Budapesten összeomlott a bírósági igazságszolgáltatás. Mi az oka annak, hogy a bíróság gyakorlatilag működésképtelen, nem tud eleget tenni érdemi döntést nem igénylő, adminisztratív jellegű feladatoknak? – Egy gyakorló ügyvéd tapasztalatai.
Azt hiszem, sokan tapasztalták már, hogy a budapesti bíróságok rendkívüli módon lelassultak a nemperes eljárásokban, fizetési meghagyást vagy végrehajtási lapot a bíróságok 6-12 hónap alatt képesek csak kibocsátani. Az ember azt hinné, hogy ezen iratok bírósági jegyzők, fogalmazók és titkárok általi rövid ellenőrzése és a kötelezettek részére való kipostázása nem túl időigényes feladat. Mi az oka annak, hogy a bíróság gyakorlatilag működésképtelen, képtelen eleget tenni még ezeknek az érdemi döntést nem igénylő, adminisztratív jellegű feladatoknak sem? A magam részéről kezd elegem lenni abból, hogy az ügyekben 6-12 hónapig nem történik semmi, kezd elegem lenni a bíróságot sürgető iratokból, telefonokból. Mi lehet az oka ennek az összeomlásnak? A válasz több okból is áll, de az elsőrendű ok nyilvánvaló: a parkolási társaságok tízezer számra árasztották el a bíróságokat, elsősorban a Pesti Központi Kerületi Bíróságot parkolási pótdíjak behajtásával kapcsolatos fizetési meghagyásaikkal és végrehajtási lapjaikkal. A magyar polgári bírósági rendszer létszámát, szervezetét és működési rendjét pedig nem erre alakították ki, a rendszer gyakorlatilag lebénult, ami az ésszerű időben igazságszolgáltatást váró állampolgárok jogait csorbítja. Ha ez így megy tovább, akkor előbb-utóbb természetesen a bírósági végrehajtás is össze fog omlani.
Mi lehet a megoldás?
A megoldás elsősorban a jogalkotás feladata. A parkolási díjak behajtásával kapcsolatos jogi helyzet jelenleg átláthatatlan, kaotikus, így a korrupció melegágya. A mindenféle parkolási tárulások, ilyen-olyan behajtó cégek és ügyvédi irodák lassan már napi rendszerességgel zaklatják az embereket akár egy-két parkolási üggyel is, akár egy parkolás 8.000.-Ft körüli összegével is a bíróságra mennek. Az emberek már rutinszerűen vetik a szemétre ezeket az iratokat, amik oda is valók. Ha valaki napi rendszerességgel parkol és néhány esetben túllépi a kifizetett időt, vagy aprópénz váltása közben megelőzi őt az éber őr, az az ember joggal kívánja a pokolba az egész korrupt, zaklató, pénzéhes magyar parkolási rendszert. Mert higgyék el, a pénzéhes cégek jutalékérdekelt őrei alig várják, hogy valaki 5 perccel is túllépje a kifizetett időt, vagy pénzváltás céljából rövid időre is eltávolodjon az autótól. Az sem érdekel senkit, ha a parkolójegyet esetleg leviszi a huzat és nem látható a szélvédő mögött, a bírság ellen a város túlsó végében lévő irodában lehet tiltakozni és bemutatni a huzat által lesodort jegyet, mert a parkolási cég reményei szerint valószínűleg senki nem áldoz fel erre fél napot.
Parkolási díjat márpedig fizetni kell, ezen nincs vita. Elképesztő azonban az, hogy az önkormányzatok tulajdonát képező területek használatáért fizetendő, tulajdonképpen adó-jellegű parkolási díj zavaros hátterű parkolási cégek által kerül behajtásra polgári bíróságok előtt. A jelenlegi helyzetben a parkolási cégek kb. úgy működnek, mint a középkori adóbérlők, akik adott összegért megszerezték az államtól egy adott területre egy adott adófajta beszedését, amiből aztán megpróbálták kipréselni a maximumot. Most ez zajlik, ami jogállamban tarthatatlan, jogállamban adót csak az állam vagy önkormányzat szedhet, magáncégek nem. A megoldás kézenfekvő:
- a jogalkotásnak a parkolási díjat köztartozásnak kell minősítenie,
- nem fizetés esetén jogosultnak kizárólag az önkormányzatokat lehet tekinteni,
- a behajtással pedig nem a polgári igazságszolgáltatásnak kell foglalkoznia, hanem az adóhatóságnak.
Amíg azonban jogalkotásunk nem érkezik el ennek felismeréséig, addig talán a bíróságoknak illene valamiféle ellenállást tanúsítaniuk, mert a helyzet tarthatatlan. Tarthatatlan az, hogy a Fővárosi Bíróság lehetővé teszi azt, hogy a parkolási társulások fizetési meghagyásokat nyújthassanak be és perelhessenek a parkolás helye szerinti bíróságon. Ez annyit jelent, hogy a Budapest belvárosában parkoló vidéki vagy külső kerületi autóst a parkolási cégek perelhetik a parkolás helye szerinti budapesti bíróságon, ami azt jelenti, hogy a mondjuk szolnoki lakóhellyel rendelkező autós pervitele rendkívül elnehezül a budapesti székhelyű parkolási céggel szemben, továbbá a belső kerületek bíróságait elöntik a parkolási ügyek, mert ezeknek így kényelmesebb a pervitel. A Fővárosi Bíróság döntéseivel működésképtelenné tette elsősorban a Pesti Központi Kerületi Bíróságot, de a többi parkolási díjjal terhelt övezetben fekvő budapesti bíróságon is romlik a helyzet a tízezer számra ömlő parkolási ügyek miatt. Az is nehezen érthető, hogy miért kell a budapesti pervitellel így elnehezíteni a vidéki állampolgárok pervitelét a parkolási cégek javára.
Célszerű lenne, ha a budapesti bíróságok újra áttennék a vidéki autósok ügyeit a vidéki bíróságokra, mert legalább addig is kis lélegzetvételhez juthatnának, amíg ebben a tarthatatlan helyzetben végre jogalkotási megoldás vagy józanabb felsőbb bírósági gyakorlat születik.
Ha már a polgári bíróságoknak kell ezzel az üggyel foglalkoznia, ismét csak felmerül az Fővárosi Bíróság szerepe, aki a parkolási társulásokat rendkívüli előnyhöz juttató ítéleteivel arra ösztönözte a parkolási társulásokat, hogy ügyeikkel elöntsék a magyar polgári bíróságokat. Elsősorban arra gondolok, hogy a Fővárosi Bíróság bizonyítékként elfogadja azt a listát, amit a parkolási cég készített az adott gépjármű „parkolási eseményeiről”. Jó esetben vannak fényképek is a „parkolási eseményekről”. Állami mérésügyi hivatal által hitelesített időmérő berendezéseket ( parkoló automaták, fényképezőgépek) azonban a Fővárosi Bíróság nem vár el a parkolási cégektől. Jelenleg ugyanis a Fővárosi Bíróság nem foglalkozik a hiteles mérés problémájával, lesöpri az asztalról a következő védekezést:
1. védekezés: Nem léptem túl az általam kifizetett várakozási időt, az én órám szerint még volt 2 percem.
Mérésügyileg hitelesített parkoló automata és fényképezőgép nélkül ez az állítás nem cáfolható a parkolási cég által, márpedig a bizonyítási teher (időtúllépés) a parkolási cégen van. A parkolási cég állítása (időtúllépés) hitelesített parkoló automata által készített parkolójegy szélvédő mögötti lefotózásával bizonyítható olyan fényképezőgéppel, aminek időmérő szerkezete szintén mérésügyileg hitelesített. Ha a mérésügyileg hiteles parkolójegyről készített fényképen látható kifizetett időtartamot meghaladja a mérésügyileg hiteles fényképezőgépen rögzített idő, akkor nincs miről tovább vitatkozni. Jelenleg ez nincs így, a Fővárosi Bíróság mindent elhisz a pénzgyűjtésben érdekelt magáncégeknek, pedig hiteles időmérő szerkezetek nélkül ez jogellenes. Van egy állításom a parkoló őrtől: az autós túllépte a kifizetett parkolási időt és van egy állítás az autóstól: nem léptem túl a kifizetett időt. Kinek van igaza a bíróság szerint? A parkolóőrnek? Miért? Miért nem az autósnak? Ez a kérdés csak mérésügyileg hitelesített berendezésekkel dönthető el.
2. védekezés: Az összes fényképet parkolási időn túl ( hétvégén, vagy 18 óra után) készítették a gépjárműről, ezért látható a szélvédő mögött lejárt parkolási jegy illetve ezért nem látható egyáltalán parkolási jegy.
Egyszerű fényképezőgép által készített fényképfelvétel valóban nem bizonyítja hitelt érdemlően azt, hogy a parkolás valóban parkolási díjköteles időben történt. Kinek van igaza a bíróság szerint? A parkolóőrnek? Miért? Miért nem az autósnak? Ez a kérdés csak mérésügyileg hitelesített berendezésekkel dönthető el.
Jól láthatóan tehát a polgári bíróságok két soros végzésekkel lezárhatnák az ügyeket, mondjuk az alábbiak szerint: „A bíróság megállapítja, hogy jogosult/felperes által előterjesztett bizonyítékok mérésügyileg nem hitelesített berendezések által készített okiratokon alapulnak, így a kötelezett/alperes terhére nem bizonyított az, hogy parkolási díj fizetésére lett volna köteles. A jogosult/kötelezett fizetési meghagyását/keresetét elutasítom.”
A jelenlegi helyzetben vagy a jogalkotásnak, vagy ennek híján a bíróságoknak valamit tenniük kell, mert a helyzet tarthatatlan. Remélem hogy cikkem akár a jogalkotással, akár a bírósági igazságszolgáltatással foglalkozó jogászokban elindít valamiféle gondolatmenetet, mert a cél egyértelmű: a bíróságokat meg kell szabadítanunk a parkolási ügyek mindent maga alá temető aktatengerétől.
Budapest, 2009. január 9.
Dr. Telek Zoltán ügyvéd
