vezetés is.
A törvény kimondja, hogy kötelező a szlovák nyelv oktatása alapfokú és középfokú oktatásban egyaránt. Az iskolákban és oktatási intézményekben vezetett teljes dokumentációt szlovák nyelven vezetik. Azokban az intézményekben, ahol a nevelés és oktatás nemzeti(ségi) kisebbségek nyelvén történik, a dokumentációt kétnyelvűen kell vezetni, államnyelven és az adott kisebbség nyelvén. A tankönyveket és az oktatási segédanyagokat is szlovák nyelven adják ki, ez alól csak a kisebbségi és az idegen nyelvi tankönyvek képeznek kivételt.
A rádiós- és televíziós műsorszolgáltatás is államnyelven történik. A külföldi filmeket persze feliratozzák, de csak addig, amíg el nem készül a szinkronizált változatuk.
A múzeumok, galériák, könyvtárak prospektusai, katalógusai, a mozik, színházak és az egyéb kulturális rendezvények programjai szlovákul jelennek meg. Igaz ezek megjelenhetnek kisebbségi nyelven is, de csak az államnyelv pontos szószerinti fordításában, és egyenlő vagy kisebb betűmérettel, mint az eredeti szlovák szöveg. Ezt kell alkalmazni akkor is, ha valaki a szerettei síremlékére szeretne magyarul feliratot készíttetni: először államnyelven, utána pedig magyarul szólhat a felirat.
A törvény rendelkezéseinek betartására a Kulturális Minisztériumban „felügyeletet” hoztak létre. A felügyelet tagjai igazolványuk és írásos meghatalmazásuk felmutatásával jogosultak megkövetelni az együttműködést az állampolgároktól és a különböző szervektől, így adat- és információszolgáltatást, szóbeli vagy írásbeli felvilágosítást, és okiratok bemutatását kérhetik. Az elvégzett felügyeletről kötelesek jegyzőkönyvet felvenni minden esetben. A Kulturális Minisztérium az államnyelv használatának betartásáról kétévente jelentést készít és azt a Kormány elé terjeszti.
Az államnyelvtörvény rendelkezéseinek megszegése esetén a felügyelet először csak írásbeli figyelmeztetésben szólít fel a jogellenes állapot megszűntetésére, majd ha ez a megszabott határidőig nem történik meg, bírságot szabnak ki. A bírság mértéke 100-tól akár 5000 euróig terjedhet, sőt akár az eredeti bírság kétszeresére is rúghat, ha a bírság kiszabásáról szóló határozatban megszabott – jogellenes állapot megszűntetésére kitűzött – határidő, eredménytelenül telik el.
Fentiek tükrében talán érthető, hogy miért váltott ki nemtetszést a törvény a polgárok és a politikusok körében egyaránt. „A törvényből árad a nemzeti kisebbrendűség érzése és a rosszindulat, s tartalmazza a nyelvi imperializmus elemeit is„ – nyilatkozta Csáky Pál a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának elnöke a törvény elfogadása után. A Magyar Külügyminisztérium is sajnálatát és aggodalmát fejezte ki a törvénymódosítás elfogadása miatt. A nyelvtörvény körüli feszültség híre az Európai Parlamentbe is eljutott már. Jelentés készül az EP-ben a törvényről és annak várható következményeiről.
