Október 1-én lép hatályba a 2009. LX. törvény az elektronikus közszolgáltatásról. A jogszabályt 2009. június 15-i ülésnapján 208 igen szavazattal, ellenszavazat és tartózkodás nélkül fogadta el az Országgyűlés. Igaz, a javaslat beérkezésétől annak megszavazásáig több mint fél év telt el.
A jogszabály előzményei, háttere
Szolgáltató állam, elektronikus ügyintézés, ügyfélközpontú közigazgatás, gyorsabb, hatékonyabb eljárás – ezek azok a fogalmak, melyek az elektronikus közszolgáltatásról szóló törvény általános céljaként megemlíthetők. Természetesen nem új gondolatokról van szó, hiszen már 2001-ben az eEurope 2002 akcióprogram keretében célként fogalmazódott meg, hogy 2004 végéig a tagállamokban a 20 leginkább keresett szolgáltatást online módon elérhetővé teszik és kétirányú interaktív szintig fejlesztik. 2002 májusában az Európai Bizottság kidolgozta az eEurope 2005 programot, mely a technológiai vívmányok további kihasználásával kívánja elérni a versenyképesség növelését, a társadalmi részvétel fokozását és a társadalmi összetartás erősítését.
Hazánkban ezeket a célkitűzéseket a Magyar Információs Társadalom Stratégia fogalmazta meg, melynek az 1126/2003. (XII.12.) Korm. határozat és az 1053/2004 Korm. határozat biztosított hátteret. A 2005. évi eKormányzat Stratégia Programterv rendelkezett az eKormányzat fizikai struktúrájának megvalósításáról, a biztonságos technikai hátteréről. A 2004. évi CXL törvény a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól (a „Ket.”) újabb lendületet adott a közigazgatás megreformálásának és az elektronikus ügyintézésnek. Részben e törvény hatalmazta fel a Kormányt azon további rendeletek megalkotására, melyek szintén az elektronikus közigazgatás megvalósulása felé mutatnak. Ezek közül megemlíthetjük a 193/2005. (IX. 22.) Korm. rendeletet az elektronikus ügyintézés részletes szabályairól; a 194/2005. (IX. 22.) Korm. rendeletet a közigazgatási hatósági eljárásokban felhasznált elektronikus aláírásokra és az azokhoz tartozó tanúsítványokra, valamint a tanúsítványokat kibocsátó hitelesítésszolgáltatókra vonatkozó követelményekről; a 195/2005. (IX. 22.) Korm. rendeletet az elektronikus ügyintézést lehetővé tevő informatikai rendszerek biztonságáról, együttműködési képességéről és egységes használatáról; vagy a 335/2005 (XII.29.) Korm. rendeletet, a közfeladatot ellátó szervek iratkezelésének általános követelményeiről.
A jogszabály
Az elektronikus közszolgáltatásról szóló törvény – bevezetőjéből is kiolvasható – célja, információs közszolgáltatással ellátni a gazdasági élet, a civil társadalom szereplőit. Gyorsítani kívánja és hatékonyabbá teszi a hatósági ügyintézést, szélesíti a nyilvánosság és a társadalmi kontroll szerepét. A törvény első paragrafusa felvázolja a szabályozás irányát, célját. Ez az elektronikus közszolgáltatás nyújtásának technikai és fizikai feltételeinek meghatározásából, valamint a szolgáltatást nyújtók és az azt igénybe vevők jogainak és kötelezettségeinek leírásából áll. Hogy mi is az elektronikus közszolgáltatás azt a 3.§. (1) fogalmazza meg, „Elektronikus közszolgáltatás az e törvény által szabályozott módon, törvényben elektronikus úton nyújtott szolgáltatások biztosítására kötelezettek, illetőleg elektronikus úton szolgáltatást nyújtó egyéb szervezetek hatósági vagy egyéb tevékenységének, hatósági nyilvántartásból történő adatszolgáltatásának, a központi elektronikus szolgáltató rendszer (a továbbiakban: központi rendszer) igénybevételével, elektronikus úton történő végzése”. A törvény értelmében az elektronikus közszolgáltatás ingyenes és mindenki számára hozzáférhető kell, hogy legyen.
A jogszabály részletezi az elektronikus közszolgáltatás nyújtásának szabályait, meghatározza azon szervek körét, melyek elektronikus közszolgáltatás nyújtására kötelezettek. Ezek a közigazgatási hatóságok, a bíróságok, ügyészségek és a közüzemi szolgáltatók. A 10. §.-tól az elektronikus közszolgáltatás igénybevételének szabályait találjuk. Ezek jellemzően bárki által igénybevehető szolgáltatások, bizonyos feltételek esetén pedig a szolgáltatások igénybevétele törvényben szabályozott módon kötelező is lehet. Az igénybevevő esetében fontos kritérium annak ingyenessége, valamint az igénybe vevő azonosíthatósága. Ennek a jogszabályban különböző biztonsági szintjei, fokozatai vannak. Részletesen rendelkezik a törvény a szolgáltatást igénybevevők képviseletére vonatkozó szabályokról is.
Az elektronikus közszolgáltatás eszköz és feltételrendszerét a 18-20. § tárgyalja. Az elektronikus közszolgáltatások nyújtására központi informatikai és kommunikációs rendszerek állnak rendelkezésre, ennek elemeit a jogszabály részletesen felsorolja. Külön jogszabályban kerül megállapításra a rendszerek egységes működését biztosító és biztonságát garantáló feltételrendszer.
Mivel a jogszabály az elektronikus közszolgáltatásra vonatkozó kereteket kívánta meghatározni, a részletek kidolgozására a Kormányt hatalmazza fel. A megalkotásra kerülő részletszabályok rendelkeznek majd a központi elektronikus szolgáltató rendszer igénybevételével végzett azonosításról, az elektronikus közszolgáltatások biztonságáról, az elektronikus közszolgáltatások működtetéséről, és azok igénybevételéről. A jogszabály a „Ket.-novellával” (2008. évi CXI. törvény a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény módosításáról) egy időben, 2009. október 1-én lép hatályba.
