Az új Polgári Törvénykönyvről ősszel szavaz az Országgyűlés. Várhatóan jövő év májusában lép hatályba. A törvényjavaslat szerint a bíróság családjogi ügyekben indokolt esetben kötelezővé teheti a közvetítői eljárást.
A törvényjavaslat 3:176 §-a szerint: „(5) A bíróság indokolt esetben kötelezheti a szülőket, hogy a szülői felügyelet megfelelő gyakorlása és az ehhez szükséges együttműködésük biztosítása érdekében – ideértve a különélő szülő és a gyermek közötti kapcsolattartást – külön törvényben szabályozott közvetítői eljárást vegyenek igénybe.”
A családjogi ügyekben eljáró bíró eddig is javasolhatta a peres feleknek a mediációs eljárás igénybevételét, ám meglehetősen kevesen éltek a lehetőséggel. Ha azonban a honatyák elfogadják a fenti bekezdést tartalmazó törvényjavaslatot, a peres felek a jövőben számos esetben kénytelenek lesznek igénybe venni a közvetítői eljárást.
Dr. Kardos Ferenc klinikai gyermek-szakpszichológus, a Kapcsolat Alapítvány kuratóriumának elnöke, és Posztós László kapcsolatügyeleti mediátor, a Magyar Kapcsolatügyeleti Mediátorok Országos Szakmai Szövetségének (MAKAMOSZ) elnöke támogatja a törvényjavaslatot. A gyermek mindenek felett álló érdekében fontosnak tartják a mediáció bíróság általi kötelezővé tételét a szülők számára válás esetén, valamint kapcsolattartási, szülői felügyeleti ügyekben. Ezt az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának a családi közvetítésről szóló R (98) 1. sz. Ajánlása is alátámasztja. Az Ajánlás a felsorolt esetekben a közvetítésre való kötelezést ajánlja a tagállamoknak, ami több demokratikus országban már gyakorlat.
De mi is a mediáció? Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium weboldalán található meghatározás szerint: A mediáció a konfliktusok rendezésének a peres eljárástól eltérő módja. Lehetővé teszi, hogy a megfelelő megoldást a felek maguk keressék meg, és egymással megtárgyalják. A felek által választott pártatlan harmadik személy, a mediátor a bizalmas megbeszélések során segítséget nyújt ahhoz, hogy a felek elmondhassák problémáikat, és helyreállítsák a párbeszédet. A folyamat során tisztázzák a megoldásra váró kérdéseket, megvizsgálják az egyéni és kölcsönös érdekeket, és ezek figyelembevételével jutnak el a megegyezéshez. A mediációval a felek semmit sem veszítenek: ha nem sikerül megállapodniuk, a bíróság dönti el a jogvitát.
A közvetítői eljárás előnyei közül csupán néhány: jóval rövidebb a bírósági eljárásnál, így pszichésen sokkal kevésbé megterhelő és kevésbé költséges. (Megegyezés esetén az illeték is lényegesen csökken, illetve 2009. januárjától le is lehet írni az illetékből a közvetítői eljárás díját 50.000 Ft-ig). A felek maguk alakítják ki megállapodásukat, nem pedig egy külső személy dönt az ügyükben. Az eljárás a múltbeli sérelmek helyett a jövőre összpontosít, és a peres eljárással ellentétben nincs vesztese. A közös megoldással mindkét fél elégedett, megszűnik a feszültség, és helyreáll közöttük a bizalom. A mediáció elősegíti a szülők közötti, a gyermek nevelésével kapcsolatos további párbeszédet, együttműködést. Ez pedig feltétlenül inkább szolgálja az érintett gyermekek érdekeit, mint az évekig elhúzódó, a kapcsolatokat végsőkig elmérgesítő, testet-lelket igénybevevő csatározás.
A mediáció kötelezővé tételét ellenzők érvelése szerint azonban a közvetítői eljárás szellemiségével ellenkezik, ha választása nem önkéntes. A törvényjavaslat támogatói szerint viszont a gyermek érdekeinek mindenek felett kell érvényesülniük, így e cél szem előtt tartása közben sérülhet az önkéntesség elve. A nevelési tanácsadók pszichológusai tapasztalták, hogy a hozzájuk került, magatartási és tanulási nehézségekkel küzdő gyerekek problémáinak oka a szülők kapcsolatának felbomlása, a kezeletlen családi konfliktus, a szülők nevelési együttműködésének hiánya. Az európai irányvonalnak megfelelően tehát fontos a kötelező gyermekvédelmi mediáció.
Ám a szabályozás elfogadása esetén is sok teendő marad még. Mivel a kötelező eljárás költségeit nem mindenki tudja önerőből viselni, szükséges lehet a mediációs ülés költségeinek állam általi átvállalása a szociálisan rászorultak esetében, erre pedig keretet kell biztosítani.
További feladat, hogy az ország minden településének állampolgárai számára elérhető legyen a közvetítői eljárás. A jogszabályoknak rendezniük kell a hatóságok (bíróság, gyámhivatal) és a kapcsolatügyeleti szolgáltatást nyújtók közötti kapcsolat szabályozását, valamint az ilyen ügyekben eljáró mediátorok szakmai képzési követelményeit is.
Kérdés, hogy a bírói kötelezés folytán igénybe vett mediáció képes lesz-e ugyanolyan hatékony lenni, mint az önkéntesen választott közvetítői eljárás. Erre majd a gyakorlat ad választ, ahogy arra is, hogy a családjogi ügyekben részt vevő ügyvédekkel milyen együttműködést sikerül kialakítaniuk a mediátoroknak. Posztós László szerint ugyanis a kapcsolatügyelet munkatársainak jelenleg néha külön csatát kell vívniuk az ügyvédek egy részével is, akik harcos feministaként az egyik, illetve a férfijogok elkötelezett védőjeként a másik szülő oldalán vesznek részt ilyen ügyekben.
A szakember szerint kívánatos lenne, hogy más országok gyakorlatának megfelelően az eljárás során kötött megállapodások be nem tartásának komolyabb szankciója legyen: a gyermekelhelyezés megváltoztatása, vagy akár börtönbüntetés.
