A szabadalmi hivatalok és az érdekelt piaci és kormányzati szereplők évek óta tárgyalnak a szabadalmi szabályozás átalakításáról, egy vonatkozó nemzetközi megállapodás kidolgozása azonban egyelőre esélytelennek tűnik.
A világszerte megadott szabadalmak döntő többségét kezelő európai, japán és amerikai szabadalmi hivatalok múlt héten megrendezett háromoldalú találkozóján (melyen a felhasználói érdekképviseleti szervek is jelen voltak) ismét nyilvánosságot kaptak a jelenlegi szabadalmi rendszer problémái . A szabadalmak megadása ma szerte a világon időigényes, túladminisztrált és főleg drága.
Hogyan tovább?
A problémákkal mindenki tisztában van és egyetértenek abban is, hogy a reformnak az eljárások standardizálását kell célul tűznie, melynek alapján mindenhol egyazon szabályok vonatkoznának az igénybejelentésekre, a szabadalmi kutatásokra, a vizsgálatokra és a szabadalom megadására.
Igyekeznek is megoldást találni, de még az sem eldöntött milyen keretek között lássanak neki a feladatnak. A szellemi tulajdon világszervezete (WIPO) által kidolgozott szabadalmi együttműködési megállapodás és a vezető szabadalmi hivatalok között az eljárások adminisztratív felgyorsítására létrehozott, a szerződéstől független ún. „Patent Prosecution Highway” együttműködések egyaránt a továbblépés alapjául szolgálhat, mert mindkét rendszer a valamely tagállamban már elbírált szabadalmi oltalom más államra történő kiterjesztését hivatott felgyorsítani.
A WIPO hagyományos vezető szerepe és a részes államok nagy száma miatt a szabadalmi együttműködési megállapodás tűnhet jobb kiindulási alapnak. A világ vezető szabadalmi hivatalai azonban a WIPO keretein kívül is együttműködnek, így akár e szervezet nélkül is dönthetnek a jelenlegi szabadalmi rendszer átalakításáról.
November elején például az öt legnagyobb szabadalmi hatóság (a fentiek, továbbá Kína és Korea) képviselői állapodtak meg egy akcióterv végrehajtásában. Az akcióterv célja az ügyhátralékok csökkentése a különböző hivatali munkák harmonizálása révén. Ezek szerint a Münchenben székelő Európai Szabadalmi Hivatal a többiekkel együttes használat érdekében ki fog dolgozni egy közös, a vegyes osztályozási rendszer kiépítését segítő adatbázist, amely a precedensértékű anyagok felhasználását is megkönnyítené. A Japán Szabadalmi Hivatal feladata az igények beadásával járó eljárási kérdések rendezése (nyomtatványok, kutatási vizsgálatok, stb.), míg a koreai testület a munkatársak közös továbbképzésének és a nyelvi akadályok lebontásának a lehetőségeit vizsgálja majd. Kína szellemi tulajdonnal foglalkozó hatósága a megadást megelőző vizsgálatokban felhasználható közös statisztikai rendszer kidolgozását vállalta, míg az amerikaiak a többiek szabadalmi kutatási feladatait megkönnyítő alkalmazásokat dolgozzák majd ki.
A részletes akcióterv jól hangzik, de szakértők szerint a korábbi két-, három- vagy ötoldalú együttműködések nem vezettek különösebb eredményre, pl. az amerikai-japán viszonylatban elhanyagolható az ilyen módon tett bejelentések száma. A kisebb államok, a WIPO és több felhasználói érdekképviseleti szervezet továbbra is azt hangoztatja, hogy még mindig a PCT fejlesztése révén lehetne a legnagyobb sikereket elérni a szabadalmi rendszerek reformja területén.
Bármifajta globális reform azonban akár reménytelennek is tűnhet annak fényében, hogy az egyébként már számos területen hatékonyan együttműködő európai államok évek óta nem tudnak megállapodni egy egységes európai szabadalmi rendszer kidolgozásáról sem.
