Május végén az interneten nyilvánosságra került annak a nemzetközi szerződésnek a szövegtervezete, amely végleges formájában egységesen határozná meg a jogvédett anyagok nem megengedett terjesztése esetén alkalmazható szankciók körét.
Az internetes fájlcserélők ellen már évek óta szélmalomharcot vívó országok tavaly összefogtak és megkezdték egy új, a szerzői jogvédelem alatt álló művekhez kapcsolódó jogok érvényesítését elősegítő nemzetközi megállapodás kidolgozását. Az angolul Anti-Counterfeiting Trade Agreement (ACTA) néven ismertté vált kezdeményezés mögött elsősorban az Egyesült Államok, Japán, az EU és Svájc áll, de a tárgyalásokon részt vesznek más fejlett országok (így többek között Kanada, Ausztrália, Dél-Korea) képviselői is.
Bár a szerződés előkészítése már több mint fél éve zajlik, a tárgyalófelek igyekeztek annak tartalmát titokban tartani. Civil és lobbiszervezetek több alkalommal fordultak kormányaikhoz információért, de érdemi adatokat nem sikerült beszerezniük, mígnem május végén nyilvánosságra került egy tárgyalásokon használt munkaanyag. E szerint a részes államok államok eddig nem látott szigorú és egységes szankciórendszerrel léphetnének fel a szerzői jogsértések ellen.
A szerződés nem csak a pénzügyi előny megszerzése érdekében elkövetett, hanem a nyilvánvaló haszonszerzési cél nélkül folytatott szellemi jogsértéseket is keményen büntetné. A szerződés célja olyan, elrettentő hatású szankciók alkalmazása, amelyek révén sikeresen vissza lehetne szorítani a szellemi tulajdonjogok megsértését. A szerződés alapján például a rendfenntartó szervek könnyebben kutathatnának át, kobozhatnának el és semmisíthetnének meg számítástechnikai és szórakoztató-elektronikai termékeket, az internetszolgáltatók (jogi mentességükért cserében) kötelesek lennének hatékonyabban együttműködni a hatóságokkal, többek között az előfizetői adatok kiadása és az online adatvédelem területén.
Az ACTA nemcsak a fájlcserélők üzemeltetői elleni fellépést tenné lehetővé, hanem megengedné azt is, hogy a felhasználók (tehát az interneten fájlokat le- és feltöltő személyek) ellen a szerzői jogvédett tartalom jogosultjai közvetlen polgári jogi kártérítési igényt támaszthassanak. Ezzel minden jogi akadály elhárulna az elől, hogy a kiadók és lemezforgalmazók közvetlenül a fájlokat letöltő személyektől követeljenek jelentős pénzösszegeket kártérítés címén. Az Egyesült Államokban egyébként már előfordult egy-két hasonló ügy, az egyik leghíresebb esetben például egy két gyermekét egyedül nevelő anyát kötelezett a bíróság arra, hogy több mint 200 ezer dollárt (kb. negyven millió forintot) fizessen az amerikai hanglemezgyártók és-forgalmazók szövetségének (RIAA).
Az új szerződés külön büntetőjogi alakzattal büntetné a sok vitát kiváltott digitális jogkezelő, ún. DRM rendszerek feltörését is. Ez voltaképpen ezeknek a rendszereknek a gyakorlati elismerését jelentené annak ellenére, hogy a DRM-ek világszerte komoly tiltakozást váltanak ki, és alkalmazásuk ellen komoly jogi érvek is szólnak .
A vitaanyag internetes megjelenését követően az EU illetékesei elhárították az újságírói megkereséseket, nem voltak hajlandóak nyilatkozni a szervezet új szerződéssel kapcsolatos álláspontjáról. Egy kanadai hírügynökség információi szerint az ACTA elfogadására akár már idén júliusban, a tokiói G8 csúcson sor kerülhet.
Szerzői jogi és kereskedelmi jogi szakértők szerint az új szerződéssel többek között az a baj, hogy a fejlett országok nagyon merev és súlyos szankciókat alkalmazó álláspontját képviseli és nincs tekintettel a fejlődő országok érdekeire. Valószínűleg nem véletlen, hogy ezek az országok egyelőre hallani sem akarnak az ACTA-ról.
