Már olvasható az Európai Bíróság honlapján a C-32/11 sz. ügy alatt a Legfelsőbb Bíróság által feltett kérdés, amelyet a több mint 6,7 milliárd forint bírságkiszabással zárult „rezsióradíjas” kartell eljárásban intézett a legfőbb magyar bírói testület a luxemburgi bírósághoz.
A GVH 2005-ben indított eljárást Vj-51/2005 sz. alatt több biztosító és gépjármű márka-kereskedő ellen. A Versenytanács 2006-ban hozott döntésében egy komplex megállapodásban megnyilvánuló jogsértést azonosított. Egyfelől jogsértőnek találta, hogy a gépjármű-kereskedők szövetsége ajánlott árat fogadott el azon rezsi óradíjak vonatkozásában, amelyeken a biztosított gépjárművek javítása történik. Másfelől a vezető gépjármű biztosítók elfogadva ezen ajánlott díjakat megállapodtak az egyes márka-kereskedőkkel abban, hogy a rezsi óradíjak mértéke annak függvénye, hogy az adott márkakereskedő miként teljesít biztosításközvetítőként. A Versenytanács szerint ezzel a felek mesterségesen összekapcsolták a rezsi óradíjakat az attól természetében teljesen független biztosítás közvetítői teljesítménnyel. A Legfelsőbb Bíróság kérdés lényegében arra irányul, hogy az ilyen komplex megállapodás és benne ez a mesterséges „kapcsolás” tekinthető-e céljánál fogva az EUMSz 101. cikkébe ütköző megállapodásnak.
A Versenytanács döntése egyébként nem hagy túl sok kétséget a választ illetően, hiszen az ajánlott ár, mint a vállalkozások testületének döntése, per se tiltott horizontális megállapodás. Az ehhez kapcsolódó vertikális megállapodás konstrukció (benne a mesterséges „kapcsolással”) pedig a Versenytanács szerint egyfelől megerősítette a rezsi óradíjakra vonatkozó ajánlásból fakadó versenynyomás hiányát, másfelől jelentős piacralépési korlátot támasztott más biztosítókkal szemben, akik így nehezebben tudták elérni a márka-kereskedőket, mint fontos értékesítési csatornákat.
Az előzetes döntéshozatal valódi kérdése valójában annak megengedhetősége lesz. A Legfelsőbb Bíróság kérdése ugyanis olyan eljárásban született döntésre vonatkozik, amely kizárólag a magyar versenytörvény alapján folyt. Bár ez önmagában nem zárja ki az előzetes döntéshozatali kérdést, ahhoz mindenképpen kapcsolatot kell igazolni a magyar jogszabályi rendelkezés és az EU joga között. Ehhez kérdés, hogy elegendő lesz-e az a körülmény, hogy a versenykorlátozó megállapodásokra vonatkozó Tpvt. tilalom nagyfokú hasonlóságot mutat az EUMSz 101. cikkével. Minthogy a Tpvt. 11. § nem implementációs norma (hiszen az EUMSz 101. cikk közvetlenül alkalmazandó), így az Európai Bíróság Oscar Bronner ügyben hozott döntése értelmében szükséges lesz az is, hogy az értelmezési nehézség a magyar és európai szabály közti konfliktusból származzék.(C-7/97)
