Mint korábbi bejegyzésünkben ismertettük, a GIS kartell ügyben a Törvényszék ítéletet hozott. Az előző blog bejegyzésben láthattuk, hogy a Törvényszék ítélete szerint egy íratlan megállapodás létezése milyen feltételek fennállta mellett bizonyítható a kartellben részes vállalkozások állítása és ezen vállalkozások alkalmazottainak tanúvallomása alapján. Az ítélet második jelentős kérdése a bírságszámítással volt kapcsolatos. Az alábbiakban folytatjuk az ítélet elemzését e két kérdés tekintetében.
A bizonyítékok értékelése során érdekességként merült fel, hogy egy vállalkozás alkalmazottainak tanúvallomásai milyen bizonyító erővel bírnak. E tekintetben a Törvényszék kifejtette, hogy egy vállalkozás alkalmazottjainak és korábbi alkalmazottjának tanúvallomásai nem tekinthetők a vállalkozás nyilatkozataitól elkülönült és független elemeknek, mivel a tanúk az adott vállalkozás kezdeményezésére nyilatkoztak a Bizottság előtt, a vállalkozásnak az engedékenységi közlemény szerinti együttműködési kötelezettsége keretében, a vállalkozás külső tanácsadója jelenlétének előnyeiből részesülve. Következésképpen az érintett tanúvallomások nem alkalmasak a vállalkozás nyilatkozatainak megerősítésére. Inkább kiegészítik az említett nyilatkozatokat, amelyeknek tartalmát kifejthetik és pontosíthatják. Ennélfogva további bizonyítékoknak kell ezeket is alátámasztaniuk. A tanúk egyéni indokait illetően valóban lehetséges, hogy egy ilyen vállalkozás alkalmazottai, akik e vállalkozás érdekében kötelesek eljárni, a lehető legtöbb terhelő bizonyítékot kívánnak előterjeszteni, hiszen az eljárás folyamán tanúsított együttműködésük kedvezően befolyásolhatja szakmai jövőjüket. Ugyanakkor ha ez a helyzet áll is fent, a szóban forgó alkalmazottak tisztában voltak a pontatlan bizonyítékok előterjesztése lehetséges negatív következményeivel is, amelyeket a megerősítés követelménye még inkább érezhetővé tesz.
A Törvényszék azt is kiemelte, hogy a tanúvallomások megtételének és a kérdéses magatartás közötti időmúlásnak jelentősége van a tanúvallomások hitelességének értékelésekor.
A bíróság azt is hangsúlyozta, hogy egy versenykorlátozó megállapodás létének megállapításához elegendő ha a vállalkozások kinyilvánítják az arra irányuló közös akaratukat, hogy meghatározott piaci magatartást tanúsítsanak.
A második jelentős kérdés a bírság mértékének kérdése volt. A Törvényszék először felidézte azt az alapelvet, miszerint az ítélkezési gyakorlat értelmében amennyiben a jogsértést több vállalkozás követte el, meg kell vizsgálni az egyes vállalkozások jogsértésben való részvételének viszonylagos súlyát. Így azon tényt, miszerint valamely vállalkozás nem vett részt a kartell valamennyi összetevő elemében, illetve hogy kis szerepet játszott azokban, amelyekben részt vett, figyelembe kell venni a jogsértés súlyának mérlegelése és a bírság meghatározása során. Ezt követően a Törvényszék lényegében minden kérdésben az Európai Bizottságnak adott igazat, miközben kiemelte, hogy az elrettentés a bírság célja, és biztosításának szükségessége olyan általános követelmény, amelyet a Bizottságnak a bírságszámítás során mindvégig szem előtt kell tartania.
