Korábban a Jogi Fórum versenyjogi blogja beszámolt a magyar GIS kartellről. 2011. július 12-én a Törvényszék ítéletet hozott az uniós szintű ügyben is. Az Európai Bizottság 2007. január 24-én határozatot hozott, melyben a gázszigetelt kapcsolóberendezések (GIS) piacán jelentős összegű bírsággal sújtott több vállalkozást. 2011. július 12-én az Európai Bizottság által szankcionált vállalkozások ügyeiben született ítélet a Törvényszék előtt. A Törvényszék előtt valójában négy eljárás volt folyamatban T-112/07., T-113/07., T-132/07. és T-133/07. számon. Az ítéletet több bejegyzésben ismertetjük. Először azzal a kérdéssel foglalkozunk, hogy az engedékenységi kérelem keretében beadott nyilatkozatok és bizonyítékoknak mekkora a bizonyító ereje.
Az ügyben (T-112/07. sz. ügy) az egyik vitatott kérdés az volt, hogy az engedékenységi kérelem keretében beadott nyilatkozatoknak mekkora a bizonyító ereje. Lényegében különbséget lehet tenni azon helyzetek között, amikor okirati bizonyíték rendelkezésre áll, amikor csak a piaci magatartás alapján minősítünk, és amikor a vállalkozások nyilatkozatait alátámasztják egyéb bizonyítékok is. Jelen ügyben az engedékenységi kérelem mellett az Európai Bizottság egy 1988-ban kötött megállapodásra és az ahhoz tartozó hallgatólagos, íratlan egyezségre alapozta a jogsértést. A vita tárgya többek között az volt, hogy az íratlan egyezségre van-e bizonyíték vagy sem? Továbbá, hogy az Európai Bizottság a megkövetelteknek megfelelően bizonyította-e a jogsértés fennállását vagy sem?
Az ítéletben a Törvényszék hangsúlyozta, hogy ellentétben azzal, ha kizárólag piaci magatartás alapján történik egy jogsértés megállapítása, jelen esetben nem elegendő, ha az érintett vállalkozások bizonyítják olyan körülmények fennállását, amelyek más megvilágításba helyezik a Bizottság által az uniós versenyszabályok megsértésének megállapítása érdekében leírt tényállást, és a bizottsági érvelést helyettesítő hihető magyarázatát adják azoknak. Az okirati bizonyítékok hiánya relevánsnak bizonyulhat a bizonyítékok összességének átfogó értékelésekor, önmagában azonban nem eredményezi azt, hogy az érintett vállalkozás megkérdőjelezhetné a Bizottság állításait eltérő magyarázat nyújtásával. Az uniós jog egyetlen előírása vagy általános elve sem tiltja, hogy a Bizottság valamely vállalkozással szemben más, a kartellban való részvétellel vádolt vállalkozások nyilatkozatára támaszkodjon. Ha ez nem így lenne, az EUMSZ 101. cikkel ellentétes magatartás bizonyításának Bizottságra nehezedő terhe tarthatatlan lenne, és ellentétes az e rendelkezések megfelelő alkalmazásának felügyeletére vonatkozó feladatával. Ugyanakkor egyetlen, kartellben való részvétellel vádolt vállalkozás vallomása, amelynek pontosságát több más érintett vállalkozás vitatja, nem tekinthető az utóbbiak által elkövetett jogsértés megfelelő bizonyítékának, ha más bizonyíték azt nem támasztja alá, jóllehet a megerősítés elvárt mértéke a szóban forgó nyilatkozatok megbízhatósága okán alacsonyabb lehet. Kiemelte a Törvényszék, hogy a nyilatkozatokat illetően különösen jelentős bizonyító erőt lehet azoknak tulajdonítani, amelyek először is megbízhatók, másodszor egy vállalkozás nevében tették őket, harmadszor olyan személytől származnak, akinek szakmai kötelessége e vállalkozás érdekei alapján eljárni, negyedszer a nyilatkozó érdekeit sérti, ötödször a körülmények közvetlen tanújától származnak, és hatodszor írásban, megfontoltan és jól átgondolva teszik őket. Bár általánosan elfogadott, hogy a jogsértő kartell fő résztvevői által önkéntesen szolgáltatott bizonyítékok bizonyos fenntartással kezelendők, tekintettel annak a felperesek által hivatkozott lehetőségére, hogy e résztvevők hajlamosak kicsinyíteni a jogsértésben való közreműködésük jelentőségét, a többiekét pedig nagyítani, az a tény, hogy valaki a bírság alóli mentesítés, vagy a bírság összegének csökkentése érdekében el kívánja érni az engedékenységi közlemény alkalmazását, nem jelent szükségszerűen indítékot arra, hogy a kartell többi tagjának részvételére vonatkozóan elferdített bizonyítékokat terjesszen elő. A Bizottság félrevezetésére irányuló szándék ugyanis megkérdőjelezi a kérelmező együttműködésének őszinteségét és teljességét, következésképpen az engedékenységi közlemény kedvezményéből való részesülés kerül veszélybe.
Folytatjuk…
