Kevesebb lesz a kiosztásra kerülő összeg, más nyugdíjszámítási mód kerül bevezetésre, és szigorodik a szolgálati idő beszámítása is. – A 2013-as nyugdíjreform az öngondoskodás felé mutat.
A válság idején mindenki megtapasztalhatja, hogy a megtakarítások egy váratlan krízishelyzetet segítenek könnyebben átvészelni. A magyar társadalomra nem jellemző az öngondoskodás – ennek szükségességével sincsenek teljesen tisztában az emberek. A piacgazdaságban két közhely nagyon is megállja a helyét: „jobb félni, mint megijedni” és „elsősorban magadra számíthatsz” – 2013-tól a nyugdíjasok ezt nagyon is magukénak fogják érezni.
Európa, és hazánk is lassan ’elöregszik’, éppen ezért a második világháború után bevezetett felosztó- kiróvó rendszer már nem jelent megoldást. A mai aktív réteg már nem tudja ellátni az inaktívakat, és ennek nemcsak a termékenységi ráta csökkenése az oka, hanem az is, hogy Magyarországon virágzik a fekete és szürke gazdaság, mindemellett pedig alacsony foglalkoztatottság jellemző. Ha keveset teszünk a kalapba, akkor kevesebbet tudunk belőle kivenni – és ha már kiveszünk belőle, adjuk azoknak, akik hozzájárultak a megtöltéséhez.
A reform lényege leegyszerűsítve, hogy kevesebb összeg kerül kiosztásra nyugdíjként. A vezérelv az, ami egészen 1951-ig – az akkori nyugdíjrendszer megreformálásáig – az egyénnek elsősorban magának kell gondoskodnia időskori ellátásáról. A változtatásra pedig szükség van, hiszen a rendszer egy érzékeny egyensúlyra van beállítva, és ez az egyensúly már most fel van borulva. A járadékok csökkentése után is még bőkezű lesz az új rendszer az OECD ajánlásához képest – bár az állásfoglalás alapja az az elképzelés, hogy egy munkavállaló aktív korában felhalmoz egy bizonyos összeget, melyet később használ fel, és a nyugdíj csak ezt egészíti ki – funkcióját tekintve tehát csak az időskori elszegényedés ellen véd meg. A változással más nyugdíjszámítási mód kerül bevezetésre, és szigorodik a szolgálati idő beszámítása is. Jelenleg a nyugdíj összege a korábbi nettó átlagkereset 85%-a, ez az új rendszerben lecsökken 70%-ra.
Ez első hallásra nem jelent drasztikus változást, de itt érdemes a ’feketén’ és ’szürkén’ dolgozókra gondolni. Aki teljesen kivonja magát a közteherviselésből – azaz ’nincs bejelentve’, az nem tud szolgálati időt sem felmutatni, így nem jogosult a nyugdíjra sem. A ’szürkén’ dolgozók pedig olyan alacsony öregségi nyugdíjra számíthatnak, amiből nem lehet megélni. Szintén veszélyeztetett csoport a nők csoportja – akár ha azt nézzük, hogy mind a mai napig a nők jellemzően kevesebbet keresnek az ugyanazt a munkát végző férfiaknál; akár azt, hogy a gyermekekkel még mindig inkább a nők maradnak otthon. Néhány elemző szerint 2013. után a nyugdíjasok közel 15%-a kapja meg azt az összeget, melyből a mai igények szerint meg lehet élni. A helyzetet súlyosbíthatja az euro bevezetése. A maihoz képest alacsonyabb összegű nyugdíj értéke az átváltással tovább csökken – az átváltáskori kerekítéseknek köszönhetően viszont a termékek drágulása várható.
A kirajzolódó problémára azonban van megoldás. Aktív korunkban kell felhalmozni azt az összeget, amelyből öregségünkben megélhetünk, amire biztosan lehet alapozni. Ez azt jelenti, hogy nagyjából 20 év pénzügyét kell megtervezni előre – ami nem kis feladat, és nem is lehet rövid idő alatt megoldani, de minél hamarabb el kell kezdeni.
A megoldási alternatívákat tekintve egész széles a paletta: önkéntes nyugdíjpénztár, külön folyószámla a megtakarítások számára, hosszabb és rövidebb távú befektetések. A megfelelő megoldás kiválasztásában ma már az egyre növekvő számú pénzügyi tervezők segíthetnek. Három fontos tényező van, amire tekintettel kell lenni: az információ – ismerni kell a lehetőségeket, a cselekvés – meg kell tenni az első lépéseket a megtakarítások felhalmozásához, és végül az idő – a rendelkezésre álló időtartamot a lehető legjobban fel kell tudni használni.
A társadalom széles körének kell felismernie a tényt, hogy a megtakarítás mindig jól jön, még ha nehéz is kigazdálkodni. 2013-tól pedig várhatóan nem csupán egy eshetőség lesz az öngondoskodás, hanem szükséges eleme is a háztartásoknak. Akik korán felismerik ezt, azok vannak a legjobb helyzetben.
