Perbeli egyezségi megállapodást kötött 2007. november 21-én a Nemzeti Jogvédő Szolgálat által képviselt 32 meghurcolt tüntető és a Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) között a 2003. december 1-én, a budai Gesztenyés-kertben a Lelkiismeret’88 Csoport által tartott tüntetés jogellenes rendőri feloszlatása során foganatosított jogellenes rendőri intézkedések miatt idén indult perben.
Perbeli egyezségi megállapodást kötött 2007. november 21-én a Nemzeti Jogvédő Alapítvány által működtetett Nemzeti Jogvédő Szolgálat három ügyvédje (dr. Balsai Szabolcs együttműködő partner, dr. Gaudi-Nagy Tamás kuratóriumi ügyvezető és dr. Zétényi Zsolt kuratóriumi elnök) által képviselt 32 meghurcolt tüntető és a Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) között a 2003. december 1-én, a budai Gesztenyés-kertben a Lelkiismeret’88 Csoport által tartott tüntetés jogellenes rendőri feloszlatása során foganatosított jogellenes rendőri intézkedések miatt idén indult perben. Megtört a jég. A rendőrség végre hajlandó volt hosszas bírósági huza-vona, pereskedés nélkül kártérítést fizetni a rendőri jogsértések áldozatainak, részben dr. Tóth Gábor budapesti rendőrfőkapitány együttműködési készségének is köszönhetően.
Az egyezség alapján a BRFK fejenként hatszázezer forint nem vagyoni kártérítést és százezer forint perköltséget fizet meg a tüntetőknek, továbbá elégtételt adott egy közlemény kibocsátásával, amelyben elismerte: megsértette a jogalap nélkül előállított tüntetők személyes szabadságát, gyülekezési jogát és emberi méltóságát, illetve megköveti a jogsértetteket. A BRFK az elégtételi közleményt 2007. november 22-én kiadta az MTI útján, továbbá azt a www.police.hu honlapra kihelyezte.
A Nemzeti Jogvédő Alapítvány példaértékűnek és más esetekben is követendőnek tartja ezt a hozzáállást, azaz az elkövetett jogsértések elismerését, a kártérítés egyezség útján történő megfizetését az áldozatoknak. Erre lenne szükség a tavaly őszi rendőri jogsértések áldozatainak ügyeiben is. Ennek érdekében fordulunk Bencze József országos rendőrfőkapitány úrhoz, kérve, hogy ezt az eljárási módot, mint fontos precedenst tegye iránymutatóvá az ország összes rendőrségi szerve számára, és mozdítsa elő a sokat szenvedett jogsértett áldozatok mielőbbi peren kívüli kártérítését.
A tavaly őszi tömeges rendőri jogsértések előképének is tekinthető csaknem négy évvel ezelőtt kezdődött ügy összefoglalása:
A Lelkiismeret ’88 Csoport 2003. december 1-jére bejelentett kormányellenes demonstrációját az ekkor már Gergényi Péter volt a budapesti rendőrfőkapitány által irányított rendőrség annak ellenére oszlatta fel jogellenesen, hogy szabályszerű rendőrségi bejelentésekre került sor, és tiltó határozatok nem születtek, és így minden jogi alapot nélkülözött a tüntetés feloszlatása, illetve az ennek keretében alkalmazott kényszerintézkedések.
A Lelkiismeret ’88 Csoport tüntetést szervezett 2003. december 1-jén a budai Gesztenyés-kertben, onnan kívántak vonulni Medgyessy Péter akkori miniszterelnök házához. A rendezvény célja az volt, hogy tiltakozást fejezzenek ki a Medgyessy Péter és a román kormányfő egy évvel korábbi, nemzeti érzületet sértő koccintása miatt.
Emlékezetes, hogy a 2002. december 1-jei hasonló tárgyú tüntetés feloszlatása jogellenességének megállapítása érdekében a Nemzeti Jogvédő Alapítvány kuratóriumi tagja, dr. Grespik László ügyvéd által képviselt Bukta Dénesné és társai – három tüntető – által indított eljárás a hazai jogorvoslatok eredménytelen kimerítését követően Strasbourgban sikerrel járt: az Emberi Jogok Európai Bírósága megállapította, hogy aránytalanul korlátozta a magyar rendőrség a békés tüntetők gyülekezéshez való jogát 2002. december 1-jén, mivel a spontán, de békés tüntetés pusztán a bejelenés elmaradása miatt nem oszlatható fel
Az esemény kapcsán a nagy erőkkel felvonuló rendőrség a tüntetést annak megkezdését követően röviddel feloszlatta, 51 embert a helyszínen elfogott és előállítás keretében fogva tartott néhány óráig a XII. kerületi Rendőrkapitányságon, a budai forgalom több órára megbénult a több száz rendőr részvételével foganatosított intenzív rendőri intézkedések miatt.
A Budai Központi Kerületi Bíróság az előállított tüntetőkkel szembeni szabálysértési eljárásokat a megindult feloszlatási perre figyelemmel felfüggesztette, majd – egy kivételével – mind megszüntette. Ezen végzésekben a szabálysértési bíróság kimondta többek között azt, hogy “a rendőrhatóság által tett és szabálysértési eljárás megindításának alapját képező feljelentés messzemenően és minden vonatkozásban megalapozatlan.” Továbbá: “A rendőri fellépés mikéntje, az egyebekben alkotmányos jogaikat gyakorló állampolgárokkal szembeni fellépés módja, a békés tüntetőkkel szemben a teljes készenléti rendőrség felvonultatása, pusztán politikai okok miatt a tervezett tüntetés minden körülmények között történő megakadályozása a rendőrhatóság részéről megengedhetetlen, a jogállamiságot megkérdőjelező fellépés. A tanúvallomásokkal alátámasztottan jogsértő hatósági fellépés a rendezvény megakadályozását szolgálta… Egy tüntetésen a gyülekezés és szólásszabadság alkotmányos jogát gyakorló személy cselekménye értelemszerűen nem közösségellenes magatartás. Ebből következően tehát egy politikai tüntetésen az adott politikai vezetést, vezetőt bíráló (akár emelt hangnemben megvalósuló) magatartás a véleménynyilvánítás szabadságából eredő alanyi jogon mindenkit megillető jogosultság, mely megbotránkozás (erkölcsi felháborodás), illetőleg riadalom (félelem) keltésére a törvény értelmében nem alkalmas, akárcsak a tüntetéssel szükségszerűen együtt járó, adott esetben éneklő, zászlót, fáklyát, transzparenst tartó magatartás sem. “
Kocsis Imrét, a tüntetés szervezőjét közel 72 órás őrizet után gyorsított eljárásban jogerősen figyelmeztetésben részesítették, és egyben gyülekezési joggal való visszaélés miatt – nem jogerősen – nyolcvanezer forint pénzbírsággal sújtották. (Utóbb a kétéves elévülési idő letelte miatt megszüntették a gyülekezési joggal való visszaélés miatt indult szabálysértési eljárást, és a lefoglalt zászlókat és transzparenseket vissza kellett adni. A rendzavarás miatti szabálysértési felelősséget a tüntetés jogellenességére tévesen alapozó végzést csak az egy éves perújítási időkorlát miatt nem lehetett már hatályon kívül helyezni.)
A tüntetést bejelentő szervezet elnöke, Kocsis Imre pert indított a tüntetés feloszlatása jogellenességének megállapítása iránt, amelyet először Pesti Központi Kerületi Bíróságon, majd – a PKKB ítéletének hatásköri hiba miatti hatályon kívül helyezését követően – a Fővárosi Bíróságon jogerősen, majd a Legfelsőbb Bíróságon felülvizsgálati eljárásban is megnyert.
A feloszlatás jogellenességének Fővárosi Bíróság általi megállapítása alapjául az a körülmény szolgált, hogy a Medgyessy Péter akkori miniszterelnök házához tervezett rendezvény megtartását a rendőrség megtiltotta, ezt a Fővárosi Bíróság is jóváhagyta, azonban Kocsis Imre ezt követően néhány nappal ugyanolyan célú, de több részre bontott, más-más tényállású tüntetéseket jelentett be, mind a létszám, mind a hely, mind pedig az időtartam tekintetében. A BRFK ezeket az új bejelentéseket érdemben nem vizsgálta, nem hozott alakszerű tiltó határozatokat.
A Legfelsőbb Bíróság 2005. december 9-én született Kfv. 39.077/2006/6. számú felülvizsgálati ítéletében (az ítélet a Bírósági Határozatokban BH 2007.104 számon került közzétételre) kimondta, hogy a Fővárosi Bíróságnak a tüntetés feloszlatása jogellenességét megállapító ítélete minden tekintetben megalapozott és jogszerű volt, sőt a rendőrség kötelessége a jogszabályi keretek között eljárni és az egyik legfontosabb demokratikus alapjog: a gyülekezési jog érvényesülése érdekében mindent megtenni.
Azzal, hogy a rendőrség a bejelentő korábban megtett és megtiltott bejelentésével egyezőnek tekintette a későbbi, hasonló, de mégsem a korábbival egyező helyre, létszámra és időre vonatkozó tüntetés bejelentéseket, megszegte a gyülekezési törvényben előírt kötelezettségét.
Tiltó határozatokat nem hozott, így a tüntetések megtarthatóvá váltak. A tüntetés nem vesztette el békés jellegét azzal, hogy a tüntetés résztvevői markáns és határozott véleményt fogalmaztak meg – például a rendőrökkel és a kormánnyal kapcsolatban – ugyanis a hangos politikai véleménynyilvánítás a tüntetések velejárója. Kiemelte a Legfelsőbb Bíróság még azt is, hogy ugyan nem szerencsés a tüntetők részéről a rendőrség szidalmazása, ugyanakkor érthető volt ez a magatartás, mivel a tüntetők a jogszerűség tudatában tartózkodtak a helyszínen, és ellenük ezért jogellenesen léptek fel a rendőrök. Ha egy tüntetés elveszti békés jellegét, akkor a rendőrség köteles a szervezőket a békés jelleg helyreállítására felszólítani, és ha ez eredménytelen, akkor a békés jelleg elvesztésére hivatkozással kell az oszlatást megelőző kétszeri figyelmeztetést megtenni, majd az oszlatást megkezdeni. Ilyenre sem került sor. A rendőrség védekezését alaptalannak találta a bíróság, amely szerint feloszlatásra okot adott volna az is, hogy a bejelentett tucatnyi tüntető helyett 70-80-an jelentek meg a helyszínen. Ez sem a gyülekezési törvény, sem pedig a bíróságok szerint nem feloszlatási ok. Tiltásra és oszlatásra csak és kizárólag a jogszabályokban meghatározott okból és módon van lehetőség, ezt az alapelvet – súlyosan – megszegte a BRFK. A Legfelsőbb Bíróság azt is rögzítette, hogy nem utólag kell feloszlatási okot keresni, hanem a tüntetés bejelentések elbírálásakor és a helyszínen kell a jogszabályi garanciák által előírt szabályokat betartva eljárni.
Ezzel a polgári demokrácia egyik legfontosabb alapjoga, a gyülekezési jog témakörében iránymutató jellegű döntés született, amely azóta komoly kihatással volt a rendőrségi gyakorlatra, bár még ezt követően is került sor politikai tüntetések nem elhanyagolható számban történő nem megalapozott megtiltására, sőt a Kossuth téri kordon időszakában hatáskör hiánya miatt nem hozott határozatokat a BRFK a térre bejelentett tüntetések tárgyában.
A jogellenesen feloszlatott tüntetés alkalmával rendőri intézkedés alá vont résztvevőket jogellenes fosztották meg személyes szabadságuktól, sértették meg emberi méltóságukat, illetve gátolták meg abban, hogy az Alkotmány és az Európai Emberi Jogi Egyezmény által garantált gyülekezési jogukat gyakorolhassák, ezért őket államigazgatási jogkörben okozott kár címén kártérítés illette meg.
A 32 károsult – akik közül dr. Balsai Szabolcs ügyvéd 3 fő, dr. Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd 22 fő, és dr. Zétényi Zsolt ügyvéd 7 fő képviseletét látta el – peren kívüli egyezség megkötésére irányuló ajánlatait a BRFK korábbi vezetése a jogi realitások ellenére nem fogadta el, de még érdemi tárgyalásra sem volt hajlandó, így a jogsértettek személyes szabadság, emberi méltóság és gyülekezési jog megsértése miatt 2007. májusban kártérítési pert indítottak a BRFK ellen A perben jövő februárra már ki is tűzte a tárgyalást a bíróság.
Már ekkor tudatta a Nemzeti Jogvédő Alapítvány közleményében, hogy a jogsértettek továbbra is készek peren kívüli megállapodásra és az új főkapitánytól azt várja, hogy a jogsértésért felelős elődjével szemben nem zárkózik el az egyezség elől. A keresetlevél benyújtását követően dr. Tóth Gábor jelenlegi budapesti rendőr-főkapitány 2007. június végén írásban jelezte: „ a rendelkezésünkre álló tények ismeretében a BRFK korábbi álláspontját felülvizsgáltam.” Ennek nyomán több fordulós és hosszadalmas egyezségi tárgyalások kezdődtek, amelyek végül a múlt héten aláírt egyezségi megállapodáshoz vezettek.
Ezzel az egyezségi megállapodással az új budapesti rendőri vezetés bebizonyította, hogy képes és kész a rendőrségi jogsértések áldozatává váló személyek kárigényeit peres út kizárásával rendezni olyan ügyekben, amelyekben a jogalap nem vitatható és a kárigény összegszerűsége a vonatkozó bírósági gyakorlat mértékeitől nem áll távol.
Jogellenesen fogva tartott polgárok hasonló ügyeiben a Legfelsőbb Bíróság idén már két iránymutató eseti döntést hozott a Kvassay-hídi és Erzsébet téri felülvizsgálati ítéletekben. A dr. Gaudi-Nagy Tamás által képviselt felperesek által indított hivatkozott perek lényegi üzenete: a szabálysértés „gyanújával” elfogott, előállított és/vagy őrizetbe vett, de utóbb „felmentett” (ténylegesen eljárás megszüntetésre kerül sor a szabálysértési eljárásban a felelősség megállapíthatósága hiánya esetén), tehát így törvénytelenül fogva tartott áldozat részére kártérítés jár. A bírói gyakorlat ezen felülvizsgálati ítéletekkel egyértelműen elmozdult abba az irányba, hogy a jogellenes fogva tartással szükségképpen együtt járó hátrányos életminőség változás köztudomású tényként elfogadható és az emiatt járó nem vagyoni kártérítés összeg bírói mérlegeléssel megállapítható a kár mértékére vonatkozó egyéb bizonyítási cselekmények nélkül is. A Kvassay-hídi perben másfél napos fogva tartásért 500 ezer forint nem vagyoni kártérítést, az Erzsébet téri perben 72 órás őrizetért közrehatás miatt egymillióról 700 ezer forintra csökkentett mértékű, 8 órás előállításért 500 ezer forint nem vagyoni kártérítést állapított meg a Legfelsőbb Bíróság.
Miután a jelen ügyben a jogellenes fogva tartás mellett a BRFK jogellenesen akadályozta meg, hogy a tüntetők a demokratikus alapjogok sarkalatos pontját jelentő gyülekezési jogukat és vélemény-nyilvánításhoz fűződő alkotmányos alapjogaikat gyakorolják a fennálló politikai hatalmat bírálva, ez a többletet jelentő jogsértési elem indokolta az egyezségi kártérítési összeg mértékét.
Mindez egyúttal követendő eljárás kellene legyen álláspontunk szerint a 2006 őszi tüntetésekkel összefüggő tömeges rendőri jogsértések testi, lelki sérüléseket szerzett, illetve törvénytelenül fogva tartott áldozatainak ügyeiben is. Köztudomású tény, hogy a tavaly őszi rendőri-bírósági jogsértései következtében elszenvedett hátrányok miatt több száz fő esetében nyílt meg a kártérítési jogosultság. A Nemzeti Jogvédő Alapítvány együttműködő ügyvédei több ilyen ügyben járnak el, ismereteink vannak számos más károsult igényérvényesítési törekvéseiről is, de tudomásunk szerint megdöbbentő módon több mint egy évvel a tavalyi véres események óta nem kapott még egy kilőtt szemű, megkínzott, eltört csontú vagy törvénytelenül előzetes letartóztatásba helyezett áldozat sem kártérítést.
Az áldozatok gyorssegélyre nem számíthatnak, sőt a legtöbb ártatlanul fogva tartottnak vagy sérüléseket szerzett személynek egyszerre több állami szervezetet kell perelnie. Az őket jogsértő módon elfogó rendőri egységet (többnyire a REBISZ-t); a Budapesti Rendőr-főkapitányságot, amely őrizetben tartotta; az előzetes letartóztatásról megalapozatlanul döntő Pesti Központi Kerületi Bíróság tevékenységéért jogi felelősséget tartozó Fővárosi Bíróságot illetve – ha a bántalmazták, megalázták az előzetes ideje alatt – a büntetés végrehajtási intézetet. Nincs egyablakos rendszer, nincs egy, a különböző rendvédelmi szervek által okozott károk jóvátételére szolgáló központi helytállási alap, amely pedig a jogállami elvek érvényesülése érdekében indokolt volna.
A tavaly őszi tömeges rendőri és bírósági jogsértéseket követően az alkotmányos előírások és jogállami elvek azt kívánják, hogy az állam gondoskodjon arról, hogy a jogsértettek jóvátétele hatékonyan és a rendes eljárásoktól eltérő módon mielőbb és méltányos módon történjen meg. Jogállami elvárás, hogy az állam a károsultaknak peren kívül adjon kártérítést, kártalanítást, és ne nehezítse tovább a sokat szenvedett, nemritkán életre szólóan meggyötört, lelkileg megsérült, személyes szabadságuktól jogellenesen megfosztott emberek helyzetét azzal, hogy évekig pereskedniük kell.
A kárigény érvényesítés nehézségét jelenti, hogy az eljárások rendkívül lassúak– az ismertetett esetek átlagosan 3 évig tartottak -, sok energiát és komoly jogászi közreműködést igényelnek, illetve a károsultat megalázó módon intim szféráinak feltárására, lelki sebeinek felszaggatására, a megalázottság, a csökkent életminőség önmarcangoló taglalására, boncolgatására készteti.
Mindez sokakat elrettent az igényérvényesítéstől, ez pedig azzal jár, hogy a károsult sérelme sem orvosolódik, illetve a jogsértést elkövető rendvédelmi szerv sem érzi a kárért való pénzügyi helytállás elviekben visszatartó hatását.
A kárigény érvényesítések körében a Nemzeti Jogvédő Alapítvány ügyvédei által képviselt, illetve általunk ismert ügyekben eddig néhány esetben került sor peresítésre, ezekben a rendőrség az irányadó tények és a kialakult bírósági gyakorlat alapján nyilvánvaló polgári jogi felelőssége ellenére érdemi védekezést fejt ki, peren kívüli egyezségre tárgyalási készséget nem mutatott. Ügyeinkben peren kívüli egyezségi ajánlatokkal kerestük meg a Budapesti Rendőr-főkapitányságot (BRFK), a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Rendőr-főkapitányságot, a Rendészeti Biztonsági Szolgálatot (REBISZ), és az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumot (IRM). A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Rendőr-főkapitányság az egyezségtől a nyilvánvaló jogalap ellenére elzárkózott, peres útra utasította a kárigénylőt, a BRFK két esetben (két, utóbb büntetőeljárás alól mentesített egyetemista 72 órás bűnügyi őrizete miatti kárigény) elutasítással reagált, a többi esetben tárgyalási hajlandóságot jelzett, de érdemi tárgyalásokra nem kerül sor. A REBISZ-szel közel tíz károsult esetében peren kívüli tárgyalások kezdődtek, azonban nemrégiben a REBISZ az összes ügyben elzárkózott az egyezségkötéstől érdemi és elfogadható indokok nélkül. Visszás ugyanakkor, hogy ugyanakkor a REBISZ hajlandó volt egyezséget kötni annak a fiatalembernek az ügyében, aki önként ajánlotta fel egy részben általa csekély mértékben megrongált rendőr-gépkocsiban keletkezett kár megtérítését.
Az IRM pedig azt jelezte, hogy a Be. 580. §-án alapuló kártalanítási eljárásban bírósági eljáráson kívüli egyezségkötésre jogszabályi felhatalmazás híján lehetősége nincs, tehát az előzetes letartóztatásba került, de utóbb felmentett vagy eljárás alól mentesült károsultaknak perelniük kell.
