Az ÁSZ a közelmúltban fejezte be a közbeszerzési rendszer működésének ellenőrzését. Az ellenőrzés eredményeit jelentésében összegezte.
Az Állami Számvevőszék a közelmúltban fejezte be a közbeszerzési rendszer működésének ellenőrzését, mely alapvetően az eljárások szabályozottságára, a közbeszerzések központi intézményrendszerének és jogorvoslati rendszerének működésére, az informatikai támogatottság színvonalára, a közbeszerzések monitoringjára és ellenőrzöttségére, továbbá a közbeszerzésre kötelezettek felügyeleti, belső, illetve tulajdonosi kontrolljára irányult. Kiemelt figyelmet kapott az eljárásrend – Parlament napirendjén levő – törvénymódosító javaslatának előkészítése, a szabályozásokban az európai közösségi és a nemzeti célkitűzések érvényesülése és nem utolsó sorban az, hogy a korszerűsítési törekvések mennyiben szolgálják e célokon túl az állandóságot, kiszámíthatóságot és tervezhetőséget.
Magyarország uniós tagállammá válása motiválta a közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény (új Kbt.) megalkotását, ami bár közvetítette az Európai Unió piacgazdasági alapelveit, az alkalmazásának hatékonyságát mégis visszavetette az esetenkénti túlszabályozás és a hiányzó előírások együttes jelenléte. A hatályba lépését követő többszöri módosítás a jogalkalmazók szempontjából nehezen átlátható és bürokratikus rendszert eredményezett.
A 2006-tól kibontakozó közbeszerzési reformfolyamat ez évben olyan törvénymódosító javaslat parlamenti benyújtásához vezetett, amely a közbeszerzési szakma valamennyi résztvevőjével lefolytatott egyeztetések során alakult ki. Ezzel együtt azonban a törvénymódosító javaslat előkészítése – alapvetően kiforrott közbeszerzési politika, a közbeszerzésre vonatkozó fejlesztési irányok és elképzelések hatáselemzésekkel alátámasztott meghatározásának hiányában – nem zárult kellő konszenzussal, az egyeztetések a parlamenti tárgyalás során is folytatódtak. A közbeszerzések monitoring és információs eszközei sem voltak alkalmasak arra, hogy érdemben támogassák a közbeszerzési rendszer működésének és a törvényi célok megvalósíthatóságának értékelését. Ezekre tekintettel a jogalkotói célkitűzés teljesíthetősége – miszerint a benyújtott törvénymódosító javaslat elfogadásával hosszabb távon ne váljon szükségessé a Kbt. újabb módosítása, ezáltal a közbeszerzési piac szereplői kiszámítható, stabil jogi környezetben működhessenek – magas kockázatú minősítést kapott.
A közösségi előírások keretei között tagállami kompetenciába utalt közbeszerzési politika kialakítása, kijelölve a közbeszerzés fejlesztési irányait, célirányosan behatárolható feladatmegosztást eredményezhet a kormány-független központi intézmények (mint a Közbeszerzések Tanácsa – KT) és a kormányzati szektor között. Ezért tartotta az ellenőrzés elsődlegesnek és javasolta a Kormánynak, hogy határozza meg a nemzeti közbeszerzési politika és a közbeszerzési rendszer fejlesztésének kormányzati felelősét hatáskörét, feladatait. A feladatok végrehajtását illetően az ÁSZ szükségesnek tartotta a KT aktív együttműködését. Szorgalmazta továbbá a közbeszerzési rendszer eredményességének, hatékonyságának mérésére alkalmas monitoring rendszer szervezését, a közbeszerzési szabálytalanságok és korrupciós kockázatok feltárását biztosító ellenőrző – jelző – rendszer feltételeinek kialakítását, aminél hasznosíthatónak ítéltük az uniós források felhasználásával történő közbeszerzések gyakorlatát, illetve ezek jogszabályi hátterét.
A közbeszerzési eljárásokban az elektronikus kommunikáció – a törvénymódosító javaslat előterjesztőjének álláspontja szerint – már rövidtávon is megvalósítandó, megvalósítható, attól az átláthatóság javulása és az eljárások időigényének csökkenése várható, amihez a felkészülést fokozatos hatályba léptetéssel vélték biztosítottnak. Ugyanakkor ennek feltételei úgy a jogszabályi környezet, mint az érintett szervezetek informatikai rendszereinek funkcionális és technikai hiányosságai miatt (beleértve a jogorvoslatokban érintett Közbeszerzési Döntőbizottság, Fővárosi Bíróság felkészültségét is) még nem válhattak teljes körűvé. Az e-közbeszerzés kialakítása Magyarországon már évek óta húzódott, aminek hátterében a fogalomrendszer meghatározásának, valamint a megvalósítható koncepciónak és stratégiának a hiányosságai álltak, az e-közbeszerzés átfogó koordinációjának nem volt felelőse.
Az adott körülmények között csak egyes területeken (hirdetményfeladás, központosított közbeszerzés) indítottak elektronikus szolgáltatásokat, miközben ezeknél is mutatkoztak működési hiányosságok (tanúsítás, elérhetőség, dokumentálás, megrendelői támogatás terén). A tapasztaltak figyelembevételével célszerű megfontolás tárgyává tenni, hogy a közbeszerzési reform keretében – a törvény módosításával – az elektronikus kommunikáció rövid határidő mellett kötelezővé váljon az ajánlatkérők, ajánlattevők, valamint a felek, a hatóság, illetve a bíróság között. (Példaként szolgálhat a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény módosítására készített tervezet, aminél a feltételek – informatikai fejlesztés, ügyintézői továbbképzés – hiányát érzékelve csak két és fél év múltán javasolták az ügyintézés teljes elektronizálását.)
A közbeszerzések központi szervezete feladatait a törvényi előírásoknak megfelelően látta el. A törvénymódosítás előkészítése menetében a központi intézményrendszer korszerűsítésének napirendre tűzése is pozitív törekvés volt. Ugyanakkor nem készültek a közbeszerzési rendszer alakítását funkcionálisan közelítő – a közbeszerzési politika fejlesztése, a jogi szabályozás, a felügyelet és ellenőrzés, a nemzetközi koordináció, a közzététel és információáramlás, a tanácsadás és támogatás, a képzés és tudásfejlesztés területeire vonatkozó – elemzések, melyek mentén a feladatmegosztás célirányosan behatárolható és konszenzusra vihető a kormány-független központi intézmények és a kormányzati szektor között. A KT szolgáltató jellegű funkcióinak (hirdetményellenőrzés, közzététel) módosító javaslatát sem alapozta meg olyan hatásvizsgálat, amely a működtetésének finanszírozási szükségletét elemezte volna (amikor költségvetése közel 90%-ának forrása érintett a javasolt módosításokkal).
A közbeszerzések belső ellenőrzése úgy a központi, mint a helyi önkormányzati szerveknél elhanyagolt terület, ami egyúttal korlátozta a felügyeleti kontrollok, az állami, önkormányzati érdekeltségű gazdasági társaságok tulajdonosi érdekeinek működtetését is. A közbeszerzési előírások betartása és a szabálytalanságok feltárása, valamint a korrupciós kockázatok csökkentése érdekében a központi költségvetési fejezetek gazdálkodását irányító felügyelő szervek vezetőinek, az állami, illetve a helyi önkormányzati vagyon védelme érdekében pedig a tulajdonosi jogokat gyakorlók számára fogalmazott meg a Számvevőszék javaslatokat.
Az elkészített jelentés az Interneten a www.asz.hu címen olvasható.
