A Gazdasági Versenyhivatal (konzervatív) becslése szerint 58 milliárd forintot hozott a fogyasztók konyhájára 2008-2012 között. Ez az a megtakarítás, amelyet a fogyasztók számára a GVH ezen időszakban lezárt, versenykorlátozó megállapodásokkal, erőfölénnyel való visszaélésekkel, valamint fúziókkal kapcsolatos eljárásai eredményeztek. A GVH szerint a tényleges megtakarítás azonban még ennél is jóval nagyobb lehet, ha abba beleszámítanánk az ügyek elrettentő hatását, a versenyképesség növekedését, és a fogyasztóvédelmi eljárásokból származó hasznot, amelyeket a GVH számítása nem vett figyelembe.
A GVH a megtakarítás kiszámítása során abból indult ki, hogy a versenykorlátozó magatartások veszteséget okoznak a fogyasztóknak. Ha a GVH fellépése nyomán ezek meghiúsulnak, akkor a belőlük származó veszteség is elkerülhető. Versenykorlátozó megállapodások (kartellek, értékesítési korlátozások) és erőfölénnyel való visszaélések esetében a GVH alapértéként azt feltételezte, hogy beavatkozásának hiányában az érintett termékek és szolgáltatások két évig mintegy 10%-al lettek volna drágábbak, fúziós ügyekben pedig 5%-os áremelkedés ment volna végbe.
A GVH által becsült 58 milliárd forintos megtakarítás több mint négyszerese a GVH adott időszakra vonatkozó teljes költségvetésének. A GVH tehát számítása szerint igencsak “rentábilis” intézmény.
Az, ha a GVH saját működését nem a befolyt bírságösszeg alapján, hanem a beavatkozás jóléti haszonelemzése útján ítéli meg, mindenképp előremutató, hiszen a kiszabott bírság nem lehet a beavatkozás hatékonyságának fokmérője. A haszonelemzés azonban számos kérdést is felvet. Így kérdéses többek közt, hogy ténylegesen mennyire torzíthatja a számítást, ha alapértékként azt feltételezzük, hogy a jogsértés hatósági beavatkozás hiányában két évig 10%-al magasabb árakat okozott volna, illetve, hogy fúziós beavatkozás hiányában 5%-os áreltérés jelentkezett volna. Érdemes lenne továbbá a haszonelemzés mellett egy komplexebb költség-haszon elemzést is elvégezni, azaz a jóléti haszon mértékének elemzésén túl a beavatkozás (vagy tágabban, a versenyjogi szabályozás) össztársadalmi költségeit is megvizsgálni. Egy komplex költség-haszon elemzés ugyanis rávilágíthat a szabályozás, illetve a jogérvényesítési modell olyan problémáira, amelyeket a hatósági gyakorlat, illetve a jogszabályok akár csak egy kisebb technikai módosításával is már könnyen orvosolni lehetne.
A GVH tanulmánya elérhető itt: http://www.gvh.hu/…tekerol.html
