Az Eötvös Károly Intézet ‘Tézisek az erőszakba torkolló tüntetések kezeléséről’ címmel rögzítette azokat a téziseit, amelyek mentén az alkotmányosság, a jogállamiság és az alapvető jogok tiszteletben tartása mellett gyakorolható a gyülekezés és a véleménnyilvánítás alkotmányos alapjoga.
A közelmúltban a gyülekezési jog gyakorlása körében olyan tüntetésekre került sor, amelyek egyeseket erőszakos cselekmények elkövetésére késztettek. Az események nyomán sokan kezdtek megoldások keresésébe, ma is sokan keresik arra a választ, hogy hogyan lehetne a 2008 nyarán történteknek a jövőben elejét venni. Az Eötvös Károly Intézet rögzítette azokat a téziseit, amelyek mentén – álláspontja szerint – az alkotmányosság, a jogállamiság és az alapvető jogok tiszteletben tartása mellett a megoldáskeresés értelmes lehet. A tézisek javaslatokat is kirajzolnak, ezek az egyes tézisekhez fűzött magyarázatokban és a téziseket követő külön felsorolásban olvashatók.
Sokan látják ma a választ a szólás és a gyülekezés lehetőségeit szabályozó törvények módosításában. A törvénymódosítás mindig a legegyszerűbb: a leggyorsabb és legolcsóbb válaszok közé tartozik, de paragrafusok átírása a papíron önmagában sosem adhat teljes körű megoldást a társadalmi problémákra. A következőkben azok az elvek olvashatók, amelyek mentén a jog hozzájárulhat a megoldáshoz.
Ezek az elvek nem tesznek kizárólagossá egyetlen értéket sem, nem állítják azt, hogy kizárólag a szólásszabadságon vagy kizárólag az emberi méltóságon alapulhat egy ideális megoldás. Éppen ellenkezőleg: azt fejezik ki, hogy ezek az értékek mindig egymásra tekintettel érvényesülnek, az egyik a másikat korlátozza és fordítva. Az értékek összemérése most azt mutatja, hogy nagyobb kárt okozna a vélemények kifejezésének szigorúbb korlátozása, mint amekkora hátránnyal jár az, hogy szélsőséges üzenetet közvetítő tüntetések is megtarthatók. Ha azonban a tüntetők mások életét vagy testi épségét veszélyeztetik, azt a magatartást senkinek nem kell tolerálnia, velük szemben határozottan fel kell lépni, ezt pedig a jogalkalmazásnak kell megtennie.
1. A gyülekezési jogukkal élők alapvető célja, hogy mások véleményét formálják, másokat meggyőzzenek saját álláspontjukról. A vélemények közötti tájékozódás alapja, hogy a különböző álláspontok szabadon megismerhetőek legyenek. A vélemények összeütközésének tiltása vagy korlátozása nem oldja meg a társadalmi problémákat. Az ellenszenves vélemények tiltása hosszú távon káros a társadalmi problémák feltárására és megoldására.
A gyülekezési jog mindenkit megillető alapvető szabadságjog, ami alapján mindenkinek joga van arra, hogy politikai és közéleti kérdéseket érintő békés összejöveteleket, felvonulásokat és tüntetéseket szervezzen és azokon részt vegyen. A gyülekezési jog által nyújtott védelem csak a békés rendezvényeket illeti meg, így nem minősül a gyülekezési jog gyakorlásának az erőszakos, garázda csoportok utcai felvonulása, a félelemkeltő csoportos megnyilvánulás. A gyülekezési jog nem valósíthat meg bűncselekményt vagy arra való felhívást, és nem járhat mások szabadságának sérelmével. A gyülekezési jog a politikai és közéleti kérdéseket érintő összejövetelekre vonatkozik, ezzel szemben a kulturális és sportrendezvények, a családi eseményekkel kapcsolatos rendezvények megtartása nem a gyülekezési jogon alapul. Ezért nem minősül gyülekezésnek a kirándulócsoport találkozása közterületen vagy a házibuli.
A gyülekezési jog gyakorlása a véleménynyilvánítás egyik sajátos eszköze. A gyülekezési jog közvetlenül a véleménynyilvánítás jogából származtatható alapjog, ezért kiemelt védelem illeti meg. A demokrácia alapeleme, hogy a polgárok békés gyülekezéseket szervezhetnek közterületen is, ott kifejthetik véleményüket, tiltakozásukat az őket érintő kérdésekben.
A demokratikus társadalom nélkülözhetetlen eleme a közügyek szabad megvitatása, amely feltételezi a különböző politikai nézetek, vélemények kinyilvánítását, a közhatalom működésének bírálatát. A nyilvános bírálat, valamint az, hogy a polgárok bizonytalanság, megalkuvás, félelem nélkül vehessenek részt a politikai és társadalmi folyamatokban, a közéletben, alapvető alkotmányos érték. A demokratikus hagyományokkal rendelkező társadalmak tapasztalatai szerint a vitákban kellemetlen, éles támadásokat is intéznek mások ellen, azonban az érdemi vita és mások véleményének befolyásolása érdekében ez sokszor elengedhetetlen. Éppen ezért a gyülekezéssel megvalósuló véleménynyilvánítást csak nagyon szűk körben lehet megtiltani: ha mások jogainak vagy alkotmányos értékeknek a védelme semmilyen más módon nem biztosítható. Ebből következően egy tüntetést azon az alapon nem lehet megtiltani, hogy annak témája, hangvétele, üzenete ellenszenves, bárkinek vagy a társadalom egyes csoportjainak ízlését sérti. Ennek oka, hogy minden vélemény csak nyilvánosságra kerülésével válhat megítélhetővé, elfogadhatóvá vagy elutasítottá. A vélemények tartalma alapján történő tiltás azért sem megfelelő, mert a tartalmi kérdésekben a beszéd kódolva, más szavakkal ugyanazt az üzenetet közvetíti. A szavak és szimbólumok tiltása helyett a hangsúlyt arra kell helyezni, hogy biztosított legyen a vélemények ütköztetésének lehetősége, hiszen a vélemények sokszínűsége és megismerhetősége a toleráns társadalom kialakításának feltétele.
2. A nem békés (ellen)demonstráció résztvevője nem gyülekezési jogát gyakorolja, ezért magatartása nem élvez jogi védelmet. Az erőszakos tüntető nem politikai jogával él, hanem szabálysértéseket, bűncselekményeket követ el.
A gyülekezési szabadságnak – mint a másokkal közösen történő véleménynyilvánítás egyik formájának – kitüntetett helye és szerepe van az alkotmányos alapjogok között. A szabad véleménynyilvánításhoz való jog a demokratikus jogállam működésének nélkülözhetetlen feltétele, amely lehetővé teszi az egyén megalapozott részvételét a társadalmi és politikai folyamatokban. A tüntetések szervezésének és az azokon való részvételnek a szabadságát garantáló gyülekezési jog a másokkal együtt történő véleménynyilvánítás lehetőségét biztosítja. Tüntetések szervezésének és azokon való részvételnek a joga nélkül az információk és nézetek megszerzése, megosztása, a vélemények közösen történő kialakítása sem lenne biztosított.
A véleménynyilvánításhoz és a gyülekezéshez fűződő alkotmányos jogoknak e kitüntetett funkciójuknál, jelentőségüknél fogva csak igen ritkán kell meghátrálniuk más alkotmányos jogokkal szemben, de egyik jog sem gyakorolható korlátlanul. A demonstrációkon a vélemény kinyilvánításának határt szabhat – többek között – mások testi épségének, becsületének, emberi méltóságának védelme. A konfliktusba kerülő alapjogok közötti konkrét határokat különböző jogszabályok húzzák meg, a szólás végső korlátait a Büntető Törvénykönyv tartalmazza.
A gyülekezési szabadság körében már maga a Magyar Köztársaság Alkotmánya, továbbá a nemzetközi emberi jogi egyezmények is csak a békés gyülekezéshez való jogot biztosítják, kizárólag a békés célú tüntetések szervezését, megtartását és csak az azokon való békés részvételt részesítik védelemben. Az tehát, aki nem békés rendezvényt szervez, illetve ilyen tüntetésen vesz részt, nem az alkotmányosan védett – békés – gyülekezéshez való jogát gyakorolja, magatartása nem élvezi a gyülekezési szabadság által nyújtott alkotmányos védelmet. Aki egy demonstráción erőszakos cselekményeket követ el, nem hivatkozhat arra, hogy politikai jogait gyakorolta. Az erőszakos tüntetést jogrendszerünk tiltja és szankcionálja. Az erőszakos tüntető szabálysértéseket és bűncselekményeket követ el, amellyel szemben az állami szerveknek fel kell lépniük.
Mindebből az is következik, hogy a tüntetéseken erőszakosan résztvevők magatartására sem a gyülekezési jog szabályrendszerén belül kell jogi választ adni. Az alkotmányos védelmet élvező békés célú gyülekezési szabadság további korlátozása nem adhat megoldást a jogi védelmet eleve nem élvező erőszakos tüntetések által okozott problémákra. Nincs szükség további alapjog-korlátozó szabályokra, hanem a létező – szabálysértési, büntetőjogi – tilalmakat kell az állami szerveknek következetesen betartatniuk.
3. A tüntetésen résztvevők véleményüket mind szóban, mind szimbolikus eszközökkel kinyilváníthatják. A többség ízlése ezt nem korlátozhatja, de korlátját jelenti mások jogainak tiszteletben tartása.
A gyülekezési jog a véleménynyilvánítás jogából eredő alkotmányos alapjog. Célja, hogy a tüntetők véleményüket kifejthessék, másokat megpróbáljanak meggyőzni saját igazukról. A demokrácia szabályai szerint bárkinek joga van alkotmányos alapjogaival élni, mindaddig, amíg mások jogait aránytalanul nem sérti.
A gyülekezési jog gyakorlása során a többség jellemzően nem beszéddel, hanem szimbolikus eszközökkel nyilvánítja ki véleményét: a résztvevők zászlókkal, ruházattal, színekkel, arcfestéssel, maszkkal fejezik ki álláspontjukat egy-egy kérdésről. Akár szavakkal, akár szimbólumokkal történik véleménynyilvánítás, azonos megítélés alá esnek, azonos védelem illeti meg azokat. Ez a védelem független attól, hogy a vélemény értékes vagy értéktelen, igaz vagy hamis, érzelmen vagy észérveken alapul. A gyülekezési jog gyakorlása nem korlátozható azon az alapon sem, ha valakinek az ízlését sérti a gyülekezés célja, a gyülekezés során megjelenő vélemények. A mozgó tüntetéseket, a zenés, táncos felvonulást és a kirívó öltözetet ugyanúgy védi az Alkotmány, mint a szónoki beszédet.
A véleménynyilvánítás szavakban és tettekben is megmutatkozik. A némán, ülve gyülekező emberek is véleményüket fejezik ki. A tüntetésen való jelenlét önmagában is véleménynyilvánítás. A szimbolikus beszéd tehát ugyanúgy védelmet élvez, mint a szó, egészen addig, amíg nem lépi át a véleménynyilvánítás alkotmányos határát. A véleménynyilvánítás körébe tartozik, így védelem illeti meg a zászlók használatát, vagy bármely egyéb, jogszabályba nem ütköző szimbolikus eszközt, mozdulatot, a maszk vagy a bukósisak hordását is. A szimbolikus beszéd ugyanis a szó erejét növeli: üzenetet hordoz magában. A bukósisak és a kendőnek az arc elé helyezése, mint szimbolikus beszéd kifejezheti az arctalanságot. A gyülekezési jog anonim módon is gyakorolható, nem feltétele, hogy a gyülekezési jogát gyakorló személy azonosítható legyen. Mindaddig tehát, amíg valaki a gyülekezési, véleménynyilvánításhoz fűződő jogát gyakorolja, megilleti az anonimitás. Nem tiltható általánosan a maszk vagy a bukósisak viselése azon az alapon, hogy egyes emberek arcukat eltakarva erőszakos cselekményeket követnek el. Ha e feltételezés alapján tiltanánk a maszkok, bukósisakok viselését, azzal békés gyülekezők szimbolikus beszédét tennénk lehetetlenné, ami aránytalan korlátozás lenne. Ugyanezen elv mentén nem lehet tiltani a kirívó öltözetet, a mások, akár a többség ízlésvilágától eltérő megjelenésmódokat sem.
A szavak és szimbolikus eszközök használatát az Alkotmány ugyanúgy védi, ezért a véleménynyilvánítás határai is ugyanott húzódnak. A véleménynyilvánítás határának kijelölésénél nem általánosítani kell, hanem a védett értéket, mások alapjogainak védelmét kell szem előtt tartani. Ezért jogszerűtlen a felvonulók testi integritását sértő tojásdobálás, és lehet jogszerű a tüntetők rizzsel, puffasztott búzával való megszórása. Nem lehet tehát általános élelmiszerdobálási-tilalmat bevezetni. A véleménynyilvánítás eszközeként használt dobálás is lehet jogszerű, ha az eldobott tárgy semmilyen módon nem sérti vagy veszélyezteti a többi ember becsületét, testi integritását és testi épségét.
4. A bejelentett ellentüntetés nem tiltható meg a biztonság garantálásának nehézségeire hivatkozva. A szervezés nélküli, spontán ellentüntetés is jogi védelmet élvez, amíg megőrzi békés jellegét.
Mostanában gyakran előfordul, hogy azonos helyszínre és időpontra több demonstrációt is szerveznek. Ezek a rendezvények általában kapcsolatban állnak egymással, rendszerint a tüntető csoportok egymással ellentétes véleményüknek akarnak hangot adni, egymás álláspontjára kívánnak reagálni. Az előbb eltervezett rendezvényre reagáló, később bejelentett demonstrációt szokás ellentüntetésnek nevezni.
Számos aktuális javaslat állítja, hogy ilyenkor a versengő rendezvények között választani kell, a megelőzés elve alapján az utóbb bejelentett tüntetés megtiltható, ha nem valósítható meg olyan fizikai elkülönítés, amely biztosítja mindkét rendezvény zavartalan megtartását. Ez azon a feltételezésen alapul, hogy egyik vagy mindkét rendezvény nem marad meg a jogszerű keretek között, és ezért a rendőrség nem lesz képes a rendet fenntartani, így a jogszerű rendezvény zavartalanságát sem tudja majd biztosítani a nem békés ellentüntetőkkel szemben.
A biztonság garantálásának nehézségeire azonban nem elfogadható válasz az ellentüntetés megtiltása. Az ellentüntetők az ellenvéleményt kifejezni éppúgy jogosultak, mint a tüntetők a saját véleményüket. Mindezt a két szembenálló oldal megteheti ugyanakkor és ugyanott, egymásnak címezve, akár érzelmekkel és indulatokkal átitatva is, természetesen azzal a feltétellel, hogy egyik rendezvény sem lépheti át a békés jelleg határait, az egymással ellentétes vélemények kifejezése nem sértheti a másik rendezvény résztvevőinek jogait. Nem lehet abból a feltevésből kiindulni, hogy a demonstrációk egymás hatására szükségszerűen kilépnek e jogszerű keretek közül, ezért semmi okunk sincs arra, hogy bármilyen automatizmus, például a megelőzés elve alapján minden esetben válasszunk a tüntetések között, és ezzel szükségtelen határt szabjunk a vélemények versengésének.
A feltételezett kockázatok sem adhatnak okot a tüntetések közötti választásra és a megtiltásra. Az ilyen kockázatbecslés nagyon széles mérlegelési lehetőséget adna a rendőrség kezébe, amelynek során a rendezvény célját és tartalmát, politikai érzékenységét, a tüntetők agresszivitási hajlamát kellene számításba vennie. A rendőrség ilyen széles mérlegelést biztosító alapjog-korlátozó jogköre nem fér össze a politikai szabadságjogok tartalmával. Mindezek alapján ráadásul a rendőrségnek arról kellene döntenie, hogy alkalmasnak tartja-e saját magát a rend fenntartására. Aminek ha végül nem tud eleget tenni, saját képességeinek korábbi túlbecsülése miatt kétszeres kritikát kellene kiállnia. Ez könnyen beláthatóan azzal a veszéllyel járhat, hogy a rendőrség ennek elkerülése érdekében indokolatlanul is él a megtiltás lehetőségével.
Ugyanakkor ha nem feltételezett kockázatról van szó, hanem kifejezetten nem békés célú ellentüntetés szerveződik a másik demonstráció megakadályozására, mások megfélemlítésére, akkor erre az ellentüntetésre természetesen ez a védelem nem terjed ki. Az ilyennel szemben az államnak, a rendőrségnek fel kell lépnie, a békésen gyülekezőket meg kell védenie akár olyan törvénymódosítással is, amely az ilyen ellentüntetést előzetesen megtilthatóvá teszi.
Ha azonban az ellentüntetésnek a célja nem erőszakos, csak az tudható, hogy egyes tüntetni szándékozóknak vannak erőszakos terveik, akkor maga az ellentüntetés nem tiltható meg. Az állami szerveknek az egyes nem békés szándékú tüntetőkre kell koncentrálnia, és megfelelően fel kell készülnie a bűn megelőzése érdekében. Egyes tüntetni szándékozók jogsértő tervei alapján azonban semmiképp nem korlátozható a békés többség gyülekezési szabadsága.
Az ellentüntetés nem feltétlenül szervezett, bejelentésre kötelezett rendezvény, kialakulhat spontán módon is, amikor az előzetes szervezés nélkül összeverődő közönség a demonstrálók álláspontjával ellentétes véleményének ad hangot. Az ilyen spontán ellentüntetések, amíg megőrzik békés jellegüket, ugyancsak a gyülekezési jog védelme alatt állnak. Bejelentés hiányában a megelőzés, az előzetes megtiltás erre az estre nem értelmezhető. Ha azonban az ellendemonstráció elveszti békés jellegét, ennek feloszlatásával a rendőrségnek garantálnia kell a tüntetők számára gyülekezési joguk zavartalan gyakorlását.
5. A tüntetés résztvevője nyilvános közszereplést vállal, a rá vonatkozó kritikából e közszereplésével összefüggésben – a szereplése jellegével arányosan – többet kell tűrnie.
A közelmúltban több ellentmondásos jogalkalmazói döntéshez vezetett az, hogy a jogszabályok nem adnak kellő eligazítást a közszereplő és a nyilvános közszereplés fogalmának tartalmáról, ráadásul a bíróságok és más jogalkalmazó szervek gyakorlata is nagy bizonytalanságot mutat e kategóriák értelmezésében, annak ellenére, hogy a közszereplő-minőségnek jogi következményei vannak.
Közszereplése során valaki meg akar valamit mutatni magából a világnak, így akarja kifejezni önmagát, például hangot akar adni társadalmi, politikai kérdésekről alkotott véleményének. Mindezt kifejezetten a nyilvánosság előtti megjelenés szándékával teszi, így például azért, hogy álláspontját mások tudtára adja, és ezzel az ő nézeteikre is hatást gyakoroljon, véleménye a nyilvános diskurzus részévé váljon. Ezt teszik – eltérő intenzitással – a tüntetések szónokai, vezéralakjai, azok, akik valamilyen módon felhívják magukra a figyelmet és a tömegben csendesen tüntetők is. Ez utóbbi résztvevőkre is igaz: tudatosan lépnek a nyilvánosság elé, hogy a nyilvános rendezvényen ottlétükkel, tetszésnyilvánításaikkal vagy akár csendes vonulásukkal kifejezzék véleményüket.
A nyilvános közszerepléssel előnyök járnak együtt: annak, aki így tesz, megnő a vélemény-befolyásolási képessége, több lehetőséget kap a médiában történő megjelenésre, a közszereplést vállaló ismertségre tehet szert. Ezek az előnyök egyúttal magukkal vonják azt is, hogy a közszereplést vállalóknak máshol kell húzódjon a rájuk vonatkozó kritikával szembeni tűrésküszöbük: többet kell tűrniük a bírálatokból. A tüntető vállalja, hogy a vele egyet nem értők a nemtetszésüket olyan szavakkal vagy mozdulatokkal is kifejezhetik, amelyeket, ha nem tüntetésen lenne, nem kellene eltűrnie. Természetesen ez a tűrési kötelezettség nem teszi korlátlanná a közszereplőt bíráló szólás lehetőségét, így nem vonatkozik bármivel kapcsolatos kritikára, csak azokra, amelyek az érintett nyilvános közszereplésével, a tüntetéssel, a tüntetés céljával összefüggésben állnak. Más bírálatokkal szemben az egyébként közszereplést vállaló tüntető bárki máshoz hasonlóan igényelhet jogvédelmet, fordulhat például bírósághoz.
Az átlagostól eltérő tűrésküszöb nem egyazon helyen húzódik valamennyi közszereplést vállaló esetében, a tűrési kötelezettség a közszereplés jellegéhez igazodóan más és más mértékben térhet el az általánostól. Az egyes tüntetők tűrési kötelezettsége annak megfelelően alakul, hogy mennyire emelkednek ki a tüntetők közül, mennyire önálló a szereplésük. Általánosságban úgy fogalmazhatunk, hogy minél önállóbban szerepel valaki a rendezvényen, annál jobban kell viselnie a kritikát, annál többet kell eltűrnie a vele egyet nem értőktől is. Az egyszerű felvonuló is többet kénytelen elviselni annál, mint aki nem tüntet, nála erősebb kritikának van kitéve, aki a véleményét azzal teszi hangsúlyosabbá, hogy például jelmezt vesz fel, szónokol vagy más módon külön felhívja magára a figyelmet. A tüntető azonban biztosan nem köteles tűrni közszereplése folytán az olyan kritikát, amely már nemcsak a nemtetszést fejezi ki, hanem amivel fájdalmat, sérülést, kárt akarnak okozni neki, vagy félelmet akarnak kiváltani benne.
Az, hogy mit köteles tűrni valaki közszereplése folytán, rendkívül bonyolult és sok tényezőtől függő kérdés. A közszereplő és a nyilvános közszereplés fogalmának, az e kategóriákon belüli különböző fokozatoknak, valamint a tűrésküszöb eltérő voltának a tisztázatlansága az egyik oka a gyülekezési joggal kapcsolatos anomáliáknak, hiszen a tisztázatlanság jogbizonytalanságot okoz. Ezt a mainál egyértelműbb bírói gyakorlattal, a bírói gyakorlat egységét előmozdító eszközökkel kell minél előbb tisztázni.
6. A gyülekezési jog valójában csak akkor biztosított, ha nem kell félni a gyakorlásától. Az államnak kötelessége, hogy ténylegesen lehetővé tegye a gyülekezési jog gyakorlását, garantálja a tüntetők biztonságát.
A szabadságjogok érvényesüléséhez elsősorban az kell, hogy az állam ne avatkozzon be azok gyakorlásába. A gyülekezési szabadság esetében ez azt jelenti, hogy a polgárok akkor, ott és úgy nyilváníthatják ki közösen a nézeteiket, amikor, ahol és ahogyan ők kívánják, ebbe az állam nem szólhat bele, csak akkor szabhat korlátozó feltételeket, ha azt mások szabadságjogainak védelme teszi szükségessé. A be nem avatkozás azonban önmagában kevés ahhoz, hogy valóban érvényesüljenek a szabadságjogok, további biztosítékok nélkül azok csupán élettelen szabályok maradnának. Ténylegesen létező jogokká csak a megfelelő garanciarendszer működtetése teszi őket, amelynek több összetevője van, vannak köztük jogalkotási és jogalkalmazási természetűek is. Megfelelő szabályok léte és ezek helyes alkalmazása együttesen szükséges a szabadságjogok érvényesüléséhez. Mindennek biztosítását, a szabadságjogok védelmét az Alkotmány az állam feladatává, elsőrendű kötelességévé teszi.
A gyülekezési jog esetében ez az állami jogvédelmi kötelezettség annak a biztosítását is megköveteli, hogy a polgároknak másoktól való félelem nélkül legyen lehetőségük a véleménynyilvánításra. A rendőrségnek ebből következően ténylegesen garantálnia kell a rendezvény zavartalan lebonyolítását, például meg kell védenie a tüntetőket az erőszakos ellentüntetőktől. Azokat pedig, akik a békésen demonstrálókkal szemben szabálysértést vagy bűncselekményt követnek el, a rendőrségnek el kell fognia, a bíróságnak felelősségre kell vonnia. Ennek nélkülözhetetlen előfeltétele, hogy a rendőrség fellépését, a bíróság eljárását megfelelő jogszabályok alapozzák meg. A jogszabályok között kiemelkedő jelentősége van a szabálysértési és a büntetőjogi rendelkezéseknek, amelyek közül az utóbbiakkal a legsúlyosabb cselekményeket kell büntetni. Ezek a szabálysértési és büntetőjogi szabályok tehát a gyülekezési szabadság érvényesülésének garanciái.
A fentiek mellett fontos hangsúlyozni: a gyülekezési szabadságnak a szabályozással és jogalkalmazással történő garantálására vonatkozó állami kötelezettség, illetve az ezzel kapcsolatos feladatok ellátásának nehézségei soha nem szolgálhatnak magyarázatul arra, hogy az állam korlátozza a gyülekezés szabadságát, és így szabaduljon meg terhes kötelezettségétől, az ezzel kapcsolatos felelősségétől.
7. A gyülekezési jogot megsértőkkel szemben az állam feladata fellépni, amit a legsúlyosabb esetekben a büntetőjog eszközeivel jogosult megtenni. A magyar büntetőjogban vannak olyan bűncselekmények, amelyek közvetlenül azokat szankcionálják, akik megsértik mások békés gyülekezéshez való jogát.
Ahhoz, hogy a békés gyülekezéshez való jog maradéktalanul megvalósulhasson, mindenképpen szükséges az erőszakos tüntetők cselekményeinek büntetőjogi szankcionálása. Az állam köteles – legvégső eszközként – a büntetőjog erejével fellépni azokkal szemben, akik erőszakkal és jogtalanul akadályoznak meg másokat a gyülekezési joguk gyakorlásában, a véleményük békés kinyilvánításában. A törvényalkotó feladata eldönteni, hogy mely magtartásokat és viselkedésformákat tesz bűncselekménnyé. Ebben a döntésben egyértelműen megmutatkozik a védeni kívánt érték, jelen esetben a gyülekezési jog fontossága és jelentősége.
A gyülekezési szabadság védelmét szolgáló bűncselekmények a Büntető Törvénykönyv több különböző fejezetében találhatóak. A büntetőjogi szabályozás hézagosnak és következetlennek tekinthető, az is előfordulhat, hogy egy jogellenes magatartás több bűncselekménybe, szabálysértésbe is besorolható. Sokszor, amikor erőszakkal, fenyegetéssel megsértik a békés tüntetők gyülekezési jogát, a jogi szakma képviselői, köztük a rendőrség, bíróság is egymásnak ellentmondó következtetésekre jutnak. A szabályozás és a jogalkalmazás következetlensége vezetett oda, hogy egyes elkövetők tévedésben lehettek a tekintetben, hogy tojást dobálni bűncselekmény-e, vagy sem.
A tisztánlátáshoz szét kell választani a tüntetők gyülekezési jogát közvetlenül sértő, illetve a tüntetők más jogainak védelmével kapcsolatos bűncselekményeket.
Közvetlenül mások gyülekezési jogát sértő bűncselekmények csoportjába tartozik elsőként az egyesülési és a gyülekezési szabadság megsértése, másodsorban pedig a rendbontás. Ezeket a bűncselekményeket a gyülekezési jog alapján történő békés tüntetésen a résztvevők ellen lehet elkövetni. Annak ellenére, hogy ezek a szabályok védik mind a békés gyülekezőket, mind a rendezvényt magát, nem tudni arról, hogy alkalmaznák őket. Tovább nehezíti az egyesülési és a gyülekezési szabadság megsértése miatti felelősségre vonást, hogy e bűncselekmény a hivatali bűncselekmények között található, amiből az a következtetés vonható le, hogy csak hivatalos személyt lehet emiatt elmarasztalni, mást nem.
A gyülekezési jog gyakorlásának sérelmével távolabbi összefüggésben áll a közösség elleni izgatás, valamint a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoport tagja elleni erőszak bűntette. Ezek a bűncselekmények a törvényben meghatározott csoportok, illetve azok tagjai ellen irányulnak, a Büntető Törvénykönyv ezeket azért bünteti, mert ezzel fokozottan is védeni akar egyes jellemzően kiszolgáltatottabb társadalmi csoportokat. A gyülekezési jog gyakorlása igen gyakran a különböző kisebbséghez tartozók megnyilvánulása, az ilyen csoportok védelme közvetve a – kisebbség nevében vagy tagjaként megnyilvánuló – tüntetőnek a gyülekezési jogát is garantálja. A hazai jogalkalmazói gyakorlat azonban jellemzően ezeket a törvényi szabályokat sem alkalmazza a tüntetéseken történt jogsértések esetében, hanem inkább az enyhébb, kisebbségellenességet magukban nem hordozó bűncselekmények miatt indítják meg az eljárásokat. A Büntető Törvénykönyv hiányossága, hogy a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoport tagja elleni erőszak tényállása csak egyes kiemelt csoportoknak nyújt védelmet, holott az egyenlő méltóságú személyként kezelés követelménye azt kívánná, hogy más társadalmi csoportok, például a szexuális kisebbségek elleni elkövetést is büntessenek.
8. Az erőszakos (ellen)demonstrációra nem lehet válasz a gyülekezési jogot korlátozó törvénymódosítás, illetve a jogszerűen tüntetők jogainak korlátozása.
Kétségtelen, hogy a nem békés tüntetéseknek, illetve a tüntetések erőszakba fordulásának a kockázatát legegyszerűbb úgy elkerülni, ha magát a tüntetés lehetőségét korlátozzák. A gyülekezési jogukat békésen gyakorlókat úgy a legkényelmesebb az állami szerveknek megvédeni az erőszakos támadásoktól, ha szűkre szabják a békés demonstrálás lehetőségét is. A gyülekezési törvény ilyen irányú módosítása azonban túl nagy és indokolatlan ár lenne a rend és a biztonság növeléséért. A további tilalmak egyrészt szükségtelenül korlátoznák a gyülekezési szabadságukkal békésen élők jogait is, másrészt a véleményüket erőszakosan kinyilvánítók által okozott problémákra sem adnának valódi megoldást. Mindez az alkotmányosan védett alapjogok elfogadhatatlan korlátozását jelentené, arra ugyanis csak akkor kerülhet sor, ha valamely másik alkotmányos jog védelme, így például mások emberi méltóságának vagy éppen gyülekezési jogának érvényesülése semmilyen más módon nem érhető el.
Az arc eltakarásának tilalmát a támogatói például azzal magyarázzák, hogy a felismerhetetlenség a tüntető nem békés szándékát mutatja és erőszakos cselekmények elkövetését vetíti előre, egyúttal megnehezíti a jogellenes cselekményeket elkövetők elfogását és felelősségre vonását. Ha azonban a jogellenes magatartás puszta lehetősége alapján elfogadnánk a maszkviselés általános törvényi tilalmát, azzal azt is állítanánk: tilos jelmezekkel és maszkokkal mint a szólás szimbolikus eszközeivel kifejezni egy álláspontot.
Az ellentüntetések megtiltását pártolók gyakran úgy érvelnek: a rendőrség nem lehet képes minden esetben megakadályozni azt, hogy az ellentüntetők esetleg megtámadják a tüntetőket, a demonstrálók és ellendemonstrálók összecsapjanak. Ha azonban az ilyen esetleges, feltételezett erőszakra hivatkozva elfogadnánk az ellentüntetések megtilthatóságát, azzal azt is tudomásul vennénk, hogy előzetesen lehetetlenné tehetők azok az ellentüntetések is, amelyek sosem fordultak volna át erőszakba.
A gyülekezési jognak ezek és az ezekhez hasonló korlátozási irányai a tiltani tervezett magatartások és a jogsértések között olyan összefüggéseket feltételeznek, amelyek ténylegesen nem léteznek. Természetesen nemcsak a már bekövetkezett erőszak alapozhatja meg a tüntetési lehetőség korlátozását, hanem annak tényleges és közvetlen veszélye is, de az esetleges erőszak puszta feltételezése nem lehet elegendő. Ennek alapján indokolt lehet a gyülekezési törvény olyan kiegészítése, amely lehetővé teszi a tüntetések megtartásának a rendőrség általi előzetes megtiltását, ha a rendezvény bejelentése szerint kifejezetten bizonyos bűncselekmények elkövetésére irányul.
Mind a magyar Alkotmány, mind a nemzetközi emberi jogi egyezmények csak a békés célú gyülekezéshez való jogot garantálják. Aki tehát egy tüntetésen erőszakos magatartást tanúsít, fogalmilag nem alkotmányosan védett gyülekezési jogát gyakorolja, így vele szemben fellépni sem a békés célú gyülekezési jog további korlátozásával kell, ez nem nyújt megoldást a jogi védelmet nem élvező erőszakos tüntetések problémáira. Ehelyett az erőszakosan tüntetők szabálysértései és bűncselekményei miatt kell az elkövetőkkel szemben az állami szerveknek hatékonyan fellépniük, a létező szabálysértési és büntetőjogi tilalmakat kell következetesen betartatniuk.
Különösen nem lehet az erőszak megelőzésének elfogadható módja az, hogy a fenyegetett békés tüntetőket tiltják el előzetesen a véleményük kifejezésétől, például úgy, hogy a tüntetésük megtartását megtiltják vagy csak védhetőbb helyszínre hajlandók tudomásul venni. Ezzel maga az állam nyújtana segítséget azoknak az ellentüntetőknek, akik a nekik nem tetsző véleményt szeretnék elhallgattatni.
9. A magyar jogrendszerben vannak olyan bűncselekmények és szabálysértések, amelyek alapján az erőszakos és nem békés tüntetőkkel szemben a jogalkalmazóknak fel lehet és fel is kell lépniük.
Az állam a büntetőjog rendszerén keresztül felelősséget vállal azért, hogy az erőszakos vagy nem békés cselekmények elkövetőit felelősségre vonják. A jogalkalmazó szervek feladata az, hogy a törvénykönyvekben szereplő szabályokat alkalmazzák, és fellépjenek az erőszakos, jogsértő tüntetőkkel ellen. Az erőszakos tüntetőkkel szemben van eszköz, léteznek azok a jogszabályok, amelyek védik a közrendet és mások jogait. A rendőrség, az ügyészség és a bíróság feladata éppen az, hogy a mások jogait megsértőkkel szemben ezeket a jogszabályokat érvényre juttassa.
Azok, akik egy demonstráción erőszakosan vagy fenyegetően viselkednek, szándékuktól és cselekedetük jellegétől függően követnek el különböző bűncselekményeket vagy szabálysértéseket. A tüntetéseken előforduló leggyakoribb büntetendő cselekmények a garázdaság és a rongálás bűncselekménye, valamint a garázdaság és a rendzavarás szabálysértése. Míg a garázdaság kihívóan közösségellenes és – bűncselekmény esetén – erőszakos magatartás, amely alkalmas arra, hogy másokban megbotránkozást vagy riadalmat keltsen, addig a rongálás idegen vagyontárgy megrongálását takarja. Igen gyakran állapítják meg a rendzavarás szabálysértését is, amikor valaki például garázdaság esetén nem engedelmeskedik a rendőri intézkedésnek. Nyilvános rendezvényen megvalósulhat a rendbontás bűncselekménye is, amely a rendező intézkedésével szembeni erőszakkal vagy fenyegetéssel történő ellenállást jelenti. A hivatalos személy elleni erőszak bűncselekménye úgyszintén gyakran fordul elő tüntetéseken. Ez történik, amikor valaki a rendőrt mint hivatalos személyt a jogszerű eljárásban erőszakkal vagy fenyegetéssel akadályozza, vagy az eljárás miatt bántalmazza. Tipikusan ez a helyzet, amikor az erőszakos tüntető kővel megdobja a rendőrt.
Az itt felsorolt bűncselekmények és szabálysértések mind egy önálló tüntetésen, mind pedig egy tüntetés-ellentüntetés konfliktushelyzetben előfordulhatnak. Amikor egy tüntető jogellenes magatartása egyúttal egy másik rendezvény résztvevőjének gyülekezési szabadságát vagy valamely más jogát sérti meg, akkor ezt a körülményt nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ha e körülmény miatt a cselekmény az előzőeknél súlyosabb bűncselekményt valósít meg, akkor az elkövetőjét a súlyosabb cselekményért kell felelősségre vonni. A jogalkalmazó szerv feladata és kötelessége annak a vizsgálata, hogy mi volt az elkövető szándéka: a gyülekezési szabadság vagy más jog szándékos megsértése, vagy a cselekmény csak garázdaságot, esetleg egyéb más, a demonstrációkon tipikus bűncselekményt valósított meg.
10. A gyülekezési jog érvényesülése nagyban függ a jogalkalmazó szervek felkészültségétől és tevékenységétől. Ha a tüntetéseken előforduló jogsértő cselekményeket jellemzően az indokoltnál enyhébben minősítik, az közvetve a gyülekezési szabadság sérelméhez vezet.
Az, hogy a tüntetésen tanúsított jogsértő magatartás milyen bűncselekménynek minősül, több tényezőtől függ. Befolyásolja az elkövetési kontextus és a környezet, ahol történt a cselekmény, befolyásolja továbbá a magatartás jellege és az elkövetők szándéka is, de függ a békés tüntetőkben keltett érzelmektől, attól, hogy ők hogyan értékelték és élték át az erőszak vagy a fenyegetés megjelenését.
A jogalkalmazó szerveknek ezeket a szempontokat kell értékelniük, amikor erőszakos tüntetőkkel állnak szemben, a rendőrség és az ügyészség is ezek alapján dönt az eljárás megindításáról és a vádemelésről. Egy cselekmény ugyanis nem ítélhető meg önmagában, annak az eldöntéséhez, hogy az elkövető milyen cselekményt valósított meg, mindezen szempontok együttes értékelése szükséges. A jogszabályok értelmezése, a minősítés meghatározása a jogalkalmazó szervek feladata és kötelessége, ők döntik el, hogy a tüntetésen történt tojásdobálás, gyűlöletkeltő beszéd vagy verekedés szabálysértés-e vagy bűncselekmény, garázdaságnak, rongálásnak vagy egyéb tiltott cselekménynek minősül-e. A jogértelmezés végső állomása a bíróság, a bíróság kötelessége, hogy rekonstruálja a megtörtént eseményeket, és a jogszabályok értelmezésén keresztül meghatározza, hogy az elkövető milyen bűncselekményért vagy szabálysértésért felel.
A hazai joggyakorlat kifejezetten egységesnek mondható abban a tekintetben, hogy a tüntetéseken előforduló jogsértő cselekményeket jellemzően az indokoltnál enyhébben minősíti: bár feltehető, hogy az elkövető a gyülekezési vagy más alapjog szándékos megsértését valósítja meg, a szándéka erre irányul, de vele szemben a büntetőeljárás egyéb, a rendezvényeken tipikus bűncselekmények miatt indul meg. Ezt az „alulminősítési gyakorlatot” mutatja, hogy sok esetben állapít meg szabálysértéseket, és csak kisebb számban rongálást és garázdaságot; a gyülekezési jogot sértő bűncselekményekért pedig ritkán von felelősségre. A gyülekezési jog védelmére léteznek ugyan megfelelő, vagy majdnem megfelelő büntető és szabálysértési szankciók, de azokat sok esetben nem alkalmazzák. A jogszabályok megfelelő alkalmazása, a törvényeknek megfelelő eljárás alapvetően a jogalkalmazó szervek felelőssége.
Az alulminősítési gyakorlat, a gyülekezési jogot sértő cselekmények bagatellizálása több negatív következménnyel is járhat. Meggyengülhet a békés és szabad véleménynyilvánítás lehetősége, így azok az emberek, akiknek eltér a véleménye a többségtől, nem mennek ki az utcára, hogy hallassák a hangjukat, hiszen úgy érezhetik, hogy nem védi meg őket az állam. Egyesekben pedig a vélemény elleni erőszakos fellépés válik majd egyre népszerűbbé.
Ennek a folyamatnak a megakadályozása nagyban a jogalkalmazó szerveken múlik, azon, hogy számukra mekkora jelentőséggel bír az alapjogok védelme. Nagyban segítené a gyülekezési jog védelmét, ha a Legfelsőbb Bíróság a jog egységességének előmozdítása érdekében rendelkezésére álló eszközöket gyakrabban alkalmazná annak érdekében, hogy a jogalkalmazás gyakorlata az alapjogvédelem irányába változzon.
11. A rendőrségnek a gyülekezési törvény alkalmazása során szükségszerű mérlegelésével szemben a bírósági jogorvoslat lehetősége csak akkor jelent valódi garanciát, ha a bíróságok a gyülekezési törvény szabályait arra tekintettel értelmezik és alkalmazzák, hogy azok alapvető jogokat valósítanak meg, illetve korlátoznak.
A gyülekezési törvény számos feladatot hárít a rendőrségre. A rendőrség köteles megvizsgálni, hogy a bejelentett rendezvény a tervezett helyszínen és időben megtartható-e, ellenkező esetben neki kell megtiltania a tüntetés megtartását. A rendőrségnek közreműködnie kell a gyülekezések rendjének biztosításában, és szükség esetén gondoskodnia kell a rendezvényt megzavaró személyek eltávolításáról. Szélsőséges esetben – ha ennek törvényi feltételei fennállnak – a demonstrációt fel is oszlathatja. A rendőrség ezen intézkedései, döntései a gyülekezési szabadságnak és más alapvető jogoknak a – törvény által megengedett – korlátozását valósítják meg egyedi élethelyzetekben. A gyülekezési törvény minderre azért ad felhatalmazást, hogy a gyülekezési jog érvényesülése mellett mások jogai, illetve más alkotmányos értékek is érvényre juthassanak. Mások jogai se szenvedjenek csorbát a szükségesnél nagyobb mértékben azért, mert egyesek a gyülekezési jogukat gyakorolják.
A jogállamiság követelményéből következik, hogy a rendőrség jogkorlátozó döntéseinek és intézkedéseinek mindig törvényi rendelkezésen kell alapulnia, méghozzá olyan előíráson, amely nem biztosít számára szabad belátásán múló mérlegelést, a rendőri mérlegelés terét a lehető legszűkebbre szabja. Bármilyen pontos azonban a szabályozás, a rendőrségnek a konkrét rendezvény körülményeit figyelembe véve mindig értelmeznie kell az irányadó szabályokat, ezért a mérlegelés teljes mértékben nem zárható ki a rendőri jogalkalmazásból. Ezt viszont csak az teheti alkotmányosan elfogadhatóvá, ha a rendőr döntésével és intézkedésével szemben nyitva áll a bírói jogorvoslat lehetősége. A független bírósághoz fordulás lehetősége az a garancia, amely ellensúlyozhatja a szükségszerű rendőri mérlegelésben rejlő veszélyeket.
A bírói jogorvoslat biztosítja, hogy a rendőrség a mérlegelés lehetőségével ne élhessen következmények nélkül vissza. Adódhatnak bonyolultabb, alkotmányos dilemmákat is magukban hordozó jogértelmezési kérdések is, amelyeket egy gyors reakciót igénylő helyzetben a rendőrség nem feltétlenül tud helyesen eldönteni. Ilyen helyzetekben az esetleges rossz döntést utólag a bíróság korrigálja. Az utólagos korrekciónak az adott eseten túlmutató hatása is van, hiszen a későbbi rendőri jogalkalmazás során felmerülő hasonló helyzetekben a rendőrség számára mintául szolgál a korábbi bírói jogértelmezés.
Mindezek alapján tehát a bíróságok a letéteményesei az alapjogok közötti konfliktusokat rendező szabályozás helyes, az alapjogi tárgyukra tekintettel történő alkalmazásának. Amikor a bíróság a rendőrségnek a rendezvény megtartását megtiltó határozatát vizsgálja felül, vagy a rendezvény rendőrség általi feloszlatásának jogellenességéről dönt, egymásnak feszülő alapjogok konfliktusáról hoz döntést. Egyes esetekben ez egyszerű, mert a törvény bizonyos élethelyzetekre könnyen alkalmazható, és nem igényel a szokásosnál bonyolultabb jogértelmezést. Vannak azonban olyan helyzetek, amelyekben a bíróságnak a szabályok mögé kell néznie, azokat alkotmányos funkciójukra tekintettel kell értelmeznie. Ilyenkor a bíróság az alapvető jogokat korlátozó szabályokat nem értelmezheti kiterjesztően, és biztosítania kell, hogy az alapvető jogok konfliktusának eldöntésében érvényesüljön az az alkotmányos követelmény, hogy az ilyen jogok korlátozására csak akkor kerülhet sor, ha ez mások alkotmányos jogainak védelme vagy más alkotmányos érték megvalósulása érdekében elengedhetetlen, és csak amennyiben a korlátozással megvalósuló sérelem arányos az ezzel elérni kívánt céllal.
A bírói garancia intézményét üresítheti ki, hogy a bíróságok az alapjogok gyakorlására vonatkozó szabályokat nem azok alkotmányos tartalmára figyelemmel, nem alapjogi szemlélettel alkalmazzák. Ezért az alapjogok védelme területén a bíróságok szemléletváltozására volna szükség, amit részben a bíróképzés útján, részben pedig a Legfelsőbb Bíróság jogegységesítő feladatain keresztül lehetne elindítani.
12. A médiának fontos szerepe van a vélemények és azok cáfolatainak bemutatása során. A média hatékony eszköz a köznyugalom megzavarásának megelőzésében, illetve a közvélemény félrevezetésével, hiányos tájékoztatásával, a mesterséges pánikkeltéssel megzavart köznyugalom gyors helyreállításában. A média felelőssége, hogy megfelelően tájékoztasson a véleménynyilvánítás jogának és a gyülekezési jog gyakorlásának lehetőségéről és korlátairól.
A vélemények nyilvánosságra kerülésével az azokkal kapcsolatos vita, azok cáfolata is helyet kaphat a közbeszédben. A vélemények sokszínűsége segíti az eligazodást a különböző álláspontok között, hosszú távon pedig előmozdítja a plurális társadalom kialakulását.
A vélemények közvetítésében a médiának kiemelkedő szerepe van: a kép- és hangfelvételek hiteles közvetítő eszközök. A fejlett információs környezet, az elektronikus világháló kiépülése és használatának mindennapivá válása, az elektronikus véleménynyilvánítás lehetősége, az állam és polgárai közötti információáramlás rendkívüli felgyorsulása nem csupán a hamis tájékoztatás, híresztelés elterjedésének nagyságát és gyorsaságát növeli, hanem a cáfolat, a valóságnak megfelelő tények közlésének és bizonyításának lehetőségeit és eredményességét is. Amennyiben a demokratikus társadalomtól elvárt módon működik a média, igen hatékony eszköz a köznyugalom megzavarásának megelőzésében, illetve a közvélemény félrevezetésével, hiányos tájékoztatásával, a mesterséges pánikkeltéssel megzavart köznyugalom gyors helyreállításában.
A média segíti a közvélemény formálását, a vélemények közötti tájékozódást és a vélemények megismerhetőségét. Éppen ezért a hiteles és tényszerű tájékoztatásban a médiának szerepe és felelőssége van. A gyülekezési jog gyakorlása során a média az egyes rendezvények társadalmi súlyának megfelelően eleget tud tenni a lakosság tájékoztatásának: milyen célból, milyen vélemények közlése érdekében gyakorolják az emberek gyülekezési jogukat, mikor, hol változik a közlekedés rendje. Ugyanígy a tüntetést követően a jogszerű és esetleges jogellenes tettek bemutatása is fontos, hiszen a gyülekezési jog gyakorlásának előfeltétele, hogy mindenki tudja, mihez van joga és meddig terjed a szabadsága. Természetesen a média nem köteles bemutatni minden eseményt, de amennyiben megteszi, akkor a hiteles és tényszerű tájékoztatás követelménye alapján pontos információkat köteles közzétenni. Amint a legutóbbi gyülekezési joggal kapcsolatos közéleti vitában megjelent, a televíziós műsorszolgáltatók egy része, majd rájuk hivatkozva más sajtótermékek is tévesen informáltak a tojásdobálással kapcsolatban a bírói jogértelmezésről. Ez pedig azzal a következménnyel jár, hogy a polgárok téves információkkal rendelkeznek alkotmányos alapjogaik gyakorlását illetően, ami további jogsértések forrása lehet.
Mindebből következően a média szerepe kiemelkedő jelentőségű. A média hatékony eszköz az alapjogok gyakorlásának előmozdításában. A véleménynyilvánítás mellett a gyülekezési jog, az információhoz jutás, a közügyekben való részvétel, a művelődéshez és oktatáshoz való jog a média tájékoztatásán keresztül elérhetővé, megismerhetővé és gyakorolhatóvá válik.
Javaslatok
Az előző tézisek magyarázatai magukban foglalnak számos javaslatot is. A következő felsorolás ezeket emeli ki a tézismagyarázatokból, megjelölve, hogy az egyes javaslatok mely tézisből következnek.
Általános javaslatok
- A tüntetéseken erőszakosan résztvevők magatartására ne a békés célú gyülekezési szabadság további korlátozásával keressenek megoldást, hanem a létező – szabálysértési, büntetőjogi – tilalmakat érvényesítsék következetesen. (Bővebben a 2., 8., 9. és 10 tézisnél.)
- A biztonság garantálásának nehézségei, feltételezett kockázatok alapján a hatóságok ne választhassanak az ugyanazon helyen és időben tartani tervezett tüntetések között. Az erőszakba fordult rendezvényt oszlassák fel, de mindaddig, amíg ez nem következik be, tegyenek meg mindent a tüntetés és az ellentüntetés egyidejű zavartalan lebonyolításáért. E körben az egyes erőszakos szándékú tüntetők által elkövetett bűncselekményeket kell megelőzni, illetve őket kell felelősségre vonni tetteikért. (Bővebben a 4., 8., 9. és 10. tézisnél.)
Javaslatok a jogalkotás számára
- Az egyesülési és a gyülekezési szabadság megsértésének bűntettét a hivatali bűncselekményeket tartalmazó törvényi fejezetből helyezzék át a szabadság és az emberi méltóság elleni bűncselekmények közé, egyértelművé téve ezzel azt, hogy e bűncselekményt nemcsak hivatalos személy, hanem bárki elkövetheti. A hivatalos személy általi elkövetést minősített eset szankcionálhatja szigorúbban. (Bővebben a 7. tézisnél.)
- A nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoport tagja elleni erőszak büntetőtörvényi tényállása helyett alkosson a jogalkotó olyan büntetőtényállást, amely a kisebbségvédelmet tágabban értve, az egyenlő méltóságú személyként kezelés követelményére tekintettel más társadalmi csoportokat is védelemben részesít. Ebben mintául szolgálhat a közösség elleni izgatás jelenlegi szabályozása, amely a védendő csoportokat így határozza meg: „valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoport vagy a lakosság egyes csoportjai”. (Bővebben a 7. tézisnél.)
- A spontán és az azonnali reagálású tüntetésekre vonatkozó, az Alkotmánybíróság 75/2008. (V. 29.) AB határozatában megfogalmazott alkotmányos követelményt a jogbiztonságra való tekintettel a gyülekezési törvény módosításával építsék be a törvénybe, úgy, hogy a rendőrségnek ezzel is kevesebb jogértelmezési és mérlegelési feladata legyen. (Bővebben a 4. tézisnél.)
- Megfontolandónak tartjuk a gyülekezési törvény olyan módosítását, amely alapján a rendezvény megtartása a rendőrség által előzetesen megtiltható, ha a rendezvény bejelentésében foglalt célja, napirendje szerint kifejezetten bizonyos bűncselekmények elkövetésére – így különösen egy békés rendezvény megakadályozására, a tüntetők megfélemlítésére – irányul. Csak olyan bűncselekmények esetén tartjuk ezt elfogadhatónak, amelyek esetében a bűncselekmény által védett alapjog védelme a szükségességi-arányossági teszt alapján ezt indokolja. A törvényben ezeket a bűncselekményeket taxálni kell. (Bővebben a 4. és 8. tézisnél.)
Javaslatok a jogalkalmazás számára
- A Legfelsőbb Bíróság a jogegységesítés terén rendelkezésére álló jogi eszközök – jogegységi határozatok hozatala, elvi bírósági határozatok közzététele – útján, a jogellenes cselekményeket elkövetők felelősségre vonása tárgyában segítse elő a gyülekezési jog és más alapjogok védelmének hatékonyabb érvényesülését. (Bővebben a 10. tézisnél.)
- A bíróképzésben a jelenleginél kapjon nagyobb hangsúlyt az alapjogi képzés. A Legfelsőbb Bíróság a jogegységesítés terén rendelkezésére álló jogi eszközökkel mozdítsa elő, hogy a rendezvényeknek a rendőrség általi megtiltásának, illetve feloszlatásának elbírálása során a bíróságok a gyülekezési törvény szabályait arra való tekintettel értelmezzék és alkalmazzák, hogy azok alapvető jogokat valósítanak meg, illetve korlátoznak. (Bővebben a 11. tézisnél.)
- A közszereplés fogalmát és fokozatait nemcsak magánjogi szempontokat, hanem a közszereplés közjogi jellegzetességeit is figyelembe véve, és nemcsak a polgári bíróságok gyakorlatát, hanem a jogtudomány ezzel kapcsolatos eredményeit is felhasználva tisztázza a bírói gyakorlat egységének előmozdítására rendelkezésére álló eszközökkel a Legfelsőbb Bíróság. (Bővebben az 5. tézisnél.)
A téziseket az Eötvös Károly Intézet a DEMOS Magyarország Alapítvány és a Progresszív Intézet megbízásából készítette 2008 júliusában és augusztusában. Az intézet háttértanulmányt is készített a tárgyban, amely a fenti tézisekkel együtt az EKINT honlapjáról letölthető.
