Az Európai Bizottság 2013. február 27-én meghozott döntésében úgy határozott, hogy megtiltja a Ryanair “fapados” légitársaságnak, hogy megvásárolja versenytársát, az Aer Lingust, amely Írország „nemzeti” légitársasága.
A Bizottság érvelése alapján ugyanis azon a 46 útvonalon, amelyen a két légitársaság közvetlen versenytársa egymásnak a verseny érdemi csökkenése lenne várható a tranzakció következtében. A Bizottság a 46 útvonal több, mint a fele esetében (28 útvonalon) úgy találta, hogy a tranzakció egész egyszerűen klasszikus monopólium kialakulásához vezetett volna; a többi útvonalon pedig a meglévő versenytársak által kifejthető versenynyomást találta elégtelennek (tekintettel arra, hogy itt csak olyan cégek maradtak volna talpon (pl. charter légitársaságok), amelyek teljesen más üzleti alapon működnek). Tény, hogy a Ryanair a Bizottság előzetes álláspontjának kiadása után értelemszerűen igyekezett vállalásokat tenni a Bizottság fenti aggályainak orvoslására, így pl. 43 útvonal esetében vállalta volna, hogy azokat – működő üzletágként – eladja az egyébként Budapestre is járatokat üzemeltető Flybe fapados légitársaságnak és ezáltal biztosítja a verseny fennmaradását az érintett piacokon. A Bizottságot azonban ezen vállalások nem győzték meg: a Bizottság szerint ugyanis a Flybe nem lenne képes életszerűen és tartósan versenyt támasztani a Ryanair-nek a kérdéses útvonalakon, ezáltal a verseny érdemi csökkenése ugyanígy várható lenne.
Az ügy pikantériáját adja, hogy a Ryanairnek nem ez volt az első próbálkozása ebben az irányban és nem is ez volt az első keserű csatája a Bizottsággal: az Air Lingus felvásárlását a Bizottság 2007-ben már egyszer megtiltotta a Ryanair számára, sőt, a Bizottság döntését a Ryanair jogorvoslata folytán eljárt Törvényszék is helyesnek találta. A Ryanair ezután 2009-ben újra az Aer Lingus tranzakció engedélyeztetéséért folyamodott a Bizottsághoz, ám idővel visszavonta a kérelmét (így arról a Bizottság akkor egyáltalán nem döntött.). A szektorban egyébként 2004 óta 15 különféle tranzakciót vizsgált a Bizottság, és ez a harmadik kifejezett tiltó határozat (a fent idézett 2007-es döntésen túl a Bizottság 2011-ben az Olympic / Aegean Airlines fúziónak adott piros lapot). Versenyjogilag lényeges, hogy mindhárom tiltás olyan speciális helyzetet érintett, ahol a feleknek egy és ugyanazon repülőtéren volt a „hazai” bázisuk, azaz egymáshoz igen „közel álló” versenytársról volt szó.
A (l)égiháború azonban ezzel egyáltalán nem ért véget. Egyrészt a Ryanair máris bejelentette, hogy a Bizottság döntését “politikai alapúnak” és “teljességgel igazságtalannak” tartja, és éppen ezért jogorvoslattal fog élni a döntéssel szemben (külön felhívva a figyelmet arra, hogy az Aer Lingus 25%-os tulajdonosa az Ír Állam). Másrészt, az Aer Lingus nem kevésbé csípős nyelvezetű sajtóközleményben jelezte, hogy üdvözli a Bizottság döntését, hiszen a Ryanair “ésszerűen nem is hihette volna” hogy a Bizottság átengedi a tranzakciót. Végül pedig az angol fúziós fellebbviteli versenyhatóság (a Competition Commission) sem maradt tétlen: aktívan vizsgálja, hogy a Ryanair korábbbi, 29.8%-os (kisebbségi) részesedésszerzése az Aer Lyngusban önmagában nem vet-e fel versenyjogi aggályokat.
