Kategória: Blog: versenyjog archív

Az Uralita ügyben a nátrium klorát kartell került a Törvényszék elé (T-349/08. sz. ügy Uralita, SA kontra Európai Bizottság [EBHT 2011. 00000. o.]) Az ügyben ismételten a versenyjogi felelősség betudhatósága került napirendre. A tényállás az alábbiak szerint alakult. Az Uralita SA 1992-ben megalapította az Aragonesas Industiras y Energia SA (Aragonesas) 100%-os tulajdonában álló leányvállalatát. 1994-ben az Uralita létrehozta az Energía e Industrias Aragonesas EIA SA-t (EIA), amelybe apportálta az Aragonesas-t. Az EIA-ban az Uralita tulajdoni részesedése változó volt, először 98,84%, majd 49,44-50,71%, majd pedig kb. 84%. Végül 2003-ban egy fúziót követően az EIA az Uralitába beolvadt és ismét 100%-os tulajdonosa...

Az Európai Bíróság 2011. október 25. napján megsemmisítette a védelemhez való jog megsértése miatt a Törvényszék ítéletét. Az ügy egészen az Európai Bizottság egy 1989-ben indított eljárásáig nyúlik vissza…

Az Európai Bíróság a Pierre Fabre ügyben (C-439/09. sz. ügy Pierre Fabre Dermo-Cosmétique [EBHT 2011. 00000. o.] egy szelektív forgalmazási rendszer vonatkozásában mondta ki, hogy egy olyan tilalom, amely de facto korlátozza az online értékesítést az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésébe ütközik, amennyiben nem felel meg a szelektív értékesítési rendszerekkel szemben támasztott általános követelményeknek (’objektív igazolhatóság’). Az ilyen korlátozások nem mentesülnek a (régi) vertikális csoportmentességi rendelet (2790/1999. sz. rendelet) alapján, hanem legfeljebb az EUMSZ 101. cikk (3) bekezdésére támaszkodhat az ilyet alkalmazó vállalkozás.

A Legfelsőbb Bíróság még májusban ítéletet hozott az informatikai kartellben, az ítélet szövegét azonban nemrég tett közzé a GVH a honlapján. Bár az ítélet maga régebbi, érdemes pár gondolatot kiemelni belőle. Az ügy azt követően került az LB elé a HEWLETT-PACKARD Magyarország Kft. (felperes) felülvizsgálati kérelme folytán, hogy az elsőfokú bíróság és az ítélőtábla is helybenhagyta lényegében a GVH határozatát. Az LB jónéhány klasszikus versenyjogi rendelkezést, jogértelmezést erősített meg ítéletében.

Első hallásra nem sok köze lehet a versenyjognak a kocsmai meccsnézéshez. Tegnap mégis ezzel kapcsolatban hozott egy olyan ítéletet az Európai Bíróság, amelynek komoly hatása lehet az európai sportmérkőzések közvetítésére – sőt, az ügy kérdéseket vethet fel akár szélesebb körben, az online tartalmak határon átnyúló szolgáltatására vonatkozóan is.

Az elmúlt napokban ismét a figyelem középpontjába került az online szerencsejátékok kérdése, hiszen ezen a területen egy héten belül két fontos ügyben is döntés született. Szeptember 15-én az Európai Bíróság hozott ítéletet a C-347/09. sz. Jochen Dickinger és Franz Ömer ügyben az online szerencsejátékok szervezésére vonatkozó tagállami monopóliumokkal szembeni uniós követelmények tárgyában, míg szeptember 20-án az Európai Bizottság döntött az online szerencsejátékokra vonatkozó dán adóintézkedéseknek az EU állami támogatásokra vonatkozó szabályaival való összeegyeztethetősége tárgyában. Amint az a két ügy alábbi rövid összefoglalásából kiderül, az uniós jog egyrészt egyre szigorúbb követelményeket állít az online szerencsejátékokat korlátozó nemzeti monopóliumokkal szemben, másrészt pedig...

A versenyjog egyik régóta feszítő ellentéte, hogy miként kezelendőek a versenyjog alanyai – azaz a vállalkozás(csoport)ok, más szóval gazdasági egységek – egy olyan közigazgatási jellegű eljárásban, amelynek címzettjei (a magyar jogi szóhasználatban: ügyfelei) csakis jogi entitások (esetleg természetes személyek) lehetnek? A kérdés nemcsak elméleti jellegű, hiszen nem mindegy, hogy a Bizottság által kiszabható bírság maximumát a teljes vállalkozás(csoport) éves árbevétele alapján vagy csak az adott jogsértést elkövető jogi entitás éves árbevétele alapján kell számítani.

Tegnap tette közzé Kokott főtanácsnok asszony véleményét a GIS kartell ügyben folyó előzetes döntéshozatali eljárásban (Toshiba és társai, C-17/10). Az ügy a gázszigetelésű elektromos kapcsolóberendezések (“GIS”) piacán működő globális kartellel kapcsolatos, amely a 2004-es EU csatlakozási kör előtti időszakban kezdődött, de csak 2004. május 1-i EU csatlakozást követően ért véget. A Bizottság bírságot szabott ki a kartell tagjaira, ám ezt követően a cseh hatóság saját eljárásában szintén bírsággal sújtotta őket, a kartell EU csatlakozás előtti időszakának vonatkozásában. Kokott asszony indítványa lényegében azt mondja, hogy a cseh hatóság jogosult volt eljárni és bírságot kiszabni, mivel a Bizottság a kartellt más területre...

A Bizottság 2010 április 13-én előzetes értesítés nélküli helyszíni vizsgálatot tartott a Suez Environnement 100%-os tulajdonában álló Lyonnaise des Eaux France SA (LDE) épületében. Minthogy a kutatást a Bizottság tisztségviselői nem fejezték be, ezért a még át nem vizsgált helyiségeket lepecsételték. Másnap, 2010. április 14-én a tisztségviselők észlelték, hogy az egyik ajtón az „OPEN VOID” felirat volt látható, amely a pecsét leragasztott felülettől való elválásakor jelenik meg. A Bizottság 2010. május 21-én indított eljárást zártörés miatt és 2011. májusában hozta meg a Suez Environnement-re 8 millió eurós eljárási bírságot kiszabó döntést, amelynek közzétételére augusztus 27-én került sor.

2011. augusztus 5-én az Európai Bizottság eljárást indított luxusórákat gyártók ellen. Az eljárás nem előzmény nélküli, hiszen közvetlen folyománya annak, hogy a Törvényszék tavaly megsemmisítette az Európai Bizottság azon határozatát, amely szerint nem indít eljárást.

Tegnap léptett hatályba a Versenytörvény módosítása, amely speciális fúziós szabályokat állapít meg a kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezetek felszámolása során megvalósuló összefonódásokkal összefüggésben. A módosítással egy korábbi blogbejegyzés már foglalkozott, amely elérhető itt. A módosítás azonban úgy tűnik, hogy nem csupán speciális fúziókontroll szabályokat vezet be, hanem alapvetően átírhatja a magyar fúziókontroll dinamikáját azzal, hogy felborítva a korábban kialakult jogértelmezési konszenzust, a Tpvt. 29.§-ának egy olyan értelmezésén alapul, amely szerint a magyar fúziókontroll szabályok általános végrehajtási tilalmat tartalmaznak.

A július 29-én közzétett engedélyező határozat fontos elvi megállapításokat tartalmaz a vállalkozásrész fogalma, az outsourcing megállapodások európai gyakorlathoz képesti eltérő hazai megítélése, az irányítás tartós megváltozását eredményező szerződés időtartama, valamint az engedélykérési kötelezettség késedelmes teljesítése esetén kiszabható bírság mellőzésének szempontjai vonatkozásában.