Kategória: Blog: versenyjog archív

Már olvasható a GVH honlapján a hivatal szakmai lapjának, a Versenytükörnek a nyári száma.

Bár az iroda ablakán éppen a zuhogó eső kopog, napsütésnek pedig nyoma sincs, mégis július végén a versenyjogász nem tudja megállni, hogy készítsen egy rövid összegzést kedvenc jogterülete és a magyar kártyában a tök ásszal fémjelzett évszak kapcsolatáról. Hol fordul elő ez az időszak a versenyjogban, volt-e bármikor – a versenyjogról szóló számos nyári egyetemen túl – ennek a periódusnak különös jelentősége?

Az Országgyűlés által 2011. július 11-én elfogadott, de még ki nem hirdetett nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezetek csődeljárásának és felszámolásának különleges szabályairól szóló törvény, speciális fúziós szabályokat állapít meg a kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezetek felszámolása során megvalósuló összefonódásokkal összefüggésben.

Mint korábbi bejegyzésünkben ismertettük, a GIS kartell ügyben a Törvényszék ítéletet hozott. Az előző blog bejegyzésben láthattuk, hogy a Törvényszék ítélete szerint egy íratlan megállapodás létezése milyen feltételek fennállta mellett bizonyítható a kartellben részes vállalkozások állítása és ezen vállalkozások alkalmazottainak tanúvallomása alapján. Az ítélet második jelentős kérdése a bírságszámítással volt kapcsolatos. Az alábbiakban folytatjuk az ítélet elemzését e két kérdés tekintetében.

Korábban a Jogi Fórum versenyjogi blogja beszámolt a magyar GIS kartellről. 2011. július 12-én a Törvényszék ítéletet hozott az uniós szintű ügyben is. Az Európai Bizottság 2007. január 24-én határozatot hozott, melyben a gázszigetelt kapcsolóberendezések (GIS) piacán jelentős összegű bírsággal sújtott több vállalkozást. 2011. július 12-én az Európai Bizottság által szankcionált vállalkozások ügyeiben született ítélet a Törvényszék előtt. A Törvényszék előtt valójában négy eljárás volt folyamatban T-112/07., T-113/07., T-132/07. és T-133/07. számon. Az ítéletet több bejegyzésben ismertetjük. Először azzal a kérdéssel foglalkozunk, hogy az engedékenységi kérelem keretében beadott nyilatkozatok és bizonyítékoknak mekkora a bizonyító ereje.

A német Szövetségi Legfelsőbb Bíróság (Bundesgerichtshof) 2011. június 28-i döntésében kimondta, hogy közvetett vevők is élhetnek kártérítési igénnyel a kartellező gyártókkal szemben. A bíróság azonban egyértelművé tette azt is, hogy az alperes ilyen esetekben felhívhatja az ún. “passing on” védekezést, azaz hivatkozhat arra, hogy a felperes a kartell következtében kialakult magasabb árat áthárította a vevőire és ezért valójában nem is szenvedett kárt.

A Bizottság június második felében tette közzé azt az iránymutatás tervezetét, amely az EUMSZ 101. és 102. cikkének megsértésével okozott károk számítására vonatkozik. A nem kötelező erejű iránymutatás a kártérítési ügyekben eljáró nemzeti bíróságoknak és az eljárásban részt vevő feleknek szól majd, a célja pedig az, hogy többféle olyan kárszámítási módszert és technikát mutasson be, amelyek közül attól függően érdemes választani, hogy mi felel meg az adott nemzeti jognak, az eset körülményeinek vagy mihez áll rendelkezésre elegendő adat. A Bizottság által javasolt módszerek nagyon jól mutatják, hogy a Tpvt. 88/C. §-ban szereplő vélelem mindössze egy lépés a kárösszeg meghatározása során...

Az Európai Bíróság 2011. június 14-én hozott ítéletet a C-360/09 Pfleiderer AG kontra Bundeskartellamt ügyben. Az ügyben az iratbetekintésre vonatkozó német nemzeti jogszabályoknak az EU joggal való összhangja volt a kérdés, pontosabban az, hogy az EU joggal ellentétes-e, ha egy kartell sértettje betekinthet az engedékenységi kérelem irataiba. Az EUB válasza a Ket. és a Tpvt. alkalmazása szempontjából is érdekes lehet.

Joaquín Almunia az Európai Bizottság versenypolitikáért felelős alelnöke a Bizottság eljárásnak átláthatóbbá tételét, az ügyfelek eljárási jogainak fejlesztését, és a meghallgatási tisztségviselő szerepének erősítését jelentette be a GVH által – a magyar EU elnökség keretében – megrendezett Európai Versenynapon, múlt héten.

Az EUB 2011. május 12-i ítélete a C-122/10. sz. ügyben egy svéd üggyel kapcsolatos előzetes döntéshozatali eljárásban született. A Ving Sverige légitársaság New York-i utakat hirdetett, a reklámban pedig csak az elérhető legalacsonyabb árat tette közzé azzal, hogy közben utalt a további feltételekre és internetes honlapjára is. Ugyan az ügyben a fő kérdés az volt, hogy általában tilos-e „alsó árak” alkalmazása, vagy minden esetben fix árat kell a reklámban megjelölni – az EUB ennél általánosabb kérdésekben is iránymutatást adott.

A GVH a Fővárosi Ítélőtábla kifogásai után 2009. májusában döntött úgy, hogy visszavonja az erőfölényes és kartell ügyekben kiszabható bírságok kiszámítására vonatkozó közleményét. A Legfelsőbb Bíróság azonban egy közelmúltban hozott végzésével egyértelművé tette, hogy a GVH kiszámíthatja a bírságot egyedi ügyekben a matematikai módszereken nyugvó közleménye alkalmazásával.

A héten tette közzé honlapján a GVH az Axel Springer / Ringier fúziós ügyben hozott végzését, amellyel az eljárást a kérelem visszavonására tekintettel megszüntette. Ez volt az első olyan ügy, amelyben a Médiatanács gyakorolta az új Médiatörvény 171. §-ban kapott szakhatósági hatáskörét. Úgy tűnik azonban, hogy a GVH gyakorlatával eltérően a Médiatanács nem hozza nyilvánosságra döntésének indokolását.