Az Európai Bíróság ítélete szerint az olyan nyilvános kijelentések, melyek által valamely munkáltató tudatja, hogy nem vesz fel bizonyos etnikai származású munkavállalókat, közvetlen hátrányos megkülönböztetést valósítanak meg.
A Bíróság C-54/07. sz. ügyben hozott ítélete
A 2000/43/EK irányelv [1] célja a faji vagy etnikai származáson alapuló megkülönböztetés elleni küzdelem keretrendszerének kialakítása azzal a szándékkal, hogy az egyenlő bánásmód elve a tagállamokban megvalósuljon. A belga jogszabályok lehetőséget biztosítanak az egyenlő bánásmód megvalósulásának ösztönzése céljából Belgiumban kijelölt szerv, a Központ az esélyegyenlőségért és a rasszizmus elleni fellépésért számára, hogy keresetet indítson, azonosítható sértett személy hiányában is, amennyiben hátrányos megkülönböztetés áll vagy állhat fenn.
A Feryn garázskapuk beépítésére szakosodott társaság. A Központ a belga munkaügyi bíróságtól annak megállapítását kérte, hogy a Feryn hátrányosan megkülönböztető munkaerő-felvételi politikát folytat. Álláspontját e vállalkozás igazgatójának nyilvános kijelentéseire alapozza, miszerint vállalata beszerelő munkásokat keres, ám nem vehet fel bizonyos etnikai származású munkavállalókat („bevándorlókat”), mivel az ügyfelek nem kívánják őket a munkák időtartamára otthonukba beengedni.
A Bíróságnak lényegében arra a kérdésre kell válaszolnia, hogy egy munkáltatónak a felvételi eljárás keretében tett ilyen, nyilvános kijelentései hátrányos megkülönböztetést valósítanak-e meg, amennyiben nincs olyan azonosítható sértett személy, aki azt állítaná, hogy e hátrányos megkülönböztetés áldozatává vált.
A Bíróság, az irányelv céljára emlékeztetve, úgy véli, hogy az azonosítható sértett személy hiánya nem vezethet az irányelv értelmében vett közvetlen hátrányos megkülönböztetés hiányának megállapításához. A társadalmi integrációt szolgáló munkaerőpiac feltételeinek elősegítése ugyanis nehezen lenne elérhető, ha az kizárólag azon esetekre korlátozódna, amelyekben egy felvételt nem nyert jelölt eljárást kezdeményez a munkáltatóval szemben a hátrányos megkülönböztetés miatt. Továbbá az ilyen kijelentések alkalmasak arra, hogy egyes jelölteket komolyan visszatartsanak jelentkezésük benyújtásától. Ezek tehát a munkaerő-felvétel során alkalmazott közvetlen hátrányos megkülönböztetést valósítanak meg az irányelv értelmében.
Ezt követően a Bíróság abban a kérdésben foglal állást, hogy miként alkalmazandó a bizonyítási teher megfordítása egy olyan helyzetre, amelyben a hátrányosan megkülönböztető munkaerő-felvételi politika fennállását egy munkáltatónak a felvételi politika tárgyában nyilvánosan tett kijelentéseire hivatkozva róják fel. A Bíróság megállapítja, hogy a munkáltató feladata annak bizonyítása, hogy nem sértette meg az egyenlő bánásmód elvét. Ezt követően a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak vizsgálata, hogy a felrótt tények bizonyítottak-e, és annak értékelése, hogy a bizonyítékok, amelyeket az említett munkáltató felhoz azon kijelentéseinek alátámasztásául, miszerint nem sértette meg az egyenlő bánásmód elvét, elegendőek-e. Ezt követően a Bíróság kijelenti, az olyan nyilvános kijelentések, amelyek útján valamely munkáltató tudatja, hogy foglalkoztatási politikájának keretében sohasem fog bizonyos etnikai vagy faji származású munkavállalókat felvenni, elegendőek annak az irányelv értelmében való vélelmezéséhez, hogy közvetlenül hátrányosan megkülönböztető munkaerő-felvételi politika valósul meg.
Végezetül a Bíróság annak kérdésében foglal állást, hogy milyen szankciók tekinthetők megfelelőnek a szóban forgóhoz hasonló hátrányosan megkülönböztető munkaerő-felvétel tekintetében. Az irányelv előírja, hogy a tagállamok által elfogadott szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük, akkor is, ha nincs azonosítható sértett személy. A Bíróság felsorolja, hogy e szankció állhat a hátrányos megkülönböztetésnek az illetékes bíróság által kellő fokú nyilvánosság előtt történő megállapításából, vagy abból, hogy a bíróság felszólítja a munkáltatót a hátrányos megkülönböztetés gyakorlatának abbahagyására, ezen túl ilyen szankció lehet még az eljárást kezdeményező szervezet részére fizetendő kártérítés nyújtása.
[1] A személyek közötti, faji vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló, 2000. június 29 i 2000/43/EK tanácsi irányelv (HL L 180., 22. o.; magyar nyelvű különkiadás 20. fejezet, 1. kötet, 23. o.).
