2008. május 15-én az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara szervezésében a hazai jogászképzés állapotáról és jövőjéről szóló konferencia került megrendezésre .
A konferenciát az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának dísztermében tartották, s az esemény fővédnöke Bihari Mihály, az Alkotmánybíróság elnöke volt. Az eseményre jellemző, hogy a hazai jogász-hivatásrendeken kívül képviseltette magát minden olyan ágazat, amely potenciálisan jogászokat fogadhat be.
A konferencia célja
A frissen végzett jogászok elhelyezkedési esélyeiről szóló konferencián résztvevők többek között arra keresték a választ, hogy a klasszikus jogászi szakmákon túl a gazdasági élet mely területén tudják kamatoztatni tudásukat a jogi diplomát szerzett fiatalok. A jogászképzést vajon kinek kell szabályoznia: a piacnak, az államnak, a finanszírozónak, vagy az egyetemnek? Felvetődik az is, hogy a jogi karok képzési struktúrája megfelel-e a piac által elvárt követelményeknek. És igaz-e az az állítás, miszerint a jogi diploma a legkönnyebben konvertálható felsőfokú végzettség?
Dékáni köszöntő – A jogász, mint „generális konfliktuskezelő szakértő”
A rendezvényen bemutatták a Habecus Decanum kötetet, amely egy interjúsorozat. A kötetben a hazai jogi karok dékánjai nyilatkoznak meg a jogászképzést illetően, kifejtik véleményüket a jelenről és a jövőről, a dékáni pozíció nehézségeiről és szépségeiről. A kötetet Mezey Barna, az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának dékánja méltatta, s egyúttal köszöntőt is mondott a konferencia kezdetén. A dékán utalt arra, hogy hazánkban az alma mater-ek vezetőinek nem olyan reputációjuk van, mint külföldön. Amint fogalmazott: a dékán tulajdonképpen egy „univerzális robot”, aki nem csupán a tudományszervezésért, hanem mindenért felelős, ami a karon zajlik. Azonban erőit leginkább a költségvetési keretek kapcsán bekövetkező hadakozás emészti fel. Mezey Barna kifejtette, hogy már az európai tapasztalatok is igazolták: a speciális jogászképzés nem alkalmas terep a bolognai-rendszernek. A dékán utalt arra, hogy ma Magyarországon a jogászok sokkal inkább „generális konfliktuskezelő szakértők”, mint olyan szakemberek, akiket csupán a hagyományos igazságszolgáltatási és közigazgatási pálya érinthetne. Mezey Barna utalt arra is, hogy valóban tömegképzés van, de ez a korábbi mesterséges felduzzasztások eredménye, s most isszuk a levét a korábbi helytelen döntéseknek. A dékán szerint azonban nem kell tartani a túlképzés rémétől, nem kell túldimenzionálni. A pályakövetési tapasztalatok alapján a jogász előbb-utóbb „megtalálja a helyét”, hiszen a fentiekkel összhangban a generális szakértők, a jogászok a „társadalom mérnökeiként” az egyik legjobban konvertálható szakmával rendelkeznek.
Több gyakorlatot az egyetemi oktatásban
Ezután Szabó András a Szinapszis Kft-től prezentálta a Mit remélsz? – A végzős joghallgatók várakozásai című kutatás (amelyet az ELTE hallgatói körében végeztek el) eredményeit. A kutatásból kiderült, hogy 2008-ban végző diákok körében hiányzik az elhivatottság. Arra kérdésre, hogy mi a célja a hallgatónak a jogi egyetemi jelentkezéssel a megkérdezettek 13%-a mondta azt, hogy a diploma megszerzése, 12%-a a jó állást nevezte meg, és 21% nem válaszolt (!). A 2009 után végzők a jogászi túlképzés tekintetében pesszimistábbnak mondhatók. A megkérdezettek többsége (91%) mondta azt, hogy a hírnév alapján választott egyetemet. A 2008-ban végzők körében a bírói, ügyészi pályák a népszerűen, míg az eztán diplomázók inkább hajlanak a közigazgatás és egyéb szakmák felé. A megkérdezett diákok 60,6%-a mondta azt, hogy legfőképpen jogi pályán akar elhelyezkedni, de mást sem zárna ki, 27,9%-ük csakis jogi szakmát akar és 9,6% biztos abban, hogy nem akar jogász lenni. Egyéb különbség is mutatkozik a később (2010 körül) végzőknél: mobilabbnak mutatkoznak, nem befolyásolja őket a munkahely és a lakóhely távolsága, illetve minél később végez valaki annál inkább tervezi a külföldi munkavállalást. A 2008-ban végzők 73%-a, a 2009-ben diplomázók 59,4%-a míg azok, akik 2010-ben fejezik be tanulmányaikat 33,3%-a rendelkezik szakmai tapasztalattal. A megkérdezettek 70%-a szerint gyakorlatiasabb képzésre lenne szükség, a válaszadók nagy része szerint az egyetem nem adott gyakorlati képzést. A hallgatók nagy része nem választaná ismét az egyetemét, a pesszimista attitűd ugyancsak a 2008-ban végzőknél erősebb.
Reformálandó szakvizsga
A Magyar Ügyvédi Kamara elnöke, dr. Bánáti János előadásában az ügyvédjelölti léttel és a jogi szakvizsga helyzetével foglalkozott. Véleménye szerint a hazai egyetemek oktatásában jelentkező problémák általános oktatáspolitikai gondok, s a jogi karok még relatíve jobb helyzetben vannak. A Mezey Barna által vázolt pozitív elhelyezkedési képet igyekezett árnyalni: az volt a véleménye, hogy abból a tényből, hogy a jogászok, mint társadalmi mérnökök máshol (nem hagyományos jogász-területen) helyezkednek el, le kell vonni az egyetemi oktatási konzekvenciákat, más képzési struktúrát kell kidolgozni egy ilyen helyzetben az ellentmondások feloldására. Ma Magyarországon (a konferencia napján legalábbis) 6102 ügyvédjelölt van. Bánáti János szerint hangsúlyt kell fektetni az ügyvédjelöltek képzésére. A hárompólusú viszonyt (Kamara – ügyvéd – ügyvédjelölt) szabályozni kell. Az ügyvéd jelenleg nem felel a jelölt oktatásáért, csak a Kamara, de nincs szabályozott jogköre. Kifejtette, hogy a szakvizsgázó jelöltek 70-80%-a még tárgyalóteremben sem járt, s nagyok a visszaélések az ügyvédek részéről a jelöltek foglalkoztatása tekintetében. A jelöltek tehát nem bírnak megfelelő tapasztalattal. Bánáti János utalt arra, hogy a Kamara már dolgozik a helyzet megoldásán: szabályozni kívánják, hogy milyen esetben tehet valaki szakvizsgát, ahhoz mennyi tárgyalás ellátására lesz szükség. A vizsga pedig egységes jogi szakvizsga kell, hogy legyen. A vizsgaanyagból pedig ki kell iktatni az önmagában ugyan fontos, de partikuláris részeket, sőt még az alapjogágak kérdései között is vannak feleslegesek – vélte a Kamara elnöke.
Elefántcsonttorony?
Lomnici Zoltán a Legfelsőbb Bíróság elnöke Elefántcsont torony – túlságosan zárt a bírói pálya? című előadásában amellett érvelt, hogy nem is zárt ez a hivatásrend. Maga az 1997 szabályozás is kedvezményeket ad a „kívülről” jövőknek (alkotmánybírák, köztisztviselő stb.) – csak erről nem szoktak beszélni, utalt rá a legfőbb bíró. Kifejtette, hogy 2001 és 2007 közötti időszakban a bírák 20,6%-a jött „kívülről”. Lomnici Zoltán megemlítette azt a három tanulmányt is, amelyek a bírósági reform értékelésével foglalkoznak: ezek is jelzik a bírói kar fluktuációjának szükségességét, de a külső szakembereknek megfelelő gyakorlatra kell szert tenniük.
Előadást tartott még többek között Kraudi Adrienne az MKB Bank Zrt. vezérigazgató-helyettes Pénz-ügyek – bankok, biztosítók elvárásai a jogvégzettekkel szemben címmel; Róna Péter közgazdász, az ELTE tiszteletbeli professzora Szürke hétköznapok – a gazdasági szféra, mint felvevőpiac címmel és Somogyi Zoltán a Political Capital igazgatója Tudatos amnézia? – jogászok a politikában címmel. Az eseményt egy kerekasztal-beszélgetés zárta a hazai jogi karok dékánjai között.
