Rend és biztonság

Az Országgyűlés 2009 júniusában több olyan törvényt is elfogadott, mely a közbiztonság megerősítését, a büntetőeljárás racionalizálását hivatott szolgálni. A törvénycsomag a szélsőjobb által támasztott kihívásokra adott válasznak is tekinthető.

Az Országgyűlés 2009. június 29-i ülésnapján egy olyan közrendi-közbiztonsági törvénycsomagot fogadott el, amelyben több tendencia forrt egybe. Egyrészt már hosszú ideje napirenden volt a Büntető Törvénykönyv (Btk.) Általános Részének átalakítása, illetve a büntetőeljárás racionalizálása, másrészt a törvénycsomag egyes elemei a szélsőjobb által támasztott kihívásokra adott reakciónak tekinthető. A Bajnai-kormány már a kormányprogramjában (Válságkezelés és bizalomerősítés – A válságkezelő kormány egyéves cselekvési terve) fontos elemként kezelte a közrend és közbiztonság megerősítését, amely a hazai szélsőséges szerveződések által középpontba állított egyik legjelentősebb probléma. A kormányprogram szinte közvetlenül válaszolt a problémára: „A bűncselekmények számának 10 éve tartó csökkenése mellett is érteni kell, hogy a bűnözés erőszakosabbá válása, a kistelepüléseken élők magára hagyottság érzése, az ország egyes térségeiben a kisebb lopások számának emelkedése határozott választ kíván.” A kormányprogram ezen „határozott választ” a jogszabályok megváltoztatásában, a rendőrség megerősítésében, a közbiztonság érdekében szervezett szélesebb együttműködésben vélte megtalálni. A program által meghatározott célkitűzés („… az állam következetesen fellép minden jogsértő, szélsőséges jelenséggel szemben és szigorúan az alkotmányosság talaján állva nem osztja meg senkivel a rendfenntartás monopóliumát.”) visszaköszön az Országgyűlés által elfogadott törvénycsomagban. A kormányprogram legfontosabb tervezett intézkedései a következőképp csoportosíthatóak:

A közbiztonság erősítése, a büntetőeljárás racionalizálása:

• A Büntető Törvénykönyv módosítása (szigorúbb büntetés a fegyveres és erőszakos bűnelkövetőkkel, a visszaesőkkel szemben; a sértett-megtámadott fél kockázatának csökkentése, jogainak erősebb védelme);
• A szabálysértési törvény kiegészítése, hogy a rendőrség újra nyomozzon a 20.000 Ft-nál kisebb értékű lopások esetén is;
• A büntetőeljárási törvény módosítása a gyorsabb ítélethozatalért, illetve a büntetőeljárás elhúzásának kivédése érdekében;
• Új büntetés-végrehajtási törvény előkészítése (a bíróságok által kiszabott büntetések végrehajtásának hatásosabbá és a visszaesés csökkentése végett);
• 2009 végére minden településen állandó rendőri jelenlét vagy rendszeres járőrözés; a bűnügyileg jobban fertőzött városokban a rendőrök közterületi jelenlét legalább 20%-kal való növelése;
• Az önkormányzatok uniós forrásokkal való támogatása térfigyelő kamerák beszerzésében;
• Az önkormányzatok támogatása a jelzőrendszeri hálózat bővítésében.

A rendőrség státuszának megerősítése:

• A rendőrség ügyeleti rendszerének modernizálása;
• A hosszú szolgálati idővel rendelkező rendőrök számára új anyagi elismerés bevezetése;
• A rendészeti képzés megújítása.

Intézményközi együttműködés a közbiztonság érdekében:

• Az önkormányzat és a közbiztonság fenntartásában közreműködő szervezetek együttműködésének törvényi megteremtése (a közterület-felügyelet hatáskörének bővítése).

A kormányprogram és a közrendi-közbiztonsági törvénycsomag összefüggései:

Szigorodó szabályok, új elkövetői kategória

A Btk-módosítás (2009. évi LXXX. törvény) három kulcsterületre koncentrál: a Btk. Általános és Különös Részét érintő szigorító rendelkezésekre; a sértettek fokozottabb büntetőjogi védelmére; végül a szankciórendszer reformjára.

A törvény az indokolás szerint „szigorú és határozott büntetőjogi választ ad a bűnismétlés súlyos formáira”. A módosítás tovább bővíti a visszaesőkkel (Btk. 137. § 14. pont), a különös (Btk. 137. § 15. pont) és a többszörös visszaesőkkel (Btk. 137. § 16. pont) szembeni hátrányos jogkövetkezmények körét. Az új szabályozás kizárja a visszaesőket a próbára bocsátás lehetőségéből, valamint a többszörös visszaesőket a szabadságvesztés végrehajtása felfüggesztésének és részbeni felfüggesztésének a lehetőségéből.

Fontos újítás, hogy a törvénymódosítás új elkövetői kategóriát vezet be, az erőszakos többszörös visszaesőt, amely a többszörös visszaesőkön belül speciális csoportot alkot. Erőszakos többszörös visszaesőnek számít az, aki mindhárom alkalommal személy elleni erőszakos bűncselekményt követ el. Az erőszakos többszörös visszaesők kategóriájában az újabb (tehát a harmadik) személy elleni erőszakos bűncselekmény elkövetése esetén a büntetési tétel alsó határa is emelkedik a módosításban meghatározott mérték szerint, továbbá kizárt velük szemben a feltételes szabadságra bocsátás és a büntetés még különös méltánylást érdemlő esetben sem enyhíthető.

A Btk. új rendelkezései fellépnek a legsúlyosabb bűncselekményt elkövetőkkel szemben is: a jogalkotó az életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntetendő bűncselekmények elkövetése esetére a jelenlegi tizenöt évről húsz évre emelte a határozott ideig tartó szabadságvesztés lehetséges felső határát. A szigorító rendelkezések a Btk. Általános Részére vonatkozó módosításokat összhangba hozzák a Különös Résszel.

A jogalkotó által a módosítás középpontjába állított áldozatorientált kriminálpolitika értelmében a büntetőjognak fokozottan védenie kell a sértettet. Így a törvény módosítja a jogos védelem szabályait és szélesebb védekezési jogot biztosít a megtámadottnak, az indokolás szerint: „a jogtalan támadás elhárításának kockázatát a jogtalan támadónak kell viselnie, és a megtámadott elhárító cselekményét méltányosan kell megítélni”. A módosítás értelmében a megtámadott nem köteles kitérni a jogtalan támadás elől. A jogalkotó – a társadalmi szükségletekre való reagálásként – új alakzatot vezet be: a megelőző jogos védelem elnevezéssel. A megelőző jogos védelem keretében a védekező, illetőleg más személye vagy javai elleni esetleges, majdani támadás megelőzése érdekében – garanciák mellett – védőberendezés vagy védekező eszköz alkalmazható.

Végül a törvény átalakítja a hatályos szankciórendszert felszámolva a hatályos Btk-ban meglévő, a büntetési nemek együttes, illetve egymás mellett történő kiszabására vonatkozó korlátokat. Ezzel a jogalkotó megteremtette a mellékbüntetésként szabályozott szankciók önálló alkalmazásának lehetőségét, továbbá megsokszorozta a büntetések és intézkedések lehetséges kombinációit.

Racionális eljárás – Megállapodás az ügyész és a terhelt között

A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvénynek a 2009. évi LXXXIII. törvénnyel történő módosítása az eljárás racionalizálását célozta meg. A törvénymódosítás alapvetően négy tárgykört érintett: a tárgyalásról lemondás szabályainak átalakítását; a büntetőeljárás gyorsítását szolgáló egyéb módosításokat; a jogalkalmazás során felmerült hiányosságok megszüntetését (ezen belül a jogalkotó hangsúlyt helyezett az eljárások tartamának csökkentésére); végül a változtatásokkal összefüggő egyéb törvények módosítását.

A törvény indokolása értelmében. „A felmerült igények alapján meg kell teremteni a magyar büntetőeljárási jogban egy olyan jogintézmény alapjait, amely lehetővé teszi, hogy az ügyek egy meghatározott körében az ügyész és a terhelt megállapodhasson a tényállásról, a cselekmény jogi minősítéséről és a büntetésről illetőleg intézkedésről, amelyet mind a vádhatóság, mind a terhelt elfogad.” Ennek megfelelően a tárgyalásról lemondás új elemmel, az ügyész és a terhelt közötti megállapodással egészül ki (amely a jogalkotó szándéka szerint nem azonos az angolszász vádalku intézményével). A megállapodás tartalmazza a terhelt által beismert bűncselekmény leírását, a Btk. szerinti minősítést, és az ügyész és a terhelt megegyező tartalmú nyilatkozatát arra vonatkozóan, hogy a tárgyalásról lemondás alapján folytatott külön eljárás során milyen nemű, mértékű büntetést, illetőleg intézkedést vesznek tudomásul. A megállapodásban a lehetséges büntetés alsó és felső határát rögzíteni kell, amely keretek között a bíróság ítéletben állapítja meg a büntetést.

Az eljárások gyorsítása és ésszerűsítése végett a módosítás érinti tárgyalásmellőzéses eljárást, továbbá a bíróság elé állítás és az eljárás a távollévő terhelttel szemben szabályait is. A jövőben tárgyalás mellőzéses eljárásnak nem feltétele az ügyészi indítvány, annak feltételeinek fennállása esetén a közérdekű munka büntetés is kiszabható e külön eljárás keretében. A bíróság elé állítás időtartamát harminc napra emelte a jogszabály. A jelenlegi szabályok szerint, ha az elfogatóparancs kibocsátása hatvan napon belül nem vezet eredményre, a bíróság erről az ügyészt tájékoztatja. Ezt követően tehet indítványt az ügyész arra, hogy a tárgyalást a vádlott távollétében tartsák meg, illetőleg folytassák. A büntetőeljárások időszerűségének javítása céljából a törvény a fenti 60 napos határidőt 15 napra szállítja le.

Közrendvédelmi együttműködés – A rendfenntartás monopóliuma

A közbiztonság és a közrend védelmében a rendőrség mellett a fegyveres biztonsági őrségre, a természetvédelmi és mezei őrszolgálatra, a közterület-felügyeletre, valamint a polgárőrségre is rendkívül fontos szerep hárul. A jogalkotó szándéka szerint szükséges volt megvizsgálni, hogy a rendőrségen kívül a közbiztonság és a közrend fenntartásában résztvevő szervek tevékenységét szabályozó jogszabályok mennyire biztosítják a szóban forgó szervek és a rendőrség együttműködését. Az egyes szervezetek ágazati törvényei rögzítik az adott szerv és a rendőrség kapcsolatát, azonban akadtak hiányosságok az egyes szervezetek egymás közötti együttműködését illetően, éppen ezért „… a törvényi szintű szabályozás egysége, továbbá a közbiztonság és a közrend hatékonyabb megóvása érdekében… törvényben is rögzíteni szükséges az egyes szervezetek kölcsönös együttműködési kötelezettségét”.

A törvényi szabályozás kiterjed a személyes szabadság korlátozására; a kényszerítő eszközök alkalmazására; az adatvédelemre – különösen pedig az együttműködés során az érintettek által megismert személyes adatok kezelésére; az egyes szervek értesítési kötelezettségére illetve annak eseteire; a közös szolgálatszervezés és szolgálatellátás szabályaira irányadó előírásokra; a felkészülésre; a közös feladatellátására; valamint a szakmai együttműködés egyéb formáira.

Fontos változás, hogy a módosítás megteremti annak a lehetőségét, hogy a polgárőrök jelzőőri feladatokat lássanak el a közúti közlekedési balest helyszínén, illetve az óvoda és általános iskola fenntartójával kötött együttműködési megállapodás alapján az óvodák és általános iskolák közvetlen közelében.

A közrend és közbiztonság védelme érdekében módosítja a jogalkotó a sportról szóló 2004. évi I. törvényt is: „… a tapasztalati tények szerint a rendbontásban érintett elkövetői körök között átfedés van, a sporthuligánok mintegy felbujtóként/végrehajtóként szerepelnek az utcai erőszakos cselekmények hátterében. Mindezek alapján a sporthuliganizmus elleni hatékonyabb fellépés közvetett módon a gyülekezési jog hatálya alá tartozó rendezvények biztonságát is szolgálja.”

Új szabálysértés

A fenti közrendi-közbiztonsági törvénycsomag egy része tehát már régóta érlelődött, a jogalkotó korábban célul tűzte ki a büntető szabályok átalakítását. A törvénycsomag azonban a kormányprogramban meghatározott célkitűzés (mely szerint az állam nem osztja meg senkivel a rendfenntartás monopóliumát) következetes végig vitelét is szolgálja, bizonyítva a kormányzat közrendvédelmi potenciálját.

A szélsőjobb által felvetett közrendi kérdésekre adott kormányzati válaszon túlmenően a Kormány direkt módon is reagált a szélsőségesek cselekményeire. A Magyar Gárda feloszlatását követően (a kibontakozó utcai engedetlenségek nyomán) a Kormány rögtön módosította [146/2009. (VII. 14.) Kormány rendelet1] az egyes szabálysértésekről szóló 218/1999. (XII. 28.) Kormány rendeletet, bevezetve a feloszlatott társadalmi szervezet tevékenységében való részvétel szabálysértési kategóriáját. A rapid jogalkotás következtében kialakított szabálysértés miatti eljárás a rendőrség hatáskörébe tartozik, elkövetője százezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.