Kilenc tagállam eddig példa nélkül álló szorosabb, ún. megerősített együttműködés keretében szabályozná azokat a válásokat, melyek különböző állampolgárságú feleket érintenek.
Az Európai Unióban évente 845 ezer házasságot bontanak fel, melyből 170 ezer esetben különböző állampolgárságú párokról van szó.
Miután az Európai Unió igazságügyi minisztereinek pénteki (2008. július 25.) találkozóján nem sikerült közös álláspontot kialakítani a régóta húzódó vitában, kilenc tagállam jelezte, hogy készek a vonakodók nélkül szorosabb együttműködést kialakítani a jelenleg szabályozatlan kérdés közös szabályokkal való rendezésére. Ausztria, Franciaország, Görögország, Luxemburg, Magyarország, Olaszország, Románia, Spanyolország és Szlovénia most az Európai Bizottsághoz kíván fordulni, hogy engedélyezze az együttműködés elindítását.
A kérdés azért lényeges, mert a házasság felbontásának megengedhető jogalapjai is különbözőek országonként. Van olyan tagállam, ahol nem is engedélyezik a válást; valahol a válás véglegesítése nagyon hosszadalmas, hónapokig is eltartó procedúra, máshol viszont jóval egyszerűbb a folyamat. A kilencek elképzelései szerint például egy Belgiumban élő cseh-német házaspárnak lehetősége lenne arra, hogy közös megegyezéssel kiválasszák, melyik ország bíróságánál adják be a válókeresetet. Megegyezés hiányában pedig automatikusan a lakóhely szerinti ország bíróságát jelölnék ki.
A válások közös szabályozása ellen leginkább Málta és Svédország emelte fel a hangját. Míg az erősen katolikus földközi tengeri szigetországban a házasságok felbontása egyáltalán nem engedélyezett, addig az utóbbi tagállam azért ellenzi a kezdeményezést, mert elfogadhatatlannak tartanák, ha egy állampolgárukat a liberális svéd szabályozásnál szigorúbb előírásoknak vetnének alá. Sajtóértesülések szerint Csehország, az Egyesült Királyság, Finnország, Hollandia és Lengyelország is ellenzik a tervet, míg Belgium, Litvánia, Németország és Portugália bizonyos feltételek mellett támogatná azt.
Az Európai Bizottság részéről Jacques Barrot óvatosan reagált a kezdeményezésre. A bel- és igazságügyekért felelős francia biztos elmondta, hogy a Bizottság alaposan át fogja tekinteni egy ilyen együttműködés lehetséges politikai, jogi és gyakorlati következményeit, és ennek alapján fog dönteni.
A megerősített együttműködések elindítását az 1999-ben életbe lépett Amszterdami Szerződés tette lehetővé, arra az esetre, ha a tagállamok egy része szorosabb együttműködést szeretne kialakítani egyes területeken, az erre nem hajlandó országok részvétele nélkül. Habár már többször felmerült az együttműködési forma elindítása, erre végül még egyetlen esetben sem került sor. A tagállamok felkérését követően a megerősített együttműködés elindítására hivatalosan a Bizottságnak kell javaslatot tennie, melyről végül a Tanácsban a tagállamok minősített többséggel döntenek.
Háttér – a házasság felbontása Európában
Ha két olyan személy, akik különböző állampolgársággal rendelkeznek, vagy lakóhelyük már nem ugyanazon tagállamban van, fel kívánja bontani a házasságát, akkor tudniuk kell, hogy mely ország bíróságához vagy illetékes hatóságaihoz kell fordulniuk.
2000-ben a Tanács rendeletet fogadott el, amely meghatározza:
- mely tagállam bíróságai rendelkeznek joghatósággal a házasság felbontásával kapcsolatos ügyekben,
- hogyan ismerik el az egyik tagállamban a házasság felbontására vonatkozóan hozott határozatokat a többi tagállam hatóságai.
Ez a szabályozás a házasság felbontására vonatkozik. A közös gyermekekért való szülői felelősség vonatkozásában hozott határozatokra is vonatkozik, amennyiben azokat a házasság felbontásáról hozott határozattal egy időben hozzák meg, nem vonatkozik azonban olyan témákra, mint pl. a tartási kötelezettség vagy a vagyonmegosztás.
A rendelet helyébe a 2201/2003/EK rendelet lépett, mely nem változtatta meg a házassági jog szabályait, és kizárólag az említett napot követően hozott bontóítéletekre alkalmazandó. A rendelet a különválásra és a házasság semmissé nyilvánítására is vonatkozik. Mivel rendeletről van szó, annak rendelkezései közvetlenül alkalmazandók, azaz bárki hivatkozhat rájuk a bíróság előtt. A rendelet nem vonatkozik Dániára.
A jogszabály nem határozza meg, hogy mely nemzeti jogot kell a bíróságoknak alkalmazni. Bizonyos esetekben valamely tagállam bíróságainak egy másik tagállam jogát kell alkalmaznia. Ez az egyes tagállamok nemzeti jogától függ.
A témával kapcsolatban bővebb információ olvasható az Európai Bizottság oldalán.
