Főtanácsnoki álláspont szerint az egyik tagállamban bejegyzett társaság áthelyezheti székhelyét egy másik tagállamba. A Szegedi Ítélőtábláról érkezett Cartesio ügyben 2008. december 16-án ítéletet hirdet az Európai Bíróság.
A főtanácsnok indítványa a C‑210/06. sz. ügyben
Poiares Madurofőtanácsnok álláspontja szerint az egyik tagállamban bejegyzett társaság áthelyezheti székhelyét egy másik tagállamba.
Emellett az előzetes döntéshozatali eljárással kapcsolatban a főtanácsnoknak az a véleménye, hogy a nemzeti fellebbviteli bíróságok nem kötelezhetik az alacsonyabb szintű bíróságokat az előzetes döntéshozatal iránti kérelem visszavonására.
Ahhoz hogy a magyar jog szerint hozzanak létre társaságot, székhelyének Magyarországon kell lennie.
A Cartesio Magyarországon bejegyzett betéti társaság. 2005 novemberében a Cartesio arra kérte a cégbíróságot, hogy jegyezze be a cégnyilvántartásba a társaság székhelyének Magyarországról Olaszországba történő áthelyezését. A Cartesio azonban továbbra is Magyarországon létrehozott, és így a magyar társasági jog hatálya alá tartozó társaság kívánt maradni.
A cégbíróság elutasította e kérelmet arra hivatkozva, hogy a magyar jog nem teszi lehetővé a magyar társaságok számára székhelyük áthelyezését valamely másik tagállamba. A cégbíróság szerint ahhoz, hogy a Cartesio áthelyezze székhelyét, előbb Magyarországon meg kell szűnnie, és az olasz jog szerint újra kell alakulnia.
A Cartesio a cégbíróság határozatával szemben fellebbezést nyújtott be a Szegedi Ítélőtáblához, amely azt kérdezi a Bíróságtól, hogy összeegyeztethető‑e a közösségi joggal az olyan magyar szabályozás, amely megtiltja a magyar honosságú társaságnak, hogy székhelyét egy másik tagállamba helyezze át.
A mai napon ismertetett indítványában Poiares Maduro főtanácsnok megállapítja, hogy a jelen ügyben egyértelműen alkalmazni kell az EK‑Szerződésnek a letelepedés szabadságára vonatkozó rendelkezéseit. Erre vonatkozóan rámutat, hogy a magyar szabályozás kedvezőtlenebb módon kezeli a határon átnyúló helyzeteket, mint a tisztán nemzeti helyzeteket, mivel a társaságok számára kizárólag azt teszi lehetővé, hogy székhelyüket Magyarországon belül helyezzék át. Megjegyzi továbbá, hogy a Cartesio másik tagállamban kíván gazdasági tevékenységet folytatni.
Ezt követően a főtanácsnok hangsúlyozza, hogy noha a társaságok kizárólag a nemzeti jogok alapján léteznek, és a tagállamok által a társaságok létrehozására vonatkozó jogszabályok eltérőek, ez nem jelenti azt, hogy ez utóbbiak abszolút szabadsággal rendelkeznének a belső joguk alapján létrehozott társaságokra vonatkozó szabályok megállapítása terén, a letelepedés szabadságára gyakorolt következményekre való tekintet nélkül.
Különösen a kis‑ és középvállalkozások esetében a székhely Közösségen belüli áthelyezése egyszerű és hatékony lehetőséget jelenthet a tényleges gazdasági tevékenység más tagállamban való folytatására, anélkül hogy szembe kellene nézniük azon költségekkel és adminisztratív terhekkel, amelyet a társaság származási országban való megszüntetése, majd a másik tagállamban való teljes, újbóli létrehozása jelentene.
Ráadásul a társaság egyik tagállamban való megszüntetése, majd a másik tagállamban való újbóli létrehozása jelentős időt igényel, amely alatt a társaság adott esetben semmiféle tevékenységet sem végezhet. A főtanácsnok tehát úgy véli, hogy a társaság székhelye áthelyezésének megtiltása a letelepedés szabadságának akadályozásával egyenértékű.
Ennek ellenére e korlátozás igazolható a közérdekre, úgymint a visszaélésszerű vagy csalárd magatartás elkerülésére vagy például a hitelezők, kisebbségi részvényesek, munkavállalók vagy az adóhatóságok érdekeinek védelmére való hivatkozással. A jelen ügyben azonban a magyar jog bármiféle igazolás nélkül teljes egészében meggátolja, hogy a magyar társaság a székhelyét más tagállamba helyezze át. Mindezek alapján a főtanácsnok azt javasolja, a Bíróság határozzon úgy, hogy a szóban forgó magyar jogszabályok nem egyeztethetők össze a letelepedés szabadságával.
Az előzetes döntéshozatali eljárással összefüggő kérdésekre vonatkozóan a főtanácsnok álláspontja az, hogy a nemzeti eljárásjogi szabályok és a nemzeti fellebbviteli bíróság nem kötelezhetik az alacsonyabb szintű bíróságot előzetes döntéshozatal iránti kérelmének visszavonására, és a felfüggesztett nemzeti eljárás folytatására. A közösségi jog ugyanis bármely tagállam bármely bírósága számára felhatalmazást ad arra, hogy előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel forduljon a Bírósághoz, és e felhatalmazást a nemzeti jog nem korlátozhatja.
A főtanácsnok véleménye nem köti a Bíróságot. A főtanácsnok feladata, hogy teljesen pártatlanul és függetlenül eljárva a rábízott ügy jogi megoldására vonatkozó javaslatot terjesszen a Bíróság elé. Az Európai Közösségek Bíróságának bírái most kezdik meg az ügyben a tanácskozást. Az ítéletet későbbi időpontban hozzák meg.
