Dr. Kőmíves Attila: Újabb ítélet a bírság-szorzóról

Nemrégiben került fel a GVH honlapjára a Legfelsőbb Bíróság ítélete a Vj-114/2007 (OTP Bank) ügyben, amelyben ismét felmerült a kérdés, hogy jogosult-e Versenytanács a kiszámított bírságösszeget megszorozni korábban elkövetett jogsértések számával. Úgy tűnik, hogy az LB szerint a válasz igen – bár az Itélőtábla és az LB korábbi ítéleteiből mindeddig ennek az ellenkezőjére lehetett következtetni.

Az ügyben at OTP bizonyos akciós betétekhez kapcsolódó jogsértő tájékoztatások miatt kapott 132 millió forint bírságot. A határozat bírósági felülvizsgálata során az elsőfokú bíróság a jogsértés megállapítását jogszerűnek találta, a bírság tekintetében azonban hatályon kívül helyezte, az indokolás hiányossága miatt.

A probléma többek között az ismételt jogsértésre tekintettel alkalmazott szorzó volt. Az Ítélőtábla a fellebezést elbíráló ítélete szerint:

“a Tpvt. 78.§-ának (3) bekezdése az ismételt jogsértést mérlegelési szempontként megjelöli, azonban csak egy körülményként, és nem a megállapított bírság többszörözését megalapozó módon … az egy jogsértés-egy szorzó elv minden jogi alapot nélkülöz, okszerűtlen, logikátlan, a törvény céljának meg nem felelő módszer.””

A Legfelsőbb Bíróság szerint azonban:

“A másodfokú bíróság álláspontjával ellentétben nem jogsértő az “egy jogsértés = egy szorzó” elv alkalmazása, mivel arra a Tpvt. kifejezett tilalmat nem tartalmaz, és a törvény a körülmények szabad értékelését teszi lehetővé. Hangsúlyozza azonban a Legfelsőbb Bíróság, hogy ez az elv a “bűnismétlés”-nek a jogsértés súlyának meghatározásánál kiemelt szerepet, meghatározó jelentőséget tulajdonít, mely elv alkalmazása csak akkor fogadható el, ha a korábbi és az új magatartás, annak tényállása, az értékelt – enyhítő és súlyosító – körülmények azonosságot mutatnak””

Vagyis – a szorzó alkalmazható, de csak “különös visszaesés” esetében. Ezért végül a Legfelsőbb Bíróság úgy hagyta jóvá a másodfokú bíróság ítéletét, hogy a szorzóra vonatkozó megállapításokat (és ezzel a Versenytanács részére adott útmutatást) mellőzte.

A megállapítás annál is érdekesebb, mert a Legfelsőbb Bíróság a Bonux ügyben (Vj-54/2006 Procter & Gamble) hozott korábbi ítéletében – bár jelezte, hogy a nem ért egyet az Ítélőtábla bírság-szorzóval kapcsolatos álláspontjával – ezt nem látta elégséges oknak arra, hogy megváltoztassa a megtámadott ítélet indokolását:

” Tpvt. említett rendelkezése nem tartalmaz kifejezett tilalmat arra nézve, hogy az ismételt magatartások számával – mint szorzóval – állapítsa meg a bírság végső összegét az alperes. A Legfelsőbb Bíróság ennyiben nem osztja a másodfokú bíróság álláspontját. Ez azonban nem teszi a másodfokú ítéletet jogszabálysértővé, hiszen az ítélet egyértelműen utal arra, hogy a 105 millió Ft-ban megállapított bírságösszegben – megítélése szerint – már a Tpvt. 78. § /3/ bekezdésében rögzített valamennyi körülmény értékelése benne foglaltatik. A másodfokú bíróság ítélete nem csak a bírságösszeg háromszorozása miatt, hanem egyébként is, a 210 millió Ft-tal történő felemelés miatt tartotta eltúlzottnak a versenyhatóság által megállapított bírságösszeget.””

Az ítélet egyébként számos egyéb érdekes megállapítást tartalmaz a bírságösszeg maghatározásával kapcsolatosan.

A Legfelsőbb Bíróság ítélete elérhető itt: http://www.gvh.hu/gvh/alpha?…