„A betétesek pénzét a magyar bankokban semmiféle veszély nem fenyegeti.” – A Portfolio.hu interjúja Farkas Istvánnal, Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) elnökével.
Nagy híve vagyok a felelős vállalatirányításnak és a fogyasztóvédelemnek, és azt remélem, a fogyasztóvédelemnek az a része, amelyet mi végzünk, a pozitív példák egyike. – mondja Farkas István a Portfolio.hu-nak adott interjúban.
A PSZÁF elnöke a Portfolio.hu újságírójának kérdéseire válaszolva részletesen beszél a magyar pénzügyi szabályozásról, a PSZÁF eszközeiről és jogosultságairól, a bankok egyoldalú szerződésmódosításának problematikájáról, az ingatlanalapokkal, a jenhitellel, a shortolással, valamint a Provident-botránnyal kapcsolatos kérdésekről, a hitelügynöki tevékenység szabályozásáról, a bankok által képzett általános kockázati céltartalék, és a devizahitelesek kérdésköréről.
Portfolio.hu: Úgy tűnik, hogy az elmúlt években a Felügyelet nem vette fel a kesztyűt. Amikor gond van, azt látják az ügyfelek, hogy nem volt elég kemény a fellépésük.
Farkas István: Mi nem vagyunk jogalkotók, eszközeinket és jogosultságainkat a jogalkotók alakítják ki. Ezek pedig a korábbi “békés” időszakhoz igazodóan zömmel utólagosak, amelyek a jogsértések megtorlását, nem pedig a megelőzését helyezik előtérbe. A globális pénzügyi krízis azonban egyértelműen bebizonyította azt, hogy a felügyeletnek előrelátónak kell lennie, hosszú távra kell tekintenie, és ehhez persze meg kell neki adni az eszközöket. Ami a jogszabályok adta lehetőségeken belül van, azt mindet megtettünk, felvállalva ezekért a pofonokat is. Például legutóbb azt mondtuk, ebben a helyzetben a bankoknak nem kellene osztalékot fizetniük, és nem kellene a tartalékokat csökkenteniük. Azt viszont nem tehetjük meg, hogy egy olyan hitelkonstrukciót, amit veszélyesnek tartunk, ideiglenesen betiltsunk.
P.: A Parlament asztalán fekszik egy törvényjavaslat, amely arra vonatkozik, hogy a bankok egyoldalú szerződésmódosítását korlátozni kell. Miért kellett várunk három évig, hogy eljussunk eddig?
F. I.: A PSZÁF Felügyeleti Tanácsa már 2006-ban kiadott egy ajánlást, amely a bankok egyoldalú szerződésmódosításairól is rendelkezett. Ez a jelenlegi törvénytervezet egyik alapja. Mivel nem vagyunk abban a helyzetben, hogy ezt hatalmi szóval véghez tudtuk volna vinni, egyeztetni kellett az érdekeket. Nagyon nehéz beleírni egy jogszabályba, hogy például egy telefonszámlát hogyan lehet továbbhárítani az ügyfelekre, az pedig nem jogszabály, hogy “tessék tisztességesen viselkedni”. A világ nagy részén így működnek a felügyeletek, a jogszabály felhatalmazza őket, hogy mondják meg, hogy bizonyos szerződéseknél mik azok a paraméterek, amelyek változhatnak. Ebben meg lehet állapodni, ez a megoldás ugyanolyan transzparens, mint egy jogszabály, azzal a különbséggel, hogy ha mondjuk holnaptól nem telefonon kötnek üzleteket, hanem lovas futárral, akkor ezt érvényesíteni lehet anélkül, hogy törvényt módosítanának miatta. Hogy egy másik példát mondjak: ha kapok egy mobiltelefonos visszajelzés a számlaegyenlegemről, akkor nem az a kérdés, hogy ennek mennyi az induló ára. Ha azt mondják, hogy 13 500 forint, akkor eldöntöm, hogy nekem ennyiért megéri-e ez a szolgáltatás. Az fontosabb, hogy tudjam, holnap ez mitől fog megváltozni.
P.: A miniszterelnöknek volt egy olyan javaslata, hogy be kellene tiltani a shortolást. A felügyelet tudná ezt ellenőrizni ebben a komplex befektetési környezetben?
F. I.: Hadd legyek pontos! A shortolást soha senki nem akarja betiltani, ez egy olyan eszköz, amellyel a piac normális körülmények között él. A shortolásnak azonban vannak olyan elemei, amelyek veszélyesek, ha például olyan koncentráltan történik és olyan tömegben, hogy már az elszámolást veszélyezteti. Aki elfogad egy megbízást, annak biztosítania kell a nagyságrendeket, hogy ha szállítani kell, szállítani tud. Ennek hiányában a kockázat rendszer méretű lehetne.
P.: Az IMF-csomag ellenében vállaltuk, hogy szabályozzuk a hitelügynökök tevékenységét. Ez most hogy áll?
F. I.: Folyik és már nagyjából le is zárult a témavizsgálat az ügyben. Ennek három eleme van: egyrészt nyilvánvaló, hogy ha van ilyen közvetítő elem, akkor arra ugyanolyan követelményeket kell alkalmazni, mint például a biztosítási területen. Most ha valaki biztosítási ügynök akar lenni, vizsgáznia kell, de hitelközvetítő bárki lehet. Ez nincs így rendben. Másrészt világosan áttekinthetőnek kell lenniük a megbízó és a megbízott – az intézmény és a közvetítő – közti kapcsolatoknak. Harmadrészt ebben az esetben is alkalmaznunk kell a Felügyelet prioritásait az ott meghatározott alapelvekre építkezve: eszközminőség, likviditás, az üzleti filozófia megértése és tisztességes magatartás.
A PSZÁF hivatalos honlapján az interjú teljes terjedelmében elolvasható →
